A Legyek Ura

Hogy kormányunk kormányoz, onnan látszik, a becsöngetés előtti éjszakán rendelkeztek arról, csökkentik a pedagógusi követelményeket az óvodákban, iskolákban, mert nincs elég ember a feladatokra. A PDSZ már hónapok óta mondogatta, baj lesz, de nem foglalkoztak ilyen sorosista szervezetekkel, csak az utolsó éjszakán látták be, igazuk lehet, így most már a pedellus is taníthat esztétikát – kis túlzással –, és a konyhás nénik vigyázzák az ovisokat, minden tisztelettel feléjük.

Míg ugyanis az egészségügyben nem olyan látványos az orvoshiány, mert legföljebb két évet vár a beteg egy lázmérésre, ha egy óvodában nincs felnőtt a csoportban, az elég nagy baj. Mert mi lesz, ha a kis hugyosok felügyelet híján átveszik a hatalmat, tisztára Legyek Ura. Az orvoshiányba belehal a választópolgár, a tanárhiányba belehülyül az ő gyereke, és ki is van a NER családja, amelynek barátja a kormány. Nem tűnik olybá. Csak úgy ábrándozok arról egyébként.

Ha a tanárokat, óvodapedagógusokat nem nyektették volna egyfolytában, ha nem az volna a követelmény, hogy engedelmes barmok legyenek, ne adj isten meg is fizetnék őket, még talán el is menne pedagógusnak valaki. Most és így viszont senki, vagy nagyon kevesen. Illetve sokkal kevesebben, mint arra egy egészséges társadalomban szükség volna. Erre pedig az Orbán és csinovnyikjai válasza az, hogy föllazítják az oktatást, kis túlzással iskoláinkban vak fog vezetni világtalant.

Mintha nem lenne elég nívótlan már így is, amit mindenféle elriasztó PISA eredmények szoktak mutatni. A munka alapú társadalom így is működik, amíg mindenféle válságok vagy az EU pénzének elmaradása be nem dönti, az összeszerelő ország ma még eldöcög, holnap már nem. Hülye is lesz kies hazánk, szegény is, kell ennél több? Orbánnak nem nagyon. Magyarország oktatása, Magyarország gazdasága, Magyarország erkölcsei, Magyarország jelene és jövője romokban.

A fideszmaffia lerabolta, kifosztotta, elhülyítette, s még most is, amikor a Színművészeti diákjai barikádokkal védik a campusukat, polgáraink többsége cirkusznak, hogy ne mondjuk, részeges bölcsész dolognak véli a szabadságharcot, mert semmit sem ért. De miért is értene az ostobája, nem kell neki, leginkább nem is tud róla, hogy ilyesmi történik. Az SZFE gerincesebb oktatói ott hagyták a félig elfoglalt intézményt, az indexesek felálltak, másokat kirúgtak vagy beszántottak.

Ahogyan felálltak, illetve oda sem mentek a tanárok és óvónők, ahová a Fidesz bevitte a romlást. Az SZFE, az Index transzparens, elbukása látványos és hangos, a városperemi iskoláé nem, a falusi óvodáé sem, pedig a kettő szervesen összefügg. Az iskolaőröktől dresszírozott, képzetlen tanerővel oktatott kölkekből nevelődik ki az a réteg, amelynek mindegy lesz, színházi igénye, olvasási készsége sem lesz ugyanis. Így, ami szabadságharcok most még tartanak, az utolsók is egyben.

Utána már csak a néma csend következik. Ha Orbán 2022-ben is nyer, az a nemzethalállal lesz egyenértékű. Ezek nagy és pátoszos szavak, amelyektől rend szerint idegenkedem, de minden stációnak eljön az ideje egyszer, s ennek most érkezett el. Orbánnak csak a hatalom számít, a népek jóléte, lelki, testi egészsége, oktatása egyáltalán nem. Erre az is példa, hogy a visegrádiak szabadon hurcolászhatják a vírust ki és be, míg különben zárva a határok.

S mindezt azért, mert ez a rossz lelkű ilyen kis Közép-európai hatalmi gócot akar fabrikálni, amelynek ő a császára. Ehhez képest ma minden másodlagos, s ha ez el sem jut az alattvalókig, az már borzolhatná az idegeiket, hogy bilincses emberek tanítják a kölkének az ABC-t, de a jelek szerint ez sem érdekli őket, mint ahogyan lassan már semmi sem. Nem a Fideszbe, hanem a közönybe fogunk beledögleni, vagy a kafkai bűnbe, hogy Josef K. azért halt meg, mert nem kérdezett. Jóccakát.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “A Legyek Ura
  1. Jane Doe szerint:

    Béke porainkra.

  2. remete szerint:

    Úgy mondanám inkább, a jobb (?) érthetőség kedvéért, hogy OVM-nek az számít: minél távolabb kerül az elévülés kezdetétől, annál több maradhat nála – mert bízik a törvénytisztelőkben. Nem fogja föllógatni, nem fogja lefosztani hetedíziglen ez a mamlasz náció. S igen, nagyon vékony az a réteg, amelyik értően szemléli a világot, de így volt ez mindig is, csak a lelkesedés miatt nem vettük észre.

  3. A. N. Onym szerint:

    Az “örülünk Vincent”-ről lop… ÖÖÖ kölcsönöztem… Úgy tűnik Vidnyánszky lett a bloggerek múzsája ezen a héten.

    “A nép nem járt egyetemre. A nép érettségije is kétesélyes, leginkább szakmunkásképzőbe járt. A nép nem te vagy, ezt kellene végre megértened.

    A népet nem érdekli a CEU. A nép nem is tudja, mi az a CEU. A Sorost érti, mert a Soros egyszerű. A nép kicsit antiszemita. Nem nagyon szereti a cigányokat és a melegeket. Bár a nép néha cigány. Ebben az esetben szinte biztos, hogy inkább támogatja azokat, akik utálják a cigányokat, mint azokat, akik nem. Ne nézz így, ez van. A nép konzervatív. Edmund Burke persze idegrohamot kapna a magyar nép konzervativizmusától, de senki sem kérdezte Edmund Burke-öt, ahogy téged sem. Én nem is létezem.

    A népnek ne magyarázd el a Vidnyánszkyt mert a nép még nem járt színházban. Egyszer sem. A nép nem olvas, nem néz mozit, vagy ha igen, nem azt, amit te. A nép nem tud semmit. Semmit. Komolyan. Semmit. Ne tegyünk úgy, mintha ez nem lenne így, kurvára így van. A nép Európát nem találja a térképen, nemhogy Burkina Faso-t. Trianonról azt hiszi, hogy. Jobb, ha nem tudod.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!