Semjén és a repülő szamár

Azt hiszem, tart még a vadászati, vagy pediglen nem. Nem is érdekes igazán, mert a végítéletet Semjén professzor már meghozta, miszerint annak végső üzenete a normalitás. És most ebből az aspektusból nézünk körül a Fidesz-univerzumban, ahonnan Semjén is megérkezett közibénk, egyszerű, porbafingó halandók közé. Azért, hogy egészen komolyan ne vegyük, és mintegy figyelmeztetésként, miszerint milyen katyvasz van nemcsak hősünk, hanem a fideszisták fejében mind, vegyünk ki egy egész mondatot az üzenetből.

„Mi a természet rendjét, ami a teremtés rendjét tükrözi, evidenciának tekintjük, nemcsak az állatok, növények, ásványok tekintetében, hanem az ember és a társadalom tekintetében is. A természet rendjét mindenkinek tisztelni kell.” – És ekkor eszembe jutott Szent Tamás. Az Aquinói. Ő szegény, a tizenharmadik században igyekezett túllépni azon a világlátáson, amiben Semjén – és a NER kompletten – ma is fetreng. Amikor pár napja Semjén ideáit és Istenhez való viszonyát a Mohács előtti időkre tettem, bőkezű voltam a kormeghatározásban.

Jóval előbbre datálható az az ideahalmaz, ami miatt a középkort sötétnek nevezték, és amit épp az Aquinói igyekezett közelebb hozni az anyagi világhoz (Summa Theologiae), elkövetve azt, ami miatt halála után eretnekké szerették volna nyilvánítani, aztán mégis inkább szentté avatták. Összeházasította az arisztotelészi világképet a skolasztikával, és ezzel utat nyitott Eco szavaival a hallucinációs világkép meghaladásához. És mielőtt tovább haladnánk, ez az alapfogalmat véssük az eszünkbe, amit az olasz alkotott meg, de a fideszistákra nézve ma is érvényes.

Hogy a késő középkorban, amikor az univerzum a hallucináció univerzuma, a világ titokzatos lények által lakott jelképerdő. Arisztotelész világa viszont a rációé és az anyagé. De mivel nem papi szemináriumon vagyunk, hanem Semjént vizsgáljuk a boncasztalon, és mindazt, ami belőle természetszerűleg a Fideszre kivetülve fakad, azt kell lehangoltan megállapítanunk, hogy mind a fideszisták visszatértek a hallucinációs világképhez. Ebben egy szánkó attól lesz szent, mert adventkor teszik ki a térre, így csak suttogva lehet körbejárni, megérinteni sem szabad.

Ugyanígy, mint a Semjéntől idézett mondatból is kitetszik, az ő gyilkolásmániája a természet, és ebből fakadóan a teremtés rendje. Ennek pedig a normalitás az üzenete. Milyen ez a normalitás? – Tehetnők fel a kérdést, de Semjén megint felel nekünk a maga módján, miszerint „Mindannyiunk őseinek, a 99,9 százaléka vadászott, és ha a mi őseink nem lettek volna sikeres vadászok, nem ülnénk itt.” Ez, ha jól vesszük ki, az embert, mint Isten teremtényét az oroszlánnal helyezi egy polcra, aki, és akinek az ősei is sikeres vadásznak mondhatók, akik közül nem 99,9 százalék, hanem mind a száz vadászott.

Ott is ül mind az összes oroszlán a kiégett afrikai pusztaságban, míg ellenben Semjén a Hír Tv stúdiójában, ahol mesélhet a nyomorult életéről. Nem tudom, érezzük-e azt a nüansznyi különbséget, ami egy tévéstúdió, és a szavanna közt van, pedig mindkét helyen sikeres vadászok ücsörögnek. Más lehet hát, ami az embert emberré teszi, nem a vadászat, de aki a hallucinációs világkép rabja, annak beszélhet az ember. Bármi történik is, a vadászati teljes siker, sőt, már azelőtt az volt, hogy meg sem nyílt, és így van ezzel minden. Az összes szar, amihez a Fidesz hozzányúl, arannyá válik.

Innen is látszik, hogy ők a lopáson kívüli létben túlléptek az anyagi világon, és mint valami betépett horda, úgy utaznak keresztül az életen. Ennek lesz bizonysága október 23., amikor egybegyűlnek, a CÖF kisdedekkel érkezik, felmutatja őket a vezérnek, hogy óvja meg mind a rontástól. Tömegpszichózisnak is nevezhetjük a létformát, de a hallucinatív megfelelőbb. Csókoltatjuk Eco bácsit a terminus technicus megalkotásáért, azért, hogy tisztán láthatjuk elcseszett korunkat. Zárásképp mintegy elmesélek egy aforizmát erről a Szent Tamásról, az Aquinóiról.

Mint hírlik a történetekből, egyszer a refektóriumban a tréfás kedvű barátok izgatottan újságolták neki, hogy odakint egy szamár repül. Ő kirohant megnézni, a többik pedig fetrengtek a röhögéstől. Erre Tamás azt mondta nekik, hihetőbbnek vélte, hogy egy szamár repül, mintsem egy barát hazudik, a társai pedig ott álltak leforrázva. Mond ez nekünk valamit? Hát persze, két folyományt is. Mégpedig, hogy Semjén vagy hülye, vagy gazember. Vagy mindkettő. Más lehetőség nincs, viszont, hogy ő a miniszterelnök-helyettesünk, mutatja, hol is élünk. Itt. Pont itt.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Semjén és a repülő szamár
  1. Yeti szerint:

    Ez a boncasztalon való vizsgálat már egészen érdeklődővé tett.
    Persze szokásos mód megint csak fogalmazás, nem nekrológ.

  2. hj szerint:

    Oké, abban a természet rendjét tükröző csudás régi világban az őseink 99,9 százaléka vadászott (bár azt nemigen értem, hogy ezek szerint csupán 0,1 százalék volt a gyűjtögető, azaz nőnemű ősünk), de vajon hány százalékuk vadászott helikopterről? Csak hogy pontosan követhessük az evidenciaként felmutatott mintát…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!