Tudsz focizni?

Új igazgatója van a Karinthy Színháznak. Üde és harmatos, de nem biztos, hogy meg tudja védeni Bástya elvtársat a sprickoló tömegektől, bár túl nagy veszélyek nincsenek. Bástya elvtárs ugyanis színházba nem jár, mert ott nem árulnak szotyolát. Hogy Berettyán Nándortól egyszer majd kérnek valamit, vagy már kértek is, illetve, hogy már erre sincs szükség, azt tudni nem lehet. Ugyanis, hogy a huszonnyolc éves ember miért került a színház élére, nem egészen világos, viszont a hogyan, az nyílegyenes. Elmondása szerint a zöldségestől battyogott haza, amikor csörgött a telefonja, és kereste őt Szabó László, a Teátrumi Társaság főtitkára.

Hősünk először azt hitte, focizni hívja, ehelyett azonban igazgatni invitálta a Karinthyba. A fiatalember pedig kezében egy szatyor krumplival, rábólintott. Mi mást is tehetett volna, merengett még hősünk huszonnyolc évének minden romlott ártatlanságával, „hát kit nevezzen ki, engem ismer”. Világos. Bár és ugyan kiderült, hogy a Karinthyban még életében nem járt, darabot ott nem látott, igazgatási, gazdasági tapasztalata nincsen, csak Vidnyánszky-tanítvány. Ez a bizonyság arra tehát, hogy ideológiailag kellőképpen képzett, másra pedig a magyar színházi világban manapság szükség nincsen. Igaz, nyüves életünk egyéb területein sem kell a hűségen kívül egyéb készség.

Berettyán képességeivel annyira tisztában van a NER, hogy pályázatot írnia nem kellett, elmélkedni, mi az anyám valagát akar kezdeni egy színházzal, azt sem kellett. Azt hitte, focizni hívják, de inkább igazgatónak, az is jó. Seckojedno. „Azért az tudja az ember, hogy nagyjából mi van” – ezzel a munkaprogrammal vág neki az igazgatásnak, ami körülbelül annyi, mint a „folytatjuk” vagy a „boldog karácsonyt”, amit lefordítok, ha nem lenne egészen világos: mindenki bekaphatja. Innentől pedig nézhet akármilyen ártatlan szemekkel az ifjú Berettyán, tárhatja szét a karjait, hogy mit tehetett volna mást, mégis az esett meg vele, hogy huszonnyolc évesen a NER hamm, bekapta.

Itt ért véget további színészi karrierje, s bár mondhatja azt majd később, hogy akkor még nem tudta a békaembereket meg az üregbőrt. De, tudta. Ha meg nem, akkor tényleg csak arra alkalmas, hogy a téren a fiúkkal focizzon. Viszont igazgatni fog a jelek szerint minden erkölcsi kétség nélkül, és épp ez az, ami miatt a későbbiekben nem tudjuk majd sajnálni őt, amikor továbbra is ténfereg majd a világban, de senki nem hívja majd telefonon – kezében egy szatyor krumpli – sem igazgatni, sem focizni, sem sehová. Ez az ő egyéni nyomora lesz, mostani tündérmeséje pedig, amely Pelikán gátőr karrierjére hajaz, a NER bűzös, urambátyám világának lenyomata.

„Hát kit nevezzen ki, engem ismer”, ebben minden benne van Orbántól lefelé, a miniszterektől indulva a biztonsági őrökig, megfejelve Rácz Zsófiával, aki Novák Katalin oldalán fut hasonló karriert, mint ez a gyerek a Vidnyánszkyén. És nem értik, mi a baj ezzel. Az már csak hab a tortán, hogy ebben a történetben is előkerült a futball, ami tevékenység a NER szervező erejének tűnik: Látott már színházat? Nem. Focizni tud? Igen. Jó lesz igazgatónak. – Ez a filozófia. Ezt hívják kontraszelekciónak, és máris előttünk áll például Németh Szilárd, mint a hadtudományok doktora és velőspacal szakértő egy személyben, bográcssisakkal a fején.

Félni nincs mit, „legyetek bátorak”, hogy például Mészáros Lőrincet idézzük az alomból, aki is mennyire sikeres a szakmájában, amit strómannak neveznek az OKJ-ben. Berettyánnal egyébként a Partizán készített interjút, onnan származnak ezek a bennfentes információk, de mégsem ez az unikum. Hanem az, hogy ez a Berettyán tiszta szívvel válaszolgatott, és föl sem merült benne, hogy az interjú azért készül vele, mert amibe keveredett, az nem komilfó, sőt, egyenesen vérciki. Ilyesmi eszébe nem jutott, hanem naiv bávatagon válaszolgatott a kérdésekre, amiből így együtt az derült ki, nem tartja furcsának a vele történteket, viszont ennél nagyobb szegénységi igazolvány már nem is kell. Üdvözöljük az új igazgatót.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
1 hozzászólás “Tudsz focizni?
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Buzi fideszesek, fideszes buzik…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum