Szintet léptünk, illetve a Fidesz, következésképp az ország és benne így mi, magunk is. Mert házkutatást tartott a rendőrség a „városháza ügyben”, ami attól ügy Karácsony főpolgármester megfogalmazásában, hogy „ha valakiről valakik, akiket nem is ismer, beszélgetnek, majd azt lehallgatják, akkor nem a rágalmazókat szállja meg a rendőrség, hanem az áldozatot”. Ebben az egy mondatban benne van az egész mai Magyarország azzal a toldással, hogy amit Kövér pedellus vizionált az ellenzékről, mint nemzetbiztonsági tényezőről és veszedelemről, akikkel szemben emiatt minden megengedett, ím hozza már a gyümölcseit.
Most és ezen a ponton újólag szeretnénk megkérdezni Varga igazságügyist, tudja-e már mi a jogállam, de, ha nem tudja, és ennek ellenére véleménye szerint kies hazánk mégis az, akkor mindez belefér-e, vagy a szabadságharcban minden engedélyezett, a cél szentesíti az eszközt, illetve a hatalomért már mindent lehet-e. Nem áll magában ez a házkutatás, mint a rendőrállam bimbózásának újabb jele és bizonyítéka. Czeglédy Csabát már lassan feledjük, hiszen őt annyit ütötték, hogy eggyel több fel sem tűnik a publikumnak, de azért utalok az újabb sztorira. A Borkai mocsokban szerették volna rákenni, hogy ő az Ördög ügyvédje, de nem sikerült.
„Miután Ibolya Tibor egyetlen fővárosi ügyészre sem tudta rábízni az ügyet, maga fordult a bírósághoz, hogy az tárgyalás és így bizonyítási eljárás nélkül hozzon ellenem büntetővégzést. Indítványoztam a bíróságnál, hogy tartson tárgyalást, ugyanis nem én vagyok az Ördög ügyvédje, azaz nem én töltöttem fel a Borkai és társai orgiájáról készült képeket és a videókat az internetre… A Pesti Központi Kerületi Bíróság velem értett egyet: nem fog büntetővégzéssel döntést hozni, mivel az ügy nem bírálható el így. Ibolya Tibor fővárosi főügyésznek tehát – ha nem lesz gyáva hozzá – velem kell majd szembenéznie a tárgyalóteremben ebben a gyalázatos koncepciós eljárásban.”
Írja Czeglédy, akit a rendszer már annyira megedzett, hogy semmitől sem fél, az a gyanúnk azonban, hogy nem mindenki ilyen. Így, ha a Fidesz zaklatási és megfélemlítési szempontból friss húsra lel, sikerülhet neki az, ami a célja, hogy a nagy többség fülét, farkát behúzva kussoljon attól rettegve, hogy jön érte a nagy, fekete autó. „A mai naptól senki nincs biztonságban ebben az országban.” – mondta Karácsony főpolgármester a házkutatási ügyről, és úgy van igaza, hogy mégsincs. Mert és ugyanis az igaz, hogy senki sincs biztonságban, viszont az már nem igazán, hogy attól a naptól. Mert mióta Orbán a hatalomra vágyik, illetve azt megtartani óhajtja, így van ez.
Csak most kezd transzparenssé, koncentrálttá és egyre aljasabbá válni, ami mutathatja azt is, amit sokan vonnak le következtetésként, hogy Orbán – és csatolmányai – retteg, illetve rettegnek. Ez amennyire öröm, akkora veszedelem is, hiszen tudjuk, Istennek és embernek olyan törvénye nincs, amit át ne hágnának, ha arra szükségük van, másképp és kifordítva: a sarokba szorított patkány harap. Ami egyetlen bizonytalan tényező az ügyben, hogy meddig képesek elmenni az aljasságban. Nagy valószínűséggel a végtelenig és tovább. De nagy valószínűséggel ezen már változtatni nem lehet, mindez a fasizmus jellegéből fakad.
A figyelmet most arra kell inkább koncentrálni, hogy mindezeket az aljasságokat jól jegyezzük meg. Azzal az indulattal és felhorgadással, miként Bradley vagy Patton tábornok, vagy egyenesen Eisenhower tette, amikor felfedeztek egy koncentrációs tábort és annak borzalmait. Így szólt valamelyik a három közül, hogy hozzatok újságírókat, fényképészeket, filmeseket, mindent dokumentáljanak, mert később biztosan előáll valamilyen rohadék, hogy ezt az egészet letagadja. Ehhez tartsuk magunkat, mert számon fogjuk kérni, és nem a bosszúállás, hanem a tényleges jogállam okán, amelyben az igazi bűnös elnyeri méltó büntetését.
Vélemény, hozzászólás?