Randalírozok

El kellett merengenem, miért van az, hogy amikor Kövér pedellus megszólal, akkor olyan, mintha gyomron vágnák az embert, és egyesével tépnék le a körmeit. Hiszen, ha az eszéhez és a jelleméhez-jellemtelenségéhez méri az ember, soha, semmi meglepővel nem rukkol elő, váratlant nem húz. Az a fekália, ami kifolyik a száján, voltaképp Arkhimédész fix pontja, ám nem a világot sarkaiból kifordítandó, hanem felépíteni rajta a NER bűzeit. És még ez sem okozna hányingert igazából, hiszen ebben élünk, mind az összes fideszista úgy beszél, mintha a seggéből rángatta volna elő a ország azon nagyobbik részét, amelyik nem rá szavazott.

Hanem Kövérben ezen kívül még megvan az elvakult gyűlölet is, amiből kitetszik, hogy tényleg a legszívesebben fölkötné az embert, csak ettől visszatartják őt holmi évezredes humánumok, amelyek ugyan nem a sajátja, de teherként benne kell élnie. Voltaképp megkötözött kutya, amelyik azért nem tépi szét a postást, mert a lánc nem engedi. És minden igyekezetével azon van, hogy ezt a kapcsot, ami úgy-ahogy a kultúrlényekhez köti, széttörje és elszakítsa, ami után fékek nélkül tombolhatna parttalanul. Ez az a pillanat a történelemben, amikor kigyullad a Reichstag, amikor van ok és indok mindent elsöpörni, ami nem ők, akik akár egy kicsit is különböznek.

S bár Kövér felszólamlásaiban az ellenzékről beszél, voltaképp rólam szól, engem kötne fel, és engem nevezett tegnap „terrorista kisebbségnek”, amelyik „randalírozik az országban”. Engem, és még azt az uszkve nyolcmilliót, aki nem rájuk szavazott. S bár szokva vagyok ahhoz szakmámból fakadóan, hogy látványosan gyűlöljenek és ennek trágár módon hangot is adjanak, Kövér eltaposó indulata azért okoz gyomorfekélyt mégis, mert tehetetlen vele szemben az ember. Legszívesebben pofán vágná, de attól a gyerekszobája visszatartja, így a beleiben növekvő gombóccal hallgatja az egyre nívótlanabb és artikulálatlanabb hörgést, amelyik mindent és mindenkit megsemmisítene.

Kövér beosztása a házelnökség, ami abból állana, hogy levezesse a gyűléseket, s mint ilyen, voltaképp némileg pártokon felül kellene állnia. Ahogyan Ádernek sem ártana valami hasonló metódus, de ez csak az ábrándok szigete. Viszont, hogy egy közjogi méltóságnak nevezett alak, azaz Kövér, úgy beszéljen a Fideszen kívül álló világról, mint egy kápó, ávós vagy gestapós vallatótiszt, az mégsem járja. Viszont ezek szerint mégis igen. És még a hangerő. Nem elég az alja tartalom, még zeng is tőle a szoba, ahogyan Vargától, Kovács levelezőtől, ahogyan azok meg Európában hugyoznak a zongorába, és táncolnak szöges bakancsban a tálalóasztalon.

Kövér ezen felül még fenyegetőzik is, bebizonyítva, hogy az akasztásos dumája nem elszólás volt, nem kicsúszott a száján, hanem kiérlelt program. Tegnap én, aki terroristaként randalírozok az országában, még azt is megtudhattam, hogy „volt kommunista nómenklatúrából” származom, velem szemben 1990 után „semmiféle retorzió, számonkérés nem történt”, és ráadásnak: „”téves az a hiedelem, hogy ez mindig így lesz”. – És mindeme felemelő eszmefuttatás után lettem le-terrorista kisebbségezve. Ám félreértés ne essék, te is, és mindenki a rajtuk kívül eső világon. Így ha most Kövér szerint retorziók következnek, akkor szerintem ez épp nettó uszítás.

És, hogy görcsbe rándul az ember gyomra az nem a félelem, hanem a tehetetlenség miatt van. Hogy reakcióképtelenül kell hallgatnom egy nyilvánvalóan eszét vesztett pszichopata őrjöngését. S nem az a baj, hogy ezt teszi, hanem, hogy teheti, sőt, mérvadó véleménynek számít, ha nem programnak az az aljadék, ami a szájából kifolyik. Nos, ez a baj, és még az is, hogy nem csak befelé, mintegy saját használatra ilyenek, hanem ilyen tempóval ordítják tele Európát és az egész világot. Miattuk szégyelli az ember, hogy magyar, de ettől még az összelegózott Mátyás is forog a sírjában. A tehetetlenségből pedig más kiút nincs, ha már Kövér vizionálta, megyek, randalírozok. Gyertek, randalírozzunk együtt.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Randalírozok
  1. Yeti szerint:

    Szégyenkezni más miatt teljesen felesleges és értelmetlen dolog.
    Bizonyos életkor felett meg már a randal_írogatás is, másra ugyanis nem futja az erőből.
    Merkel nyanyáék növesztették óriási hatalmúvá ezeket az alakokat, úgyhogy európa békaphatja 🙁
    Innen már országon kívüli hatalmak kezében a jövőnk,tartok tőle nekik pont megfelel bármiféle banda amennyiben kedvükben járva tesznek meg bármi hazaárulást is.

  2. Jane Doe szerint:

    Nem csak Kövér elvtárs van szereptévesztésben, hanem az egész fidesz-tálib bagázs is.
    Kövérnek a tegnapi nyilatkozatában egyetlen fésületlenül őszinte mondata volt: azért szavazott anno igennel az EU-csatlakozásra, mert úgy gondolta, anyagilag is jó jár majd az ország.
    Na itt bukik ki a NER lényege: EU-tagként anyagilag is “jóljárni”.
    Ez az, ami (ma még) a Gazdát is bent tartja. No, meg az, hogy Merkelék – ismert okok miatt – hímes tojásként dédelgették, egészen mostanáig, míg “a nyúl elszemtelenedett” (Arkagyij Rajkin-Gálvölgyi János örökzöldje), és véletlenül az EU érték-közösséges tyúkszemére lépett.
    Érdekes időkben élünk – fog rajtunk az ősi kínai átok.

  3. remete szerint:

    Vesszőparipámra pattanva, megint csak visszatérek a családokhoz, akik össze vannak nyomorítva a különféle agymosások által, úgymint: holtodiglan-holtomiglan, meg boldogságkergető életforma-életmód váltás, meg egyéb mesék által. S míg egymás manipulálásával vannak elfoglalva – hogy azért szekerük gördüljön valamerre – föl se tűnik már nekik, hogy a politikus nem azért van, hogy a tv-ből kiszólva irányt mutasson az életünknek (amit keresünk is mindannyian), manipuláljon bennünket egymás ellen stb. Hanem azért tartjuk el őket, mert rájuk bíztuk a közös pénzünket, ami adónak vagy GDP-nek vagy ilyesminek neveztetik. Ezt az egyszerű képletet képtelen fölfogni az együgyű nép…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!