Kampánynap

Tegnap nem lehetett úgy KESMA lapra nézni, Orbán tévére kapcsolni és Orbán rádiót hallgatni, hogy azokból ne Gyurcsány neve látszott, hallatszott, olvasódott volna. Tele volt az éter és mind az összes nyomdagépek Gyurcsánnyal, minden fideszista feje és szája, egy Gyurcsány volt a világ, és vélekedésem szerint lesz is még jó ideig. Május 26. volt, évfordulója az őszödi beszédnek, amiről a nagyvilág csak ősszel szerzett tudomást. De tegnap az összes fideszista megemlékezett az anyukájáról, akinek Gyurcsány kilövette a szemét, az apukájáról, akinek letépette a körmét, egyáltalán, az a csoda, hogy valaki még életben van közülük, aki mindenki hős forradalmár volt annak idején.

Ami tegnap történt – függetlenül Gyurcsánytól, Őszödtől, mindentől – egy szóval írható le hiány nélkül, és ez az undorító. Kálomista filmes-fideszes műalkotást készített nyolcszáz millióból szándékai szerint: „Számomra mindennél fontosabb, hogy át tudjunk adni a következő generációnak valamit abból, amit mi átéltünk, és amit azóta is elég ügyesen próbálnak elsikálni.” Ennek a filmnek innen fogva a keletkezésében, úgymond a fogantatásában van az eredendő bűne. Nem akar itt senki semmit elsikálni, a NER fennállása óta halljuk ugyanezt, Kálomista szándéka a megbízás alapján az uszítás, még egyszer kijelentve, teljesen függetlenül Gyurcsánytól és Őszödtől.

Ez az uszítás pedig olyannyira fontos a Fidesznek és végül az eredőnél Orbánnak, hogy a film előzetesét motoros futárokkal küldték ki a szerkesztőségekbe, hogy lehessen kórusban csaholni. Kálomista kijelentette, ha Gyurcsány beperelné a film miatt, áll elébe, mindent bizonyítani tud. Nem tudom, mit kell vagy kellene bizonyítani, mi szerepel a filmben, az viszont e tudás nélkül is egyértelmű, hogy Kálomista műalkotása egy bűncselekmény terméke, mikor is közpénzből végeznek pártpropagandát. Kálomista filmje egyenértékű egy M1 híradóval, egy kossuthos felszopó interjúval, Kálomista ezért egyszer majd nagyon szégyellni fogja magát.

Maga a film azonban csak nyolcszáz milliós kiegészítő kellék a tegnapi csaholáshoz. Már egy év sincs a választásokig – ha lesz olyan az elhúzódó vészhelyzetben –, a tegnap pedig csak egy kampánynap volt ennek szellemében. Voltaképp ilyesmit várhatunk gátak nélkül változó tartalommal és főhőssel, bugyogni fog a szar az eljövendő időben. Ez volt a nyitány, aminek érezhető felvezetését láttuk az elmúlt hetekben, amikor a ellenzéket cuzammen terelték be Gyurcsány mögé, mindenki az ő embere és mindenki az ő kottájából játszik. Így lesz majd Őszöd és a szemkilövetős sztori rávetítve Karácsonytól Fekete-Győrig mindenkire. A kampány közepén ülünk, amit a Fidesz közpénzből fizet.

Nem a stadionok itt a nagy tétel és nem az egyéb lopások, hanem a propagandára fordított pénz, ami, ha összeadnánk mind az összeset – közmédia, KESMA, tévé-, és rádióadók, kék plakátok, hirdetőoszlopok, tankönyvek meg papok és még ki tudja mi nem – olyan elképesztő összeget kapnánk, ami a GDP nagyon komoly százalékát teszi ki. Súlyos ezermilliárdokat. A tegnap arra volt jó, hogy megmutassa, mire megy el ez. Kinevezték Gyurcsányt az ellenzék vezérének, és tegnap egy suhintással próbálták meg lefejezni. A legnagyobb baj azonban az, hogy Orbánnak közel tizenkét év kormányzás után egyáltalán nincs mondanivalója.

Voltaképp egy tömény elmúltnyolcévezés volt az elmúlt nap, ez a film is, ami meglehetősen lehangoló szellemi teljesítmény, stílusában pedig, mint már kifejtettem, undorító. Ott tartunk a választásokhoz – ha egyáltalán – közelítvén, hogy egy eltátott szájat látunk, ami szünet nélkül üvölti: Gyúúúrcsááány. Ez egyébiránt kontraproduktív is bír lenni, de ez sem érdekli őket, az igazi eredője ugyanis nem egyéb, mint az a tévés vita, ahol Orbán volt a felmosórongy, s amibe belebetegedett. Ennek a betegségnek a terméke, amiben élünk. Permanens bosszúban Gyurcsány ellen, önkormányzatok ellen, voltaképp a másképp gondolkodó – tehát a többség – magyarság ellen. Ezért is volt az egész olyan, mint egy delírium. Súlyos és nehéz.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum