Macskák és aranyhalak

Semmi sem tökéletes. Mert mi van akkor, ha az aranyhalam vágyik este nyolc után egy kis levegőre? S nem is akármilyenre, tehát nem erre a szmogosra, hanem magaslatira, hogy abból jót szippantva teljesítse a kívánalmaimat. És, ha a macska kézen fog valami éji órán, hogy menjünk együtt a tetőre bagzani vagy macskakuplerájba, ugye, és ránk senki se gondolt. Csak a kutyák, a vak komondorok, nekik vannak a szabályok, az ötszáz méterek, amivel incselkedni lehet, vagy bosszút állni a gazdán, hogy ki kelljen lépnie a bűvös körből, és már viszi is a zsandár el, messzire, hogy vissza se bír nézni.

Ma tárgyalja a ház, hogy törvénybe iktassák: az anya nő, az apa férfi. Slendrián megközelítés, mert ugyanis Fekete-Győr tegnap helyesen mutatott rá, azt írásba kellene foglalni, hogy a nagymama, nagynéni, keresztanya, sógornő csak nő lehet, s vica versa, a nagypapa, nagybácsi, keresztapa, sógor pediglen csak férfiembör. Ez ugyan visszamenőleges hatályú lenne, de ebben van gyakorlat már, sőt, intő és követendő példaként jegyezzük meg az SS alapkövetelményét, amely előírta tagjainak száz évre visszamenőleg az árja ősöket. Csak a tiszta vér, az.

A szomszéd Józsit egyébként akkor szoktam kivágni rend szerint, amikor érdeklődésében a nemek felől úgy tudakozódik, hogy ember-e az organizmus vagy nő. Számtalanszor hajítottam ki már emiatt, de nem tanul, nem fogja fel, hogy nálam ez nem partiképes nívó, viszont ezek szerint a parlamentben meg az. Szomszéd Józsi for president, mert böfögni ő is tud, és a pálinkát is szereti. Nagy Fidesz fan ő, de, ha Dúró Dóri ideája megvalósulna, akkor tán nem tudna rájuk szavazni. Mert tegnap megint megmutatta magát a drága, darálós édesanya, és kifejtette választási eszméit.

Ő és a pártja úgy vélekednek, hogy a szavazati jogot az írni-olvasni tudáshoz kellene kötni, és még mondja valaki, hogy nálunk unalmasak a ködös novemberi hétvégék. Arról nem szólt a nacsasszony, ki és miként ellenőrizné ezen készségek meglétét vagy hiányát, papok vagy a párttitkárok, esetleg a rendőrség. Mindenesetre elnézve a Fidesz oktatásra gyakorolt hatását, ha ez az ótvar idea megvalósulna, rengetegen veszítenék el a választási jogukat, s ami szép, leginkább a törzsközönségük, ahogyan azt mindenféle felmérés mutatja. És valószínűleg Dórika is rosszul járna.

Eljönne a részeges bölcsészek és elhajló filozófusok ideje, akik viszont vannak annyira maguk ellen valók, hogy már most tiltakoznak mindenféle kirekesztés és megkülönböztetés ellen. S már megint itt vagyunk a kutyáknál és az aranyhalaknál. Illetve ott immár, hogy mindenki, aki nem családtag, veszélyes. Müller anyó mondta ugyanis szintén tegnap, hogy mindenki akkor jár el helyesen, ha magát, illetve a vele nem egy háztartásban élőket potenciálisan fertőzöttnek tekinti, és ennek megfelelően tartja a kapcsolatot másokkal. Tehát sehogyan.

Ilyképp, ha meglátom a szomszéd Józsit, menekülnöm kell, ami nincs ugyan ellenemre, csak rosszak a lábaim, és nem tudok reggeltől estig futkorászni. Müller anyó elképzelése szerint ül a kis család, papa (férfi), mama (nő), és a gyerekek még bizonytalan nemi identitással, mert az alapbigyóba azt sem írják bele, hogy a fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk, de azt sem, hogy a pedofiloknak meg mi leledzik az ágyékukban. Szóval ül a szent család, és retteg az idegenektől, hogy romlásba dönti őket, vagy maga a rézfaszú bagoly dörömböl valakit elvivő szándékkal.

Tehát az élet nem habostorta gyerekek, ahogyan Virág elvtárs is tudta jól. Viszont zajlik, mint a rossebb, lám, mennyi minden történik a hatodik és hetedik napon. Például az is, hogy Kurz kancellár bejelentette, karácsonyig a komplett lakosságot letesztelik, így ebben az esetben az a megfigyelendő, hogyan viszonyul a kedves vezető az ő laboratóriumára. Hogy oda is küld-e pár száz tesztelő magyart, míg itthon ugyan nem bírják, és belegebednek, míg a parlamentben puncikról és fütyikről vitáznak. Magyarország tényleg bokréta Isten kalapján, csak már rohad sajnálatosan.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
1 hozzászólás “Macskák és aranyhalak
  1. Yeti szerint:

    Valamiért inkább csak az igenek felől érdeklődtem eddig, ha már másik nem iránt egyáltalán érdeklődtem.
    No de mit kezdjek azzal a házbeli illetővel, aki állítólag nagymama – viszont nagyobb bajsza van mint a postásnak? Mégsem illendő ellenőrizni, más szempontok alapján.
    Viszont hülyén jönne a keziccsókolom is csak így megalapozatlanul.
    Úgyhogy marad a Jónapot! Oszt jónapot!

    Ja, azt a kalapot marha régen elhajíthatta az öreg, azért rohadhat nyugodtan.
    Hogy a stüszi kalap meddig bírja a szomszédban, na az már más kérdés.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!