Szegény Szájerek

Nagy volt az öröm tegnap minálunk, a fatornyos kis városomban, merthogy megérkezett a temetőbe a hűtőkonténer. Muszáj volt neki, előtte a kórházban a proszektúrán halomban álltak a hullák ugyanis. Egymás hegyén hátán. Mert nem vagyunk szokva ahhoz, hogy hullunk, mint ősszel a legyek, hogy mindenki csak a teremtőjéhez igyekszik látni kívánván őtet, a bozontos szakállát neki. Ilyen Gyalog galoppos feeling volt, amely filmalkotásban, mint emlékezhetünk, kordéra gyűjtötték a málladozó testeket, mint valami kapcarongyokat, visszük a hullákat, hozzátok a halottakat kántálással. Az élet maradéktalanul szép ugyanis.

Odaállították ezt a hűtőkonténert a temető közepére, akárha dekadens rotterdami kikötő volna a holtak birodalma, ám a temető szépsége így odalett, nagyipari külsőt kapott, ahol nehéz elképzelni a sírok közt az anyókát, aki halkan sírogat. Olyan ez a konténerhűtő mint a konténerkórház, külseje, funkciója is hasonló, kajla életek állomása. Lehet a végső mindkettő, vagy csak közbeeső a de profundisig. Mindebből kitetszik, ebből a nézőpontból az, hogy Szájer József a Rotterdamhoz hasonlatosan dekadens Brüsszel egy lakásában milyen férfiak karja közt élvez el, teljességgel másodlagos. Hogy ez valahol más kuckajában van az életnek, és csak az ínyenceket érdekli igazán.

Még így is lehet. De Szájer alkotmányozó féreg hatással van mégis a magunkfajta porbafingó organizmusokra is egészen elképesztő módon. Szintén tegnap, és szintén a fatornyos kis városomban esett meg ugyanis, hogy a mi helyi Szájer Józsefünk kiakadt. Megesik, hogy valakinek a neve ugyanaz épp, mint aki más hírbe került, és tele van minden vele. A népek pedig egyszerűek, Szájer, Szájer secko jedno, és már veszik is elő a kaszát, fokost, fenik a kést, hogy ezt most kiheréljük. A mi Szájer Józsefünket annyira nagyon nekiláttak fenyegetni ugyanis, hogy képet kellett közzé tennie, hogy ő nem az, hanem egészen más, és hagyják őtet békén a haragjukkal, herélési buzgalmukkal.

Mindebből pedig az fakad, hogy hanyatló népünk ugyan nem egészen pontos iránnyal, de bő indulatokkal rendelkezik. Tele van a töke Szájerrel, s ami vele egy, a Fidesszel is talán, tehát fölébredt évtizedes szunnyadásából, bár a bambaság még benne van. Kivonná a kardját, és lerohanná mind az összes Szájereket, akiket most elkezdtünk félteni. Vannak korok és vannak nevek, amelyekkel azokban a korokban élni nem illik, és lám, a Szájer megnevezés lett harcba hívó kürtszó ezek szerint, ami azt mutatja, remény, az van, ha halovány is. De nem ártana azért tisztázni a seregeknek az ellen pontos személyét, innentől tehát sajnálhatjuk a Szájer Józsefeket.

Így élünk mi Neriában, kedves néném. Illetve így halunk, mint a konténeres sztoriból is kitetszik. Fura mód azonban, míg a nép egyszerű fiai a maguk romlatlan erkölcseivel, mint valami számos Arisztotelészek Nikomakhoszban, úgy éreznek, vagy Ferenc a madaraival, sejtvén a bűnök hatalmas súlyát. Országunk vezénylő tábornoka és más kormányzó erői azonban csak hümmögnek, jól tette az ő Szájerük, hogy eltakarodott. Ennyi, pedig romlottságát tudták emberöltőnyi idő óta, ők takargatták keresztény takaróval, családdal, ájtatos és hamis pátoszokkal. Ilyképp, az indulat, amely a mi szerencsétlen Szájerünkre vetül, őket is illeti.

No most, az a népművelői feladat, hogy ezt elmeséljük mind az összes Jóskának, Sárának, Tercsinek, Fercsinek, Katának, Klárának és valahány névnek a naptárban, hogy aztán ők tudják majd mondani kórusban, hogy viszontlátásra pajtások, véget ért a móka mára. (Móka Miki után szabadon.) Lám, milyen takarosan summáztuk az életünket az ovitól a sírig – dupla hullazsákban –, a közepe viszont, ami most zajlik épp, teljességgel lukas. Az van benne momentán buzgalmasan, hogy fel, Szájerre, és kezdetnek ez épp megteszi. Annyi volna hátra csupán tehát, hogy alaposan fel kellene térképezni, mely nevek azok, amelyekkel korunkban nem illendő flangálni. És máris lépnénk egyet előre.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum