Mi az a Rogán Antal?

Tegnap a magyar Goebbels, tehát a szakonyfalui macsó, azaz Rogán Antal, amikor kérdezte őt a Telex újságírója, s illőn bemutatkozott, hogy honnan érkezett, Rogán azzal tagadta meg a választ, hogy „Nem tudom mi az”. – mármint a Telex. Mi sem tudjuk, mi az a Rogán Antal, és efölött fogunk mélázni akképp, hogy lehervadjanak a csillagok a levegőégről. A Wikipédia nagyon helyesen írja le nekünk, ahogyan az ifjú Rogán a szentgotthárdi Vörösmarty Gimnázium KISZ titkárából minden skrupulus nélkül átvedlett a Fidelitasba, amivel nem azt igazoljuk, hogy lám, Rogán kommunista volt, hanem, hogy elvei nincsenek, gondolatai sem, inkább ilyen fény felé toluló organizmus ő, mondjuk napraforgó.

Bár annak van némi haszna, míg ellenben Rogánnak ilyen nincsen semmi sem. Ezért elnézést kérünk tőled kedves napraforgó, hogy egy lapon említettünk egy sejthalmazzal, aminek próbáljuk megfejteni a lényegét, de most elsőképp azt, mivégre is van ezen a kajla világon. Ártani mindenképp, hiszen, mint emlékezhetünk, a Népszabadság – amit valószínűleg nagyon is ismert – beszántásának egyik oka a legendárium szerint az volt, hogy kiváltképp élénken foglalkozott Rogán helikopterezésével. Ám tudjuk, ez csak a kitalált indok, így Rogán szerepe abban a történetben szimbolikus, viszont mint ilyen, a NER maga. Így akkor, amikor föltesszük a kérdést, mi is az a Rogán Antal, egyben a NER mineműsége felől is érdeklődünk.

Mert Rogán a NER nélkül semmi sem. Így, amikor az előbb kudarcot vallottunk azzal, hogy őt napraforgóként határozzuk meg és definiáljuk, tekintsünk rá ezúttal bábuként, amit dróton rángat a gazdája, és ezen a ponton közelebb kerülünk az igazsághoz, bár el nem jutottunk még annak kertjébe. Tessék elképzelni a képet, köszönöm. No most, ez a gazda, aki rángatja őt, rángathatná úgy is, hogy viselkedik esetleg. Mert és ugyanis, ha megszólítanak, kérdenek szépen, akkor például hiába nem ismerem mondjuk a Dörmögő Dömötör című kiadványt, mert nem volt gyerekszobám, illőn válaszolok mégis, mert ezt követeli az évszázados gyakorlat. Viszont az ő gazdája nem ezt bábozza vele, hanem azt, hogy be van szarva és pökhendi.

És már megint itt vagyunk, hogy jé, ez meg a NER maga, a szaros-húgyos nagyképű rendszer, de, ha aspektusunkban idáig jutunk, akkor elérkeztünk a Rogán titok megfejtésének következő szakaszához, miszerint már nem is napraforgó, nem is bábu, hanem csupán egy paca, bűzlő folt a NER testén, tehát egy vele teljesen, ilyképp önmagában nincs is. Egy kis Vanish a képibe, és meg is szűnik létezni teljesen, illetve eloszlik mint a buborék, ahogyan a nóta mondja nekünk. Ám ezen a ponton itt áll előttünk teljesen pőrén az összes, Varga miniszter, Novák miniszter, Kovács levelező meg a többi sok, akik a NER végeztével egyáltalán nem is lesznek, mert ők is ilyen pacák, és ezen túl más ismérvük nincsen is.

Rogán paca pacákot azzal tudjuk vigasztalni, hogy ismeri ő a Telexet, sőt, akkor fogja ismerni igazán, amikor a tárgyalásáról tudósít, mikor is számon lesz kérve rajta minden bűne, egyenként lesz a fejére olvasva. Voltaképp akkor ismerszik majd meg, mi az a Rogán Antal, illetve mi volt, ami ugye éppen ma. Mert a semmisége akkor fog tartalmat kapni, ahogyan a bűnöket helyezzük el benne, kitölti egész valóját akkor, és végső, formát ölt. Nyomorult forma lesz az, viszont nekem meg azt kell belátnom, nem áll jól a próféta szerep egyáltalán, de mégsem mondhattam volna a sarki kocsmák szintjén, hogy értekezésem tárgya egy büdös bunkó, pedig az igazsághoz akkor jártam volna a legközelebb. De, mint látjuk, más módon is el lehet érkezni hozzá.

És éppen ott is vagyunk. Felfuvalkodott hólyag mind az összes, nem egyéb – ha már a minéműségükre kérdeztünk rá –, és ennek kapcsán elmesélem, honnan is fakad ez a hólyagszerű létforma. Ennek archetípusa Orbán Viktor maga. Aki, amikor még a liberális álca volt rajta, a közös futballzások utáni interjúk során mosolygós per tu volt, amikor komoly polgári lett, kijelentette, mostantól magázódunk, a keresztény-fasiszta létformájában meg már szóba sem áll senkivel. Ennek a leképeződése Rogán is, hogy menekül az újságírók elől azok létét kérdőjelezve meg, az a beszari tahóság maga. Így, amikor itt a végén föltesszük a kérdést megint, mi az a Rogán Antal, ím elkészült a válasz: egy beszari tahó. Nem több, nem kevesebb.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum