Kitöltési útmutató

Láttuk mi már a kedves vezetőt a Facebookon Tippmix szelvényt lóbálni is. Hogy kire fogadott, melyik csapatra, hajrá Magyarország, hajrá magyarok, ugye, most meg a nemzeti konzultációhoz adott kitöltési útmutatót Zuckerberg oldalán. Hogy mért nem a Hundubon, mint a nemzet közösségi terén, vagy, ha Mészáros okosabb az amerikainál, mért nem nála, az a hangszórót érő kérdés. De nem is ez a röhej tárgya máma – meg a háborgásé –, hanem az az aktus, hogy a kedves vezető a Facebookon mutogatja, ő mit ikszel a konzultáción, ezzel sugallva, hogy mi az elvárt iksz, hogy a nemzet véleménye egybehangzó legyen és Orbánnak kedves.

De több dolog is van itt. Elsőként kiindulunk a képi látványból, amely azt mutatja nekünk, a kedves vezető tableten bohóckodik, ikszelget, holott még sms-t sem tud írni. Ilyképp komoly háttérmunka, informatikusok, operatőrök, hangosítók, sminkesek és előkóstolók munkája az, hogy minielnök elvtárs a tabletet ne szalonnázó aljzatként kezelje, ne rázza, mint a rumbatököt, és valahogyan azért ki s nézzen. Bár mostanában egyre nehezebb lehet összefoldozni, mert láthatóan megy széjjelfele. Mállik szét a manus. Ennyit az esztétikumról, most jön az etika. Illetve a logika, hermeneutika, nyelvészet és metafizika, valamint a kismalac kunkori farka természetesen.

Kiinduló tételünk, hogy a konzultáció álkérdéseit valakinek ki kellett fundálni, dolgozni mintegy, de szerző és copyrigth nem szerepel sehol, ilyképp és ebből fakadólag merő jóindulatból tételezzük csupán, kormányunk szellemi terméke ez a baromság, hogy érdeklődik, mit tegyen, mit is csináljon nagy magányában a magyari pusztán. Kormányunk feje meg ki, nahát, és nini, csak nem minielök úr? Debizony, hogy ő, ilyképp a kérdések is az övé és a válaszok is, az aktus tehát, amit látunk, nem egyéb, mint önmaga faggatása, hogy akarod-e, amit az előbb is akartál, illetve mi a francot akarsz egyáltalán, összefoglalva: hülye vagy-e, autentikusabban hülye-e vagy Viktor?

Hát, az. Valamint aljas is, de egyik sem nóvum, csak ez a tablet, rajta az ikszekkel. Viszont ez a pörformansz ez üzenet a népnek, hogy az én ikszem annyi csak mint a tiéd, vagy tedd ide azt, hogy legyen krumpli. Összekevert és szétgányolt dolog ez azzal a kifutással, hogy bármi döntés is lesz, azt az istenadta nép hozta, nem én, nem én. Akkor azonban és viszont mi a búbánatos rózsaszálnak van szükség a felhatalmazási törvényre, az a morfondír, de ez is minek, hiszen tudjuk. Ezt akár el lehet húzni jövő tavaszig, amikor a népek mondjuk online szavaznak, és a kedves vezető majd akkor is mutogatja a tabletjén az iksz helyét, hogy csak a Fidesz. De ez csupán egy gondolatkísérlet.

Viszont nem teljesen alap nélkül való, ha ma még szürreális is. Ilyen kitöltési útmutatót eddig is osztogatott a Párt, hogy rám szavazol, vagy éhen döglesz, engem választasz vagy nem lesz közmunka. Városoknak uszoda, stadion sem lesz, sőt, mint ma látszik, azt is elszedik, ami jár, dögöljön meg az egész Fideszen kívüli világ, ez az üzenet. Csakhogy így élni bajos, mondhatni, nem lehet. Egy tragikomikus, abszurd kabaré közepén ülünk, a kedves vezető mutogatja, mit ikszeljen a nép, amit ő majd dönteni fog. Holott mindenki tisztában van azzal, teljesen mindegy minden, az egész csak színjáték, amit Orbán bábozik a népével.

Ilyen körülmények között egyébként kérdés csak egy maradt, meddig adja az arcát és látszólagos jóváhagyását ehhez a cirkuszhoz az istenadta, mert ennél nagyobbat, mint ezzel az én ezt ikszelem, te mit ikszelsz előadással akkorát köptek az arcába, mint eddig még soha. Ebben benne van az egész NER cinikus aljassága, hogy ő is tudja, hogy te is tudod, hogy ő is tudja. Ez már a kádári összekacsintás, a ne rosszalkodj, és jó lesz neked krumplilevese, a legvidámabb barakk képzete. Összefoglalom még egyszer, mit tolt most a képünkbe: azt mutatta meg, hogy a saját kérdésére tudja a helyes választ, és ad a saját véleményére. És akad olyan, aki ennek tapsol. Mondhatom, hogy a rohadt életbe?

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum