Ne várd a májust

Legutóbb is két hetet kellett várni arra, olyan törvény szülessék, hogy a maszkviselés hiányát büntetni lehessen. – Ez volt az a fő indok, ami miatt ismét rendkívüli jogrendben pancsolhat a kedves vezető, ezért nem is mehetünk az utcára éjféltől reggel ötig, ez pedig megvédi mind az összes nyugdíjasokat. Így lehet összefoglalni a fennálló helyzetet, én viszont már látom, mindez arra lesz majd alkalmas, hogy az SZFE lázadását valami mondvacsinált járványügyi indokkal leverjék. Mert a tavasz is azt mutatta, a rendeleti kormányzás arra való, hogy ami aljasságot békeidőben macerás volna elintézni, azt így csak egy pöccentés, s ha valaki emiatt háborog, akkor azt kapja a képébe: hátráltatja a járványügyi erőfeszítéseket, és, ha már segíteni nem akar, legalább ne gátolja a nagy jótevőt népe megmentésében.

Szüretidő van az orbáni diskurzusnak, Bécsben is neki tetszőn alakulnak a dolgok, már a TEK is a határon páncélos géperejű járművekkel, még csak az adventet sem kellett kivárni. Már úgyis kezdett kifáradni a kommunikáció, kínjában templomrombolásról és építésről értekezett a kedves vezető, míg most elég csak körbemutatnia, és azt mondani, félj. Hatványozottan egyszerűbb így az élet, a világ a NER-nek kedvesen alakul, Orbán hazardírozása, amit jólfésülten pávatáncnak neveznek, valahogyan mindig jól sül el. Most is, Varga igazságügyis, aki megfertőződvén hosszú ideig befogta a száját, már életre kelve oktatja Európát, hogy ne jogállamozzanak, inkább a terror ellen küzdjenek. És tényleg az lesz, hogy a szükség törvényt bont alapon újra nem jut idő a Fidesz megrendszabályozására, és győz megint a gonosz.

Áprilisig vannak megint nyeregben minimum, mert ugyanis a kedves vezető arra datálta a vírus fölötti diadalt, és akkor az úgy is lesz. Nem tudom, megfigyeltük-e, milyen váteszi képességekkel mesélte nekünk, hogy májusban mikor tetőzik, akkor tetőzött, hogy a második hullám mikor robban be, berobbant. Most pedig az áprilist várjuk, illetve a májust, hogy a kórság Orbán által legyőzessen. Az viszont még rohadt messze van, addig az élettől is elmegy az ember kedve, és, mint Vian egere, megkéri inkább a macskát, hogy harapná át a torkát, de szelíden azért. Orbán váteszi képességeiben azonban valami stikli rejtekezik, az leginkább, hogy nem mondanak el nekünk valamit vagy épp semmit sem, illetve egészen egyszerűen hazudnak. Nem lenne nóvum, soha nem mondtak igazat.

A szórakozóhelyek bezárnak, a részeges bölcsészek nem tudnak részegeskedni, futballmeccset nézni viszont lehet azzal a kitétellel, ha gól születik, ne ugorjanak egymás nyakába a szurkolók. Egyébként ez a fogalom, hogy szórakozóhely, amelyeknek mostantól kampó, elég tágas, a stadion ezek szerint nem az. Bár másutt a futballt szórakoztató iparágnak tarják, tudjuk, hogy nálunk vallás, ilyképp, ha misét lehet tartani, akkor meccset is, de ezen rugózni tényleg fölösleges. Mindig az tarthat nyitva, ami majd maximalizálja a szavazatokat. Nem a vírus számít, hanem az ideológia. Azt sem én mondtam, hanem Zacher kolléga, hogy az ellene való védekezés minálunk nem járványügyi, hanem politikai kérdés. Hogy a rezsim kegyes, az is mutatja, még nem vitte el őt ezért a nagy, fekete autó.

Ám azidő tájt még nem volt rendkívüli jogrend, míg viszont most ismét van, ami úgy működik a tavaszi tapasztalatok szerint, hogy Semjén éjfélkor benyújt valami baromságot, reggel hétkor pedig már életbe is lép az. Kilátástalan egy tél elé nézünk, aminek nem a vírus lesz az oka, hanem a rá való hivatkozás. Mondhatnánk, hogy a májussal, mire Orbán ígéretéhez híven a kardjával az utolsó vírust is ledöfi a vár fokán, minden rendben lesz, de ilyet ne nagyon reméljünk. Addigra épp a vírussal takarózva nagyon sok mocskos munka el lesz végezve, és ott áll majd az ország letarolva, kifosztva, kifáradva és elgyengülve. És az lesz a legszebb, hogy amikor a járvány saját jogán és természetéből fakadóan szorul vissza, ott tündököl nekünk ez a manus, mint aki megmentette az életünket. Így lesz minden bizonnyal.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Ne várd a májust
  1. Yeti szerint:

    Ezek a hajnali órák valahogy a mumusaik kezdettől fogva. Pedig régen korona félsz sem volt.
    Sőt! Vágyakoztak rá, ha nem is erre a fajtára.
    Még amikor kormányra ugrottak(választás féle után, 2010-ben), olyan pocsék állapotba kerültem hogy éjszakánként nem tudtam aludni. Egyik ilyen álmatlan hajnalon elmentem kisétálni magamból a döglesztő állapotomat.
    A piac környékén álldogáló rendőr autóban üldögélőknek gyanússá váltam és elkezdtek szép lassan követni. Kiszállni nem volt kedvük a hajnali hidegben, de nem tévesztettek szem elől.
    Mindenesetre találtam módot a lelépésre, még mielőtt hazáig jönnének utánam.

    Meglehet tolvajnak,rablónak gondoltak – a konkurrencia meg ugye kicsiben is tűrhetetlen.

    Igazad van, a nép megmentője lesz akkor is ha a kétharmada beledöglik, főleg a nyugdíjasoknak.
    Ami színtiszta nyereség, mert csak költeni kellene rájuk feleslegesen.

    • trikolor szerint:

      A nyugdíjasok is fizetnek áfát minden termék és szolgáltatás után. A nyugdíjuk közel harmada így visszakerül a kormányhoz, és lesznek belôle üresen kongó stadionok.
      Csakhogy a nyugdíjasok – nem önként, hanem adóként- visszajuttatott jövedelemrészéét nem veszik figyelembe, inkább a kifizetett nyugdíjak összegét sokallják.
      Pedig ideje lenne tudatossá tenni, hogy akik az országban élnek és itt fogyasztanak, azok mind az álamkasszát dotálják.

  2. miki1950 szerint:

    Valóban le fogja tarolni az országot, de mit fog kezdeni vele, ha újra nyer!?És mire számíthat az ellenzék?
    Ez azért nem amerika.

    • cyr45 szerint:

      Mit fog kezdeni vele?…
      Már elfelejtetted a 2014-es szlogent?: “Folytatjuk!”

      Mi pedig folytathatjuk a tűrést.:-(((

      Meg is érdemeljük, mert nem hallgattunk Hável próféciájára!
      Pontosabban, kevesen hallgattunk rá.:-(
      Mostanra pedig már remény sincs…
      Mert ugyan a “tákolmány” nem gránitszilárd,
      viszont a bebetonozottság, az igen!

  3. Simon József szerint:

    Mennyire igazak amiket írtatok, és ennek ellenére mégsem hallatják a hangukat azok, akiknek most kellene az SZFE-mellet kiállni, tartani az erőt bennük, mert a Lengyelek is behúzták a kézi féket az abortusz törvény ellen ! Itt is ilyen tökös emberek kellenének nem pedig fotelból osztani az észt !

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum