Varga Judit ahelyett, hogy a gyerekekkel játszódott volna a hosszú hétvégén, fociztak volna vagy Wass Albertet lapozgatnak, elbábozták volna a Nemzeti dalt, az Uniót szidta. Persze mi mást is tehetett volna, erre szerződtette őt a főni a mancsaftba. Ezért hiába a rengeteg – mint látjuk – feltételes mód, hogy annyi minden értelmes dolgot lehetne csinálni, az nem megy. Csak a tutulás szünet nélkül. Ebbéli időtöltésében még egy kis melankóliát is csempészett az ájerbe a miniszteriális ember, siratta az elveszett fiatalságát, hogy aszongya: „Nem ilyen Európához csatlakoztunk”.
Ez keltette föl a figyelmemet, ez az elfojtott, keserűnek álcázott sóhajtás, hogy megromlott a világ, és Neria ott áll a vérzivatarban, mint egy szende szűz, akit migráncsok hágnak meg épp. Mindenki szembe jön azon a rohadt autópályán. Ez Varga Judit alapélménye, mióta Orbán alfele védelmezőjének szegődött, és ez egy idő után frusztráló bír lenni. Miniszterasszony sem dekázgat meg hegedülget már, hanem magyarázza a magyarázhatatlant, nehéz a dolga a katonának a mancsaftban. Így járt. Nem kellett volna szerelmes szemekkel pezsgőzgetni a főnivel.
Akkor volna menekülési út, másrészről meg, ha mindez meggyőződésből megy, akkor nincs miről beszélni. A forradalom viszont fölfalja saját gyermekeit, ahogyan azt Danton és Robespierre óta tudjuk, de Simicska is tudna róla mesélni. Így hát jobb megfelelni az elvárásoknak, mert könnyen a stadionon kívül találja magát az ember. Viszont ennyire azért nem kéne, mint ez a Varga, de ez az ő nyomora. Az viszont a miénk, hogy miatta – is – lesz a magyari ember leköpve lassan mindenütt a nem kipcsak világban, és ez azért csak megér egy cellát barátok – és ellenségek – közt is, de mindenképp.
Viszont nézzük, miből is élünk, miket delirált nekünk kokárdával a lukában a miniszteriális ember a ménkű nagy csalódottságán kívül. („Nem ilyen Európához csatlakoztunk.”) Szóval milyen az az Európa, amelyik odahagyta Varga Judit – és a Fidesz – álmait, és mint valami nagy liberális Gólem ül az illiberalizmus nyakában, és a kérdésben benne rejtezik a válasz is. Mégpedig, hogy ki változott és milyen irányban, ilyképp ebben a kontextusban olybá tűnik, a Fidesz az, aki/amely a züllés útjára lépett, így az a baj, hogy Európa nem igazodik hozzá a gyalázatban.
Másfelől Varga igazságügyis nem csatlakozott senkihez. Kies hazánk 2004-óta tagja az Uniónak, amikor Jucus még alig is hagyta oda az iskolapadot, maximum fogalmazgatott a bíróságon és a körmét reszelgette. De ez már történelem, mint ahogyan az is, hogy Orbán épp lecsúszott a csatlakozási aláírásról (2003), ami erősen birizgálta a hatalmas egóját, s mint tudjuk, ő nehezen felejt. Valakinek bűnösnek kell lenni, az Uniónak is, hogy őszentsége helikopterként tündökölhessen. A bajok ennél azonban sokkal nagyobbak, az Unió és a Fidesz között ontológiaiak, ami nem kecsegtet semmi jóval.
Ez Varga előadásából is kiderül. Azt jelentette be ugyanis csalódottsága közben, hogy Neria lengyel cimborájával együtt keresetet nyújtott be az Európai Unió Bíróságához az uniós költségvetés védelmét szolgáló jogállamisági feltételrendszerről szóló uniós rendelet miatt. Szíve joga mindez, az indoklása azonban már eleve csak a híveknek szól. Azt ugyanis Varga sem gondolhatja komolyan, attól, hogy nincs pontról pontra lefektetve, a jogállamiság része, miszerint nem üldözünk SZFE-et, CEU-t, zárunk be rádiókat (és még százezer skandalum), attól az megtehető.
Nem, nem tehető meg. Ettől lesz nem jogállam a NER, és ezt Varga is tudja, viszont veri a habot, hogy mindez nincs paragrafusba foglalva. Kultúrnépeknél nem is kell, és, hogy mi nem vagyunk azok, azt is Varga mondta el tegnapi nyüszögésében, amikor azt fejtegette, hogy a „jogállamiságban is létezik nemzeti identitás”. Látjuk a NER működésén, amelyben a Fidesz a nemzet, így identitása csak neki lehet, a többieknek kuss van. Ez nehezen fér bele Európába, olyannyira, hogy ki is lóg belőle erősen, nem nézik jó szemmel, ha a klubtag belehugyozik a zongorába. És most Jucus is pössentett egy nagyot.
Vélemény, hozzászólás?