Szijjártó habverője

„Fejezzed be…” – Így inti belga kollégáját meghunyászkodásra Szijjártó külügyesünk. Hogy mit fejezzed be, arról még beszélünk. Most csak ragadjuk meg ezt a nyelvi pillanatot, amelyben Szijjártó külügyesünk mint Vargáné materializálódik előttünk, aki épp káposztát főz, a kontya alá üt a gőz, és a fazoka mellől, kezében fakanállal inti az urát (Varga urat), miszerint fejezzed be az ivást, vagy letépem a töködet. Más látomásunkban Szijjártó külügyes Győzikeként, zebrás jachton óbégat Beja asszonynak, hogy fejezzed be a kárálást má’. Mindegy is tán, csak a nyelvi közeget föstöttem le ekkép, ami nem a diplomácia nyelve, és még csak nem is úri budoároké, hanem a futsalé vagy a sarki ivóé keverttel a kupicában a sörfoltos abroszon.

Szijjártó külügyes zaklatottnak tűnik, amit jó szívünk miatt megértünk, hiszen érzelemdús héten vagyunk túl. Úgy is mondhatnánk Mocsai módján, hogy magas hőfokú volt ez a mi hetünk nekünk. Mert emlékszünk még a Fidesz rektorának kézilabda-kapitányi időszakára, amikor vereségek után ordítástól eltűnt hanggal nyilatkozott rend szerint magas hőfokokról, szakmáról viszont soha. Nála a mérkőzés szimfónia volt, fortissimo meg andante, viszont meccselni nem tudott. Ezért lett rektor, holott nem lehetett volna. De ez mellékszál, csak Szájer, Deutsch, Orbán, vétó, lengyelek, Weber és a többi miatt jutott eszembe, bemutatva, hogy a Fidesz vesztésre áll, amitől, mint Mocsai hangja, ezeknek az esze kezd elmenni. És itt tartanak, hogy fejezzed be.

Didier Reyndersnek híják a belgát, akinek annyi volt a bűne, hogy azt mondta, ha a magyarok és a lengyelek szarakodnak, vétózgatnak, „úgy Magyarország és Lengyelország nélkül kell tovább haladni”. Ezt fejezzed be Szijjártó szerint, mert, s itt bővebben mutatom: „…engedd figyelmedbe ajánlanom a tényt, hogy mi, lengyelek és magyarok biztosan harcoltunk annyit diktatúrák ellen a szabadságunkért és tettünk annyit Európa egységéért, mint a Téged az Európai Bizottságba delegáló ország. Kérlek, fejezzed be a lengyelek és magyarok lenézését, sértegetését!” – Az első kérdés ezzel kapcsolatban a he, meg a mi a rosseb. A másik pedig az a tátott szájú elcsodálkozás, hogyan kerül a disznószaros csizma az asztalra, a kistányér mellé.

Szijjártó fejébe kellene látni, hogyan csúszik egybe abban az, hogyha a magyarok – lengyelek – ki akarnak maradni a buliból akkor kihagyják őket, így egyszerűen, ami sértés a taraj alatti ködben. Nem mondják nekik útszélien, hogy be is kaphatják, csak annyit: szevasztok, s mennek el. Fejezzed be a lenézését, sértegetését, mondja Szijjártó, aki már nemcsak mimagyarok, hanem milengyelek is, pedig valószínűleg nem kérték rá, és tán már szégyellik is, hogy ilyen egyszerű cimborájuk van. Bizonyára lefordítják ennek a belgának az édes anyanyelvére Szijjártó habzását, ám ezt a fejezzed be formulát valószínűleg nem lehet. De az is mindegy, anélkül is elég kínos, ahogyan kitartóan veri a habot. Ő, Varga, Novák, Kovács és Orbán, mint a legfőbb habverők. A Fidesz élcsapata.

Meg fogják unni őket. Ahogyan Deutsch fideszistával ez már meg is esett. Peter van Dalen, holland néppárti képviselő azt üzente a mi Tominknak: „Kedves uram, kérem vegyen le a levelezőlistájáról. Túl gyakran küld propagandát, nem érdekel.” – Ilyen finoman még senkit nem küldtek el az anyjába. Nem ám fejezzed be – bár nem tudom ez hollandul hogyan van vagy lenne –, és ennél nagyobb szégyen nincsen. Már nem vitatkoznak velük, győzködik őket, hanem azt mondják nekik, nem érdekelsz. Orbántól már eddig is úgy húzódtak el, mint a leprástól, de most már a többi is büdös. Mind az összes. Nem kis teljesítmény ez röpke tíz év alatt, de nekik sikerült. Magyarország jobban teljesít, tudjuk. És most már látjuk is, érezzük is. Tehát abba lehetne fejezni valószínűleg.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Szijjártó habverője
  1. Jane Doe szerint:

    Minden nyelven perfektül le lehet fordítani az elhangzott szavakat-mondatokat-mondandót (már amelyikről érdemes egyáltalán), de aligha lehet egy fordításban visszaadni az ízét-zamatát, a hangulatát, a mögöttes, ki-nem-mondott tartalmát pl. annak, hogy “Fejezzed be…”.
    De ilyen a másik jól ismert klasszikus: “…oszt jónapot”.
    Hiába, no, “Nyelvében él a nemzet.” (Széchenyi), valamint “Kultúrát nem lehet örökölni.” (Kodály)…, igaz, ezek még más korok-és erkölcsök voltak.

  2. cyr45 szerint:

    Az említett, igen hangulatos szó jelentése a fordításban valószínűleg nem érzékeltethető, teljes szépségében!

    De azon is elgondolkodtam, mennyire szokásos diplomáciai kapcsolatok publikálása esetén a tegeződés?…
    Úgy tudom, hogy akik magánemberként pertuban vannak, azok
    sem ebben a formában nyilatkoznak, üzennek!
    Hanem “Tisztelt Miniszter Úr”,vagy hasonló a stílus…

    Nem vagyok biztos benne, hogy szerencsés próbálkozás ezen a téren formát bontani!

    Mikor a Merkel Asszonyt viktátorunk “Kedves Angéla”-ként szólította meg publikált üzenetében, nem kicsit lepődtem meg.

    Vagy csak én lennék ilyen maradi?…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum