Mondhatnám, hogy unalmas, ha nem szórakoztatna fenségesen az a habzás, ami a NER-ben ezekben a hetekben a szivárvány és a térdeplés körül kialakult, mintha ezen múlna az életünk. És lehet, hogy tényleg ezen is múlik. Fölvetülhet az is kifogásként, amikor újra és újra, most itt a hét végén és a belőle fakadó hétkezdeten mondjuk Deutsch fideszistával foglalkozom, hogy miért, és nincs-e ennél fontosabb dolog. Momentán nincsen. És nem csak ezért, mert ez látványos, de ahogyan a nagyközönség tartja, terelés a még nagyobb ganyéságok feltárásától, hanem, mert ilyen terelések már nincsenek.
A Fidesz működése, minden lélegzetvételük önmagában a mocsok, de egyéb mentségem is akad. Az én életem értelme, a célja, s ha pátoszos óhajtanék lenni a mélységes tartalma, ami miatt az Úr engemet ideküldött a Föld nevű bolygóra, hogy a Fidesz és Orbán bukását elősegítendő munkálkodjak és dolgozgassak. Teszem is évtizede lassan a tőlem telhető erővel, szinte egy szorgos sün minden elszántságával, s mindeközben arra a tapasztalatra jutottam, hogy nem mindig az eget rengető dolgok azok, amik megmozgatják a népek fantáziáját, tenni akarását és a bennük élő fájásokat.
Amire az első csudálatos példa az volt, amikor a nyugdíjuk ellopását szó nélkül tűrték, de a netadó miatt tízezrével mentek az utcára a jámborak. Így most is, mit nekik Fudan, milliárdos alapítványok és más hatalmas lopások, ezeket egy sztoikus házi nyúl nyugalmával veszik tudomásul, más, apróbb ügyek azonban jobban megmozgatják a fantáziájukat. Most például az, hogy a forma egyes Vettel mért térdepel szivárványos pólóban a Hungaroring betonján, mert emlékei szerint ez nem tartozik az autóversenyzés rituáléi közé, valami tehát van. És tényleg van valami.
Vettel szivárványos pólóban letérdelt, és most Deutsch (megint) és Kovács levelező vette őt a szájára ezért, és egyik jobb mint a másik, ezek versengenek, hogy ki az ostobább. Azt hiszem, Deutsch győzött mellbedobással, de ezt döntsék el önök. És voltaképp ez a bevezető ahhoz, amiről ezen a kiábrándító hétfőn mesélni akarok. Nos hát. Kezdjük az egyszerűbbel, aki képességei, készségei és a reá jellemző önbizalom és ego, amit bízvást nevezhetünk a butaság bátorságának is, Deutsch kollégista. Ő most, hogy öregszik, olyan egyszerű, mint egy faék, vele túl sok gondunk nincsen is.
Ezúttal azt delirálta ez a szerencsétlen, hogy Vettel, midőn szivárványos pólóban és szájmaszkban jelenik meg és térdepel a kipcsakok földjén, nem tesz egyebet, mint követi a német trendet, és inkább idézem, hogy aszongya a Tomi: „A németek mindig is értettek ahhoz, hogyan kell az aktuális kordivatnak megfelelő píszí szimbólumokat megjeleníteni a sportban”. Aztán mindehhez odabiggyesztett egy képet az 1936-os berlini olimpia horogkeresztjéről, ami így összehozva és párhuzamba állítva annyira abszurd, hogy az ember már azt sem kérdezi, mi van.
Fölösleges volna itt kiselőadást tartani a szvasztika náci jelentéséről, tartalmáról és folyományairól, aminek következtében többek között annak idején a szivárványos embereket is irtották. Ha Deutschnak ehhez esze nincs, akkor én nem adok neki, csak ismételten rámutatok a Fidesz és csapata nívójára, ami Deutschnál már csak egy vonyító, eltátott szájjal írható le érzékletesen és teljes hitelességgel. A köznyelv ezt úgy mondja, elmentek neki otthonról, és mégsincs ember, aki szólna neki. Igaz, a gazdájával sem közlik, hogy hülyeségeket csinál és beszél, mert a diktatúrák már csak ilyenek.
Kovács levelezőnek sem szól senki, igaz ő szofisztikáltabban hülye. Ő már hálózatot – másképpen nemzetközi összeesküvést tételez –, ezért szólalnak meg a magyariak közé érkező pilóták szerinte, és nem azért, mert van nekik lelkiismeretük. (Bár Kovács ilyet nem ismerhet.) A legszebb mégis, amikor kifogásként azt sorolja, ezek a pilóták nem tudják, hogyan élnek a magyarok, és mégis meg akarják mondani nekik, hogyan tegyék azt. Kezdjük a végén. Hogy hogyan éljenek a magyarok, azt Orbán Viktor szeretné dirigálni, a vettelek, hamiltonok épp azért szólalnak fel, hogy ne mondják meg nekik.
Mert másutt, ahonnan ők jönnek, ez így van szokásban. Nehéz ezt fölfogni és megemészteni ott, ahol a nézőpont és az értékítélet leírható egy összetett hangsorral, miszerint zsidocigánybuzikomcsi, amire új fogalmat találtak a Kovács félék: liberális. És máris előttünk áll a bajok eredője, a feudálfasiszta világlátás, és a szabadság szeretete. Ezek úgy nagyjából akkor voltak ilyen élesen szemben egymással, ahonnan Deutsch a hülye példáját hozta, mert és ugyanis ezek nem egylényegűek, ahogyan ő képzelni akarja, hanem épp ellenkezőleg, egyik nem tűrheti a másikat.
Ennek itt és most vége van, de azt hiszem, úgy vélem, a szivárványos sztorinak még egyáltalán nincsen. És itt utalnék vissza arra, hogy életem értelme a Fidesz bukása, s bár nem vagyok jós és napkeleti bölcs, de ebben a sztoriban kezdem ezt megérezni. Ebbe nagyon beleálltak, természetükből fakadóan kijönni belőle nem tudnak, és mindehhez a jelek szerint egyre mélyebbre süppednek az iszapba. Ez a sztori nem a vég kezdete, hanem a kezdet vége, mint idéztem már nemrégen Churchillt, tehát tartsuk szárazon a puskaport, Istenben meg az bízik, akinek ilyen a gusztusa.
Vélemény, hozzászólás?