Ürgeluk és sulibudi

Nem nagyon akarnak a népek iskolaőrök lenni, ezért a rendőrök attól tartanak, iskolákba vezénylik őket gyerekeket hajkurászni, azt pedig nem szeretnék. Ha rendőrök lennék, nekem sem fűlne a fogam ehhez. De tovább megyek, ahhoz sem volna, hogy a határon ürgelukakat nézegessek, ádventkor páncélozott izékkel furikázzak a téren, dudálókat büntessek, szerencsétleneket cibáljak ki a lakásukból, mert nem bírtak törleszteni, vagy hajnalban elmenjek az ellenzéki emberért a lakására, hogy bevigyem. Sok mindent nem tennék, ha rendőrök lennék, illetve rendőr sem lennék egyáltalán. Mindenféle egyenruhát rühellek, aki ilyet magára ölt, azt attól függően, mire használja az abból eredő hatalmat.

Mindenkinek van egy vonal az életében, amit nem szívesen lép át arc-, önérzet-, jellem vagy akármi éthosz elvesztése nélkül. Van, aki ölni is bír, más ütni sem, aki viszont rendőrnek áll, az tudja, hogy egy erőszakszervezet felesküdött alkalmazottja lesz, annak minden morális terhével. Nem mindegy, hogy kit szolgálunk, a dolgozó népet vagy a királyt, szegények gyámolítója leszünk vagy gazdagok őrei, ezekkel mind szembe kell néznünk, mielőtt valamire fölesküdnénk. Vagy majd az okoz bennünk törést, amikor a hatalom olyat kér, amitől a saját erkölcsi mércénk iszonyodna. Utólag ilyenkor szokott előkerülni a „parancsra tettem”, de tudjuk, hogy Isten előtt ez semmit sem ér.

A magyar rendőröknek nem okozott erkölcsi dilemmát a hatalom kiszolgálása, volt az akármilyen abszurd is. Ott fotózkodtak a határon az ürgelukak mellett, békés tüntetőket vegzáltak, kilakoltatásokban vettek részt és hajléktalanokat hajkurásztak, ez mind belefért az erkölcsi világukba, iskolaőrök viszont nem akarnak lenni. De tovább megyek, úgy általában nem akarnak iskolaőrök lenni a népek, ezért óhajtják a rendőröket odavezényelni, mert mindjárt becsöngetnek, és nincs ki a megálmodott létszám. Gengszterfilmekben is szokott olyan törés bekövetkezni, amikor a a kijelölt gyilkos a bandavezér képibe vágja, hogy gyerekeket nem ölök.

Ezzel – mielőtt hörögne a nyájas publikum, hogy ne má’ – a dilemma mineműségét ábrázolom, és nem azt mondom, hogy az iskolaőrök elsősöket lőnének halomra. Csak bilincselhetnek, csak paprikasprézhetnek és csak a végtagokat püfölhetik gumibottal a regula szerint, de a jelek szerint ez az a vonal, amit mégsem lépnének át szívesen és önszántukból, ami valami halvány napsugár a tajtékos égen. De ne legyenek kétségeink, minden ocsmányság el lesz végezve, ha kell, tenyésztenek hozzá végrehajtót. Nem, mintha egyenes párhuzamot látnék – dehogynem –, de a Harmadik Birodalomban is az volt az ív, hogy Hitlerjugend, SS, lágerőr meg a továbbiak.

A Fidesz évtizedes uralkodása alatt az ország morális állapota mocsárrá vált, nem utolsó sorban az uralkodó réteg, a Párt, a haszonélvezők és a sajtójuk miatt. Egyáltalán semmiféle gát vagy fék nem létezik az általános züllésben. S talán épp emiatt meglepő, hogy most a rendőrök tiltakoznak, nem akarnak iskolaőrök lenni, mert ezek szerint ők is úgy vélik, ez aljamunka. Vagy más kifogásuk van, de azt nem kötik a nagyvilág orrára. Mindez a tudósításokból nem derül ki, csak annyi, hogy ez a szőlő savanyú. S innentől fogva a rendőri vonal már nem érdekes, hanem az inkább, miféle hatalom, amelyik ilyet kitalál. És hát, ilyen, mint ez a miénk,

Egyre inkább militáns, ami viszont nem csak a kedves vezető karakteréből, hanem felépített rendszeréből is fakad. A soviniszta nacionalizmusból, a bolsevizmus és a liberalizmus elleni harcból, a többségi demokrácia, a többpártrendszer teljes elutasításából és a vezéri elv alkalmazásából. Továbbá jellemzi még a materializmus-ellenes, spiritualisztikus világnézet, amely elveti a haszonelvűséget és az élvhajhászást, ehelyett pedig a hősi életszemléletet hirdeti. Ha ezekben az elemekben a NER-re ismerünk, az azt mutatja, hogy évek óta igazam van, viszont ez tragédia. Mert ezek a kritériumok a szakirodalomban a fasizmus jegyeiként sorakoznak. – Ennyit az iskolaőrökről.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!