Hős futballszurkolók

Nehéz lesz ezt ép ésszel elmesélni, de azért megkísérlem. Bár olyan cím után, ami az ember képibe jön, leginkább az a horgadás, hogy mi a szar, rosseb vagy anyám valaga van itt, de, ha annyit mondok, hogy darálós Dóra delíriuma, rögtön sejthetjük, lesz itt móka és kacagás megint dögivel.

„Lengyelországban antifasiszta csoportok támadják a kereszténységet.” – mondja a mi szívbéli Dóránk.

Csócsálgassuk ezt egy kicsit a röhögés előtt, és bár nagy a késztetés, hogy levonjuk a formállogikai következtetést, hogyha a keresztényeket az antifasiszták támadják, abból az jön ki, hogy akkor ezek szerint a keresztények fasiszták. Ilyenre mi nem vetemednénk, Dúró Dóra angyalom viszont igen abbeli igyekezetében, hogy valami elementárisan elborzasztót jelentsen ki, aztán ez sikerül. Az eszéhez kell mérni, de mi tiszteljük, mert négy gyermekes anyuka, és akkor megkérdezzük, mi lesz ilyen közegben a szegény gyermekekkel.

Visszamegyünk azonban a kályhánkhoz, hogy történetünk kellően kerekded legyen.

Mint emlékezhetünk, Varsóban és szerte a nagy Lengyelországban azért áll a bál, mert megtiltották az abortuszt még a beteg vagy életképtelen magzatok esetében is, ami aktust józan ésszel is az anyára – apára – volna jó hagyni, és nem hatalmi szóval eldönteni. Így véli az ember a libernyák eszével, mások azonban másképpen gondolják. A lengyel rezsimtől ez kitelik, mert a dva bratankik országa bigottan katolikus ország, mint amilyet Mária Terézia anyánk is szeretett volna a miénkből is faragni, de nem sikerült neki. Lengyelországban sem mindenki bigottan katolikus azonban, valószínűleg a többség, mert a XXI. században élünk. Ők tehát az antifasiszták Dúró Dóra fura világában.

No most, erről az alapról fejti ki a bociszemű azt, amit kifejt, és ami után – valljuk meg – egyáltalán nem is csodálkozunk, hogy könyveket darálgat, mondhatni, a lényéből kell fakadni annak. De megmutatom hol is tart szellemi fejlődésében a drága.

„Mint látjuk, templomokat támadnak és rongálnak meg, szentmiséket zavarnak meg, imádkozókra rontanak rá, az ilyen eseteknek már sérültjei is voltak. Amennyire felháborodva látjuk, mit művelnek ezek a hazátlan elemek, olyannyira csodálattal adózunk azon bátor patrióták és fociszurkolók előtt, akik a többszörös túlerővel szemben, testi épségüket sem kímélve védelmezik Lengyelország és Európa keresztény örökségét. Ők ma a lengyel nemzet és kontinensünk hősei, felrázó példájuk legyen útmutatás számunkra és üzenet mindazoknak, akik létünkre törnek, hogy nem hagyjuk magunkat. Sem Varsóban, sem Budapesten.”

Tessenek többször is alaposan átolvasni ezt a nagyívű gondolatkísérletet.

Látjuk benne (…templomokat rongálnak meg…), hogy a kedves vezetővel egy rugóra jár az agyuk, ő is azt mondta épp ezidőtájt, hogy templomokat épít templomromboló időkben, azaz egyformák ezek. Ilyképp, amit Dúró anyuka delirál, az a központi delirálás, mondhatta volna akár Kövér elvtárs is, vagy Bayer tagkönyv.

Ez a direktíva. De az a pátosz, amivel itt előadatnak a hős futballszurkolók, akik a világ keresztény értékeit védik az antifasiszták ellen, már minden pénzt megér. Mert ugyanis mi ismerjük ezeket a hős futballszurkolókat, akik minálunk Kubatov elvtárs katonái. 2006-ban is ilyen hősök voltak, tehát ismerünk már mindent alaposan,

Ez a kontextus viszont, hogy akik a jogaikért tüntetnek, azok a „létünkre törnek”, ilyen erdogani, putyini hatalomféltés, ha egy szerencsétlen, negyven kilós nő mondja, ha más, mert a lényeg a minősítésen van. És náluk vannak a tankok, Németh Szilárd nem győz fotózkodni rajtuk. Csapataik harcban állnak.

A NER tizenegyedik évében totálissá vált az ideológiai háború, ami mókás módon azért szakadt a nyakunkba, mert Orbán Viktor annak idején beszart. Nem árt felidézni, hogy amikor belengette az illiberális demokrácia ideáját, hogyan szedték darabokra a manust. Ekkor egy huszárvágással átnevezte kereszténydemokráciává az egész kócerájt, hogy befogja a nagy demokraták pofáját. Sikerült, ebbe nem mernek belekötni, ha már ott is tartunk benne, hogy akinek nem tetszik a klérus uralma, az antifasiszta. Elérkeztünk a szellemi sivatagba teljesen.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum