Tap Lóránt ücsörgött a konyhájában a hokedlin, forgatta a lapot a győzelmi jelentésekkel, hogy állunk a stadionban az oltási dobogón, nyakunkban az aranyérem, kezünkben a kupa, fejünkön babérkoszorú, és a százezernyi közönség ütemesen tapsol és ordít, hogy Vik-Tor, Vik-Tor, Vik-Tor, a sapkák pedig röpködnek a levegőben. A vezércikkben Gyurcsányné lepleződött le, hogy összefertőzte a világot, miközben az ura nem elég, hogy ellopta a nyugdíjasok tizenharmadik haviját, meg az egészségügyet verte szét a vizitdíjjal, most meg rohangál az országban, és tépi ki a fecskendőt az orvosok kezéből, dobog a patájával és kénkőszaga van.
Amúgy idilli volt a világ, az ablak nyitva, csácsogtak a madarak, a macskák nyávogtak, a rádió megnyugtató montonon mondta a híreket, ugyanazt, mint a Tap Lóránt kezében lévő lap is. Tap Lórántné, született Bun Kornélia pucolgatta a krumplit, főtt a káposzta, a gőz a kontya alá ütött, és ő is a híreket hallgatta. Hány százezermillió vakcina jön épp most, hogy bár húsvét van, de a Viktor dolgozik hajnalhasadástól napnyugodásig, fogadja a vakcinákat a reptéren, nyitásról, zárásról beszélget gondterhelten professzor urakkal, szóval annyira szép volt minden, hogy Tap Lórántnét (született Bun Kornélia) elöntötte a szerelem, és megszólalt halkan, hogy te, Lóránt.
Ezt azonban egyáltalán nem kellett volna, mert az ura úgy nekilátott ordítani, mint a féreg, aki fába szorult, hogy nem megmondtam, hogy ki ne nyisd a pofád, fölállt, mit fölállt, fölugrott, hogy a hokedli elborult, kitépte a hűtő ajtaját, sört rántott elő belőle, megpisszentette, és úgy, ahogy volt, atlétában, suhogós gatyában meg strandpapucsban rohant ki az udvarra. Bun Kornéliából egycsapásra elszállt a szerelem, vakargatta a krumpliját, pityergett kicsit, de csak egészen kicsit, a vak komondor pedig elégedetten nyújtózott a sarokban. Tap Lórántot az udvaron már várta a barátja, akivel a világ folyását okosan és határozottan szokták megvitatni, levonni a tapasztalatokat, ilyenek.
Ő volt Kereszt Elek, a filozopter vasutas, templomi kórista és megrögzött agglegény. Hallotta a barátja ordítását, és azon gondolkodott, milyen jó is neki egyedül, hogy nem kell női dolgokkal foglalkoznia, s ahogyan Tap Lóránt kiért mellé a virágzó cseresznyefa alá, kisüstivel kínálta, amit a konyhájában főzött. Olyankor az egész házat megülte a cefreszag, amit ő azzal kompenzált, hogy mindenkinek adott egy üveggel az alapvető élelmiszerből. Mi bánt Lóránt – várta a barátját a kérdéssel és a felé nyújtott alapvető élelmiszerrel a fa alatt, amin csácsogtak a madarak. Tap Lóránt pedig meghúzta az üveget, sörrel kísérte le, és mesélni kezdett a gondjairól.
Hogy ez a Kornélia meg akarja őtet ölni, mert a Viktor világosan megmondta neki tegnap, a rádióban mondta meg, hogy ne hallgasson baloldalra, mert belehal. Erre ez a Kornélia belemotyog a bal fülébe, belebeszél egészen, hogy ki kell rohanni előle. Mit csináljon, dugaszolja be a bal fülét? Kereszt Elek megértően és jóságos türelemmel elmesélte a barátjának, a Viktor nem azt mondta, hogy baloldalra, hanem a bal oldalra ne hallgasson, ami nagy különbség, mert nem ugyanaz. A kérdésre pedig, hogy mi az a baloldal, szintén a bölcsek nyugalmával mondta el, hogy az a Gyurcsányi, a Gyurcsányiné, a Soros meg a sorosisták és Brüsszel. Hogy ezekre ha hallgat, akkor hal meg a Lóránt.
Sorosné és Brüsszelné nem? – kérdezte Tap Lóránt, mire a barátja az felelte neki, hogy róluk még nem hallott, de a Gyurcsányi a legveszélyesebb, mert ő kilövi az emberek szemét. Tankkal lövi ki vagy rakétával, meg légvédelmi ágyúval. Ezért van az, hogy a magukfajta még soha nem is látta a patájával, csak plakátokon mutatja a Viktor, hogyha megpillantja az ember, meneküljön, ki merre lát, mert lövi a szemeket. Sok bajtárs halt meg emiatt. Akinek meg nem találta el a szemét, az sóbálvánnyá változott. Következésképp – így a filozopter Kereszt Elek – nemcsak abba hal bele a mi magyar emberek, ha hallja, hanem, ha látja is. Meghalol, hogyha ránézel, összegezte a vasutas, és ebben maradtak.
Vélemény, hozzászólás?