Székely Sándor, független országgyűlési képviselő csűrdöngölőst jár a rózsaszín babaszobájában, és „Csoda a parlamentben” felkiáltással annak örül, miszerint a NER zombijai, úgy is mint Fidesz-KDNP, támogatja, hogy ő módosítaná a KRESZ-t, mert sok a baleset a zebráknál. Nem azoknál, akiket Semjén halomra lőne, hanem a róluk elnevezett közlekedési kellékeknél. Székely Sándor derék képviselő, és nem érdemli meg, hogy cafatokra szedjem, pedig ezt fogja elszenvedni.
Úgy tudnám jellemezni kisded örömét, olyan ez, mint mikor a lángokból álló házból a mesebeli hős a mozgásképtelen nagypapa helyett annak tolószékét hozza ki boldog felkiáltással, hogy na, ez megvan, míg a drága papa bent nyüszít, mert épp hamuvá ég. Hogy ki mit tart fontosnak, az habitus dolga, és normális országban a zebrás közlekedés törvényi szabályozása is az lehet. De ez nem ilyen hely, és azzal, ha Székely képviselő zebrázik, áttételesen támogatja, hogy szétlopják az országot, és félanalfabéta hülyét csinálnak a gyermekeinkből.
Hozhattam volna más példákat is, hogy mit művelnek a kollégisták a Fidesz-KDNP nevű rohamcsapatuk segítségével. Ám az ilyen független zebrás akciók arra adnak módot nekik, hogy verjék a mellüket a nagyvilágnak, milyen olajozottan működik a parlamenti demokrácia itt, holott mi is tudjuk, ők is tudják, és Székely Sándornak is kellene, hogy ez hazugság. Mielőtt azt vágnák a fejemhez, én azt akarom, hogy a zebráknál halomra gázolják a magyarokat, ez ellen én határozottan tiltakozom. Dehogy.
Csupán arra utalok, hogy az ellenséggel semmilyen együttműködés nem megengedett, nincs bocsánat, nincs félrenézés és nincs kegyelem. Valamikor lehetett volna, de odáig jutottunk, már az is a kollaborációhoz közelít, ha mindenféle ellenzékek egyáltalán bejárnak a parlamentbe, ami régóta cirkusz csupán, ahol szavuk nem lehet, az ilyen zebrásoknak meg értelme nincs. Hogy ott csap el egy autó, vagy a Fidesz úthenger megy át rajtam, nekem egylényegű, mert tudni kell a halál felől szemlélni a dolgokat.
Akinek nincs mit féltenie – állás, lakás, autó, család vagy jó hírnév –, könnyen megteszi ezt. Ilyen vagyok én is, ezért, hogy kérlelhetetlenül ütöm hosszú évek óta a fideszbrigantikat, nem érdem, hanem a krónikás kötelessége. Akinek viszont van mit veszítenie, és mégis következetesen ellenáll, ő a hős, míg viszont az ilyen habitus, amit Székely független képvisel, csak a bábué a sakktáblán. Ő a habos kakaóját kavargatva képzeli magát partizánnak, aki viszont ilyen zebrás sztoriknak örül.
Minálunk egyébként is hiánycikk a forradalmár. Antall József is könyvtárigazgatóként merült alá és bekkelte ki őket, s akiket az akkori rendszer valóban üldözött, hamarosan az új is ezt tette velük. A kérlelhetetlenség nem jó árucikk, a sunyítás igen, így ebben az országban soha nem volt megtisztító földrengés, mindig csak megalkuvó, ide-oda megfelelő fabrikálás. Itt egy Gandhi sem születhetne meg, mert enni azért kell, lakni is, ruha is, pénzecske is, mint a csinovnyik lét kellékei.
Ha most úgy tűnnék, hogy én ezt a jámbor Székely képviselőt bántom, az csak az érzékek csalódása lehet. Mert ugyanis nem történik más vele, mint áldozatává vált az esztétika azon szigorú elvének, midőn az egyesen keresztül mutatja be a költő az általánost. Ezzel majdnem azt mondom, hogy az összes ilyen, de akkor meg hazudnék, mert van néhány magányos kivétel, de tudjuk az egyedül lévő fecskékről meg a nyárról, amit tudunk. Székely képviselő filléres javaslatát befogadták, s emiatt szerinte az élet csodaszép.
De, hogy kiengeszteljem őt, iderakom morfondírozásra s mintegy félig-meddig megértő felmentésül Arisztotelész bácsi Nikomakhoszi etikájának kezdetét arról, hogy akkor most mi van: „Minden mesterség és minden vizsgálódás, de éppúgy minden cselekvés és elhatározás is nyilván valami jóra irányul; tehát helyes az a megállapítás, hogy jó az, amire minden irányul. Csakhogy bizonyos különbség mutatkozik a végcélok tekintetében…” – Nem mutogatnék ujjal, de nem mindegy, hogy zebra, vagy pediglen NAT vagy SZEF…illetve a többi.
Vélemény, hozzászólás?