Szt. Pista és a csed

A kóspallagi hagyományőrző kulturális rendezvényen megtudták a hagyományőrzők, hogy egy év múlva emelkedik a csecsemőgondozási díj (csed), de annyival, hogy hat hónap alatt majd egy hónapnyi lóvéval kapnak többet a csecsemőgondozók. Ezt hallva a hagyományőrzők egy része hazaszaladt gyereket csinálni a kedves vezetőnek, ezért lemaradt a lényegről, hogy valahogyan ezt Szent Istvánon át köszönhetjük a kormánynak. Gondolom, mert épp ez az államalapítós ünnepkör van momentán, azért. Valami Sölch Gellért nevű helyettes államtitkárt zavartak el Kóspallagra okoskodni, és ő ennek meg is felelt, mert jó elvtárs.

Én nem tudom, de azért elmondom. Szóval említette először ezt a rengeteg pénzt, mint kormányunk, pártunk s általuk a kedves vezető újabb jótéteményét a nemzet felé, hogy egyhavi pelenkapénz, ez már majdnem tizenharmadik havi nyugdíj. Én nem tudom, méltók vagyunk-e mindarra a boldogságra, amit kapunk sokat szenvedett hazánktól, de talán. Ez a Sölch helyettes államtitkár is megnyugtatott a pelenkapénz kapcsán, hogy „az a szabadság és szuverenitás kellett ahhoz, hogy a kormány időben hozhasson meg intézkedéseket, amelyet még Szent István király államszervező munkája eredményeként, rengeteg áldozattal őriztek meg őseink”. Eszonta Sölch helyettes államtitkár.

Sokan nem hallották már, mert épp tosztak otthon, hogy megkapják a majd egy hónapnyi suskát, CSOK-ot és a családi terepjárót. Ezt őrizték meg rengeteg áldozattal őseink Szent István államszervező munkája eredményeként a Fidesz segítségével. Mondom, mindezt Sölch helyettes államtitkár kifejtette, az MTI lejegyezte, a kóspallagi hagyományőrzők pedig meghallgatták, és nem röhögték halálra magukat. Felteszem, állva pisáltak, hogy leereszkedett közéjük egy helyettes államtitkár. hogy hülye, az már másodlagos, de érezni rajta a kedves vezető szotyolaszagát, meg a kölnijének távoli illatát is kolbászfüsttel elegyest. Valamint a koviubit.

De maradjunk Sölch helyettes államtitkáránál, aki egy nagyívű gondolatkísérlettel foglalta egységbe a pelenkapénzt, az államalapítást és kormányunk hősiességét. Felteszem, ha március 15. körül viszi az örömhírt a majdnem egyhavi pénzről, Bem apót vonta volna be a buliba, októberben Dózsa László (1942)-őt, decemberben a Mikulást. Mert muszáj, hogy egybekapcsoljuk a múltat, jelent, jövendőt, hogy meglegyen a zárás: „Magyarország olyan erővel rendelkezik, amellyel sikeres nemzet lehet a XXI. században, a harmadik évezredben is.” – Ezért ad közel egyhavi plusz csedet majd jövőre pártunk, hogy emelje gusztushusz fényét az idén, amit rengeteg áldozattal őriztek meg őseink.

Csed, gyed, csok, iskolaőr, hazafias nevelés: Salvini is irigyli a magyar modellt mint hírül jött. Ő megért minket, mi pedig Lukasenkát, körbeérti egymást az összes hasonszőrű megértő. Ám a globális gondok helyett lássuk a lokális örömöket, midőn Kóspallagra begördül a szolgálati autó, kiszáll belőle Sölch helyettes államtitkár, és a fentebb bemutatott zagyvaságokat adja elő csed-ről, múltról, kormányról, hogyha a kóspallagi hagyományőrzők kicsit is komolyan veszik magukat, egy ilyen miatt vasvellával űzik el a betolakodót. De nem, gondolom, boldogan egymásra léptek a talpaik pitypanggal a lukukban, és tátott szájjal hallgatták Szt. Pistát a kisdedekkel elegyest.

Sajnálatos módon azonban mindannyian kóspallagi hagyományőrzők vagyunk létünkben és a hatalom szemében is. Megvezetendő hülyék, s mi ennek a szerepnek javarészt megfelelünk, és jobbára még boldogan is. Nincs itt semmi látnivaló, tessenek oszolni. Nemzetünk sírba hanyatlása folyamatos, az erkélyen húzzák hozzá a talpalávalót, és kóspallagi hagyományőrzőként csűrdöngölünk hozzá. Hosszú ez a négy nap gusztushuszilag, megcsömöllik az ember, főleg, amikor a harmadik végén Toroczkai frissen-újra megválasztott mihazánkos pártelnök a szivárványos zászlót a sátán jelképének nevezi, és mindez jellegében passzol Sölch helyettes államtitkár delirálásához is. Nincs több kérdés szerintem.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum