Maffiakampány

Nem tudom, emlékszünk-e még az általam régebben oly sokszor és olyan nagy szeretettel megénekelt Józsi szomszédra, akit elriasztásul szoktam a nagyközönség elé tárni, miszerint mivé lesz az ember, ha nem használja az eszét. Feltéve, ha van neki. Nos, ő jutott eszembe tegnap, mert már nem vagyunk szomszédok, és az ember ellágyulva gondol olykor az együtt eltöltött csudálatos időkre, ha nem is voltak felhőtlenek. De a múlt mindig gyönyörű, a jelen kiábrándító, a jövő pediglen félelmetes. Józsi szomszédot Orbán juttatta eszembe, illetve az ő rendszere, de a kettő egy és ugyanaz, a gonosz birodalma és a romlás maga.

Nos, tegnap nem egyebet ígért az alattvalóknak a rendszer, mint, hogy pénzt ad nekik, ha lecserélik a mobiltelefonjukat, illetve magánbölcsődére is havi negyvenezret azzal a fedősztorival, hogy a decens anyuka tudjon menni vissza dolgozni, de mindenki tudja az igazat, hogy szavazz rá, azért. Nos, ez volt az a pillanat, amikor Józsi szomszéd ostoba képe fölmerült a múlt ködéből azzal a nyomasztó hangulattal, hogy minden elveszett, és már nincs értelme semminek sem. Eszembe ötlött, milyen kilátástalan küzdelmeket folytattam a szomszéd fejében megülő ködökkel, aminek azonban mindig az lett a sommás vége, hogy én gyurcsányista vagyok.

Pedig Isten látja lelkemet, mi sem áll távolabb tőlem, mint hogy akármilyen -ista lennék, ha már mindenképp kell egy billog, akkor maradjunk a buddhistánál füstmilánista beütéssel. Ez is csak arra való, hogy megmutassam, egyes embertársaink fejében milyen egyszerű a világ, pedig, amikor még szomszédok voltunk, el sem kezdődött ez a mostani kampány, amikor mindenről Gyurcsány jut eszébe a hatalomnak. Illetve nem kell eszébe jutnia, hanem ez a forgatókönyv. Jól kidolgozott, centiről centire felépített stratégia, ami a Fidesz szerint újabb győzelemre vezeti őket a kalkulált csalás mellett, de vannak más elemek is. Ha ránézünk a kelléktárra, elborzadunk.

Mocskolódás, lefizetés, félelemkeltés. Ezek a maffiakampány készségei, amelyekkel mint valami páncélos hadosztály dübörög végig téren és időn, füstölgő romokat hagyva maga mögött honfitársaink tudatában és az ország mentális állagán. Józsi szomszéd annak idején nyüszögött és az éhen veszés gondjaival küzdött a fingnyi nyugdíja miatt, s amikor elkezdtem elmagyarázni neki, miért járt így, akkor lettem gyurcsányista egyből, Orbán pedig, akinek nagyban köszönhette a nyomorát, maga az Isten. Főleg, amikor jöttek a Bözsi utalványok, amiket el lehetett adni, hogy fröccsé szublimálódjanak. Képzelem, mi lesz most novemberben a nyolcvanezernél, aztán a tizenharmadik havinál.

Orbán és a NER mindenkit lefizet, akit ér, adót visszatérít, nyugdíjasokat stafíroz ki, bért emel, bölcsődét finanszíroz és telefont cserél, úgy szórja a pénzt, mintha nem lenne holnap. Tulajdonképpen szavazatokat vásárol száz vagy ezermilliárdokért, nem ad mást, mint ami a lényege, korrumpálja az országot a csecsszopótól a halálba igyekvőkig. Ezen kívül úgy önti a mocskot az ellenzékre, hogy mellette még démonizálja is, hogy mindaz a földi jó, amiben Orbán most fürdeti szeretett népét, mind elvész, Gyurcsány mindent visszavesz. Ráadásul kilövi a szemét vagy elvereti a decens választópolgárt, ha Gyurcsány, akárha Mr. Jones visszajön, mindenki fázni és éhezni fog.

Templomba sem lehet járni, jönnek a migráncsok ezerszám, és az LMBTQ-sok már a bölcsiben levágják a fiúk fütyijét. Hogy iszonyú, amit felsoroltam – bár nem is teljes a lista –, nem kétséges, de mind igaz, és Józsi szomszédra gondolva szép számban vannak olyanok, akik ezt az egészet el is hiszik. A többi pedig feredőzve a választás előtt adóvisszatérítésként kapott százezrekben, azt mondja, mindenki bekaphatja, szüret, ilyen király nincs még egy, mint Orbán király. Az ilyennel versenyezni nem lehet, tankok ellen a csúzli nem hatásos, a gőzölgő libacomb illata elnyomja az erkölcsi megfontolásokat. Voltaképp a gyomor a szellemet.

És ezért még nagyon nem is háboroghatunk. Jót tesz Orbán a széles tömegekkel anyagilag? Szó se róla. Hogy ezt régebben mind elvette és a tavasz után soha többé nem is ad majd? Ez is igaz, de most jó. Így győzi le a pillanat a jövőt, így fedi el a múltat, hogy a kilátástalan jelent kicsit megcukrozza, és minden el van felejtve. Mint mondtam, múlt, jelen, jövendő, minden. Hogy az ilyen csábításoknak ne dőljön be a nagyérdemű, ahhoz nagyon nagykorúnak kellene lenni, viszont nálunk a józsik adják a tömeget, és voltaképp ők adják Orbán erejét is. A mindenféle -isták pedig akár be is kaphatják, velem az élen. Kirántott hús, meccs, sör. Isten, haza család. Ennyi.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “Maffiakampány
  1. Yeti szerint:

    A sok ósdi telefonon nem megy a Pegazus rossznyelvek szerint.
    Ehhez még Albánia oda vissza elveri a válogatott kedvenceit – nert sereg már megint.
    Viszont a szar aranypapírba csomagolva is szar marad, hiába tetszik annyira a lelkes tömegeknek a látványa. Mind le lesz tolva a torkukon még a sokadik generációs utódaiknak is.

  2. hj szerint:

    A magyarországi kampányok és választások a sajátos anomáliákkal fűszerezve nálam már rég a hungarikum kategóriába sorolódtak. De ami előtt most vagyunk, és amiből máris sok minden látszik, az még „hungarikumabb”. Bár mondhatom egyszerűbben is: aljas.
    (Sajnálom, hogy Józsiról mint a Fidesz-fan egyik archetípusának megtestesítőjéről többet már nem olvashatunk. Kénytelenek leszünk beérni a saját józsijainkkal – bár ez kevésbé szórakoztató.)

  3. Jane Doe szerint:

    Nem is tudom, van-e még valaki, akit – legalább az ígéret szintjén – ne fizetett volna le Don Vittorio Carmelito. Esetleg Doktor Kotászt (“Bakó, ügyes légy!”) még nem; talán nem fontolta meg igazán az utóbbi napok-hetek ellenzéki ígéret-cunamija egyikét: “Lógni fogsz a villamosszéken!”
    S, hogy mivégre ez a szar…kasztikus megjegyzés? A tanú záró idézete a válasz:
    “Miért halad így a történelem? Hogy az emberiség derűsen váljék meg a múltjától.”

  4. kovacs_ugynok szerint:

    Az osztrákoknál most mondott le a Kurz, mert állítólag(!) közpénzből lefizetett egy újságot, hogy kedvező színben tüntessék fel. De, az osztrákoknál demokrácia és jogállam van, itt meg nincs. Ebbe itt belefér, hogy egy fidesz nevű kamupártnak a büdzséje gyakorlatilag ugyanaz mint az országé. Csak mert a fidesz vezetői ugyanazok mint a kormány tagjai. A hatalommal a kezükben meg el sem lehet számoltatni őket. Így amíg a hatalom a kezükben van, nekik lejt a pálya. Joseph Heller elégedetten csettintene. Kecskére ne bízz káposztát, bűnözőt meg ne válassz meg… :/

  5. Prónay Pál szerint:

    Lári fári…
    egy reggel kávával éberdő kiszikkadt lelkű liberál ömlengése a gyülölt népröl a sörözö, Istent hazát szeretö népröl aminek ö már régöta nem a részese….Hiába…bárki is gyöz MI ittmaradunk és KÖZTÜNK kell élnetek kedves haladó enetellektuellek…
    Életre lesztek itélve…Köztünk!

    • remete szerint:

      1oo éve kv nélkül ébredő magyar nép vagyok és azt látom, akárhogy falják a gyöngyöket a disznók, megemészteni nem képesek! Így aztán a disznókból biomassza leszen, a gyöngyök megmaradnak először csak szubkultúrának, aztán meg fősodorrá válva emelik föl a magyar kultúra disznóólban szennyezett zászlaját. Mert a disznóknak továbbra se sikerül kulturálódniuk, hiába intelligensek annyira, hogy némelyiknek betűket sikerül szarni.

    • miki1950 szerint:

      Ez az istent, hazát szerető nép nem oly sokára úgy meg fogja gyűlölni mindkét fogalmat, hogy bele fog remegni nem csak az ország, de Európa is.
      Meglásd!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!