A bátor százharminchármak tegnap természetesen megszavazták, hogy az országgyűlési választás napján egy csomagban népszavazást is tartsanak „gyermekvédelem tárgyában”. Ha ezek a bátrak annyira keresztények, mint amennyire hazudják, akkor tisztában kell lenniük azzal, hogy emiatt (is) a pokol tüzén fognak égni az idők végezetéig, bátorságuk tehát hatalmas. Vagy pediglen hitetlenek. Minket azonban kevéssé érdekel az ő sorsuk, más filozófia felől szemlélve ugyanis a karma majd elvégzi, amire hivatott, így sokkal inkább a magunk tragédiája felől szemléljük azt a cirkuszt, ami az ország házában szokás szerint lezajlott.
Varga Judit is csűrdöngölt a szavazás után, azt vonyította a drága, hogy „Megvédjük a magyar gyermekeket és a szülők jogait, az LMBTQ-lobbit megállítjuk az iskolák kerítésénél.” Két aspektusunk van, amelyek nézőpontjából ezt a kabarét kénytelenek vagyunk vizsgálat alá vetni, és az egyik mindjárt ez a kerítés. S bár tudjuk, hogy a hegedülgető, dekázgató miniszter képes beszédet használt, de mégis elszólta magát, mert és ugyanis így a kerítés hovatovább a NER szimbóluma mintegy, ami készség a határon a menekülőket tartóztatja fel a legendárium szerint, most pedig, mint látjuk ez a belső rács pedig a magyari kisdedeket óvja a romlástól.
Valami aljas ok miatt Varga Judit és a hasonszőrűek azt hazudják, hogy mindenféle különös alakok arra akarják rávenni a nemzet leendő katonáit, hogy vágassák le a fütyijüket, a jövő édesanyáit pedig arra ösztökélik, ha fölnőnek, legyenek szakállas bácsik. Mindezzel az a baj, hogy ilyen ösztökéléseket senki nem tesz, nemzeti óvodáinkba, iskoláinkba különös alakok bemenni nem óhajtanak. Varga Judit és kompániája, továbbá a bátor százharminchármak következésképp tehát a semmivel harcolnak, hoznak ellene törvényeket és most rendelnek el népszavazást. Azt hihetnők, hogy hóbortos búsképű lovag mind a szélmalmaival, de van itt más is.
Azt nem hiszem, hogy amikor Kocsis Máté elkezdte a pedofiltörvénnyel – amit élete fő művének nevezett, és ezzel meg is mutatta létének korlátait –, gondolt volna arra, hogy milyen tág lehetőségeket hordoz ez. De aztán szép lassan fölépítették ezt a már ciklopinak mondható építményt, amely immár alkalmas arra is, hogy a jövő évi választásokat érdemben befolyásolja. Mondják azt rám bátran, hogy hülye vagyok, és azt is, mindenféle nem is létező összeesküvéseket tételezek, de én lennék a legboldogabb, ha nem lenne igazam. Mert elsősorban nem technikai, hanem lélektani oldalról közelítem azt, hogy tavasszal a fülkében két dologról kell ikszelni egyszerre.
Ott áll majd zavarodottan a választópolgár, akit a Fidesz már eddig is kellően elhülyített, agyát átmosta, majd Coccolínóval öblítette ki, és összeáll benne a szörnyű kép. Egy kérdés arra irányul, óhajtja-e, hogy a kisonoka fütyijét szivárványba öltözött emberek lemetéljék. Keménytökű magyari harcos ilyet hogy is kívánhatna. Másrészről fölsejlik benne a Kossuth, az M1 és a megyei napilap, amelyek azt verték a zavarodott fejébe, miszerint a gyurcsányisták a fütyivágók, míg az orbánisták óvják ettől a kisdedeket, így egy lendülettel ikszel a Fidesznek tetszőn ide is, oda is.
Tudjuk, nem mindenki ennyire egydimenziós, viszont a választópolgárok jó része, hogy úgy ne mondjuk, a többsége igen. És máris előttünk áll a végeredmény, sőt, arra is hajlok, ez olyan, mintha azt kérdeznék a bávatag magyartól, akarja-e Orbánt királynak, egy másik lapon pedig azt, ki legyen, aki megkoronázza. A tavaszi választást népszavazással megspékelve – mint ahogyan a bátor százharminchármak tegnap eldöntötték – így néznek ki a dolgok, tehát elég reménytelenül. Voltaképp ennyi volt az egész cirkusz lényege, ami lényeget viszont sikerült megint jól elrejteni, ha kilóg is a lóláb, mert nem mindenkinek tűnik fel.
Hogy mosolyogva zárjuk, térjünk vissza Varga Juditra, és nem azért, mintha pikkelnék rá. Ez nem igaz, a megvetés és undor sokkal mélyebb bugyraiban van ő, mint hogy cél nélkül élcelődjön rajta az ember. És mégsem állhatom meg a párhuzamot, hogy amiként a migráncsokat állítja meg a határon lévő készség, hogy mégis százával kószálnak itt a nyugati végeken, ekként az LMBTQ lobbit meg az iskolák kerítésénél torpantani meg tehát annyi, mint halottnak a csók, azaz, jajj, odalesz a kis magyari katonák fütyije mind. És tényleg csak ennyit Vargáról, mert a helyzet annál sokkal komolyabb, mintsem itt rajta élcelődjünk cél nélkül. Célokkal viszont lehet.
Vélemény, hozzászólás?