Az élet csodaszép

Székely Sándor, független országgyűlési képviselő csűrdöngölőst jár a rózsaszín babaszobájában, és „Csoda a parlamentben” felkiáltással annak örül, miszerint a NER zombijai, úgy is mint Fidesz-KDNP, támogatja, hogy ő módosítaná a KRESZ-t, mert sok a baleset a zebráknál. Nem azoknál, akiket Semjén halomra lőne, hanem a róluk elnevezett közlekedési kellékeknél. Székely Sándor derék képviselő, és nem érdemli meg, hogy cafatokra szedjem, pedig ezt fogja elszenvedni.

Úgy tudnám jellemezni kisded örömét, olyan ez, mint mikor a lángokból álló házból a mesebeli hős a mozgásképtelen nagypapa helyett annak tolószékét hozza ki boldog felkiáltással, hogy na, ez megvan, míg a drága papa bent nyüszít, mert épp hamuvá ég. Hogy ki mit tart fontosnak, az habitus dolga, és normális országban a zebrás közlekedés törvényi szabályozása is az lehet. De ez nem ilyen hely, és azzal, ha Székely képviselő zebrázik, áttételesen támogatja, hogy szétlopják az országot, és félanalfabéta hülyét csinálnak a gyermekeinkből.

Hozhattam volna más példákat is, hogy mit művelnek a kollégisták a Fidesz-KDNP nevű rohamcsapatuk segítségével. Ám az ilyen független zebrás akciók arra adnak módot nekik, hogy verjék a mellüket a nagyvilágnak, milyen olajozottan működik a parlamenti demokrácia itt, holott mi is tudjuk, ők is tudják, és Székely Sándornak is kellene, hogy ez hazugság. Mielőtt azt vágnák a fejemhez, én azt akarom, hogy a zebráknál halomra gázolják a magyarokat, ez ellen én határozottan tiltakozom. Dehogy.

Csupán arra utalok, hogy az ellenséggel semmilyen együttműködés nem megengedett, nincs bocsánat, nincs félrenézés és nincs kegyelem. Valamikor lehetett volna, de odáig jutottunk, már az is a kollaborációhoz közelít, ha mindenféle ellenzékek egyáltalán bejárnak a parlamentbe, ami régóta cirkusz csupán, ahol szavuk nem lehet, az ilyen zebrásoknak meg értelme nincs. Hogy ott csap el egy autó, vagy a Fidesz úthenger megy át rajtam, nekem egylényegű, mert tudni kell a halál felől szemlélni a dolgokat.

Akinek nincs mit féltenie – állás, lakás, autó, család vagy jó hírnév –, könnyen megteszi ezt. Ilyen vagyok én is, ezért, hogy kérlelhetetlenül ütöm hosszú évek óta a fideszbrigantikat, nem érdem, hanem a krónikás kötelessége. Akinek viszont van mit veszítenie, és mégis következetesen ellenáll, ő a hős, míg viszont az ilyen habitus, amit Székely független képvisel, csak a bábué a sakktáblán. Ő a habos kakaóját kavargatva képzeli magát partizánnak, aki viszont ilyen zebrás sztoriknak örül.

Minálunk egyébként is hiánycikk a forradalmár. Antall József is könyvtárigazgatóként merült alá és bekkelte ki őket, s akiket az akkori rendszer valóban üldözött, hamarosan az új is ezt tette velük. A kérlelhetetlenség nem jó árucikk, a sunyítás igen, így ebben az országban soha nem volt megtisztító földrengés, mindig csak megalkuvó, ide-oda megfelelő fabrikálás. Itt egy Gandhi sem születhetne meg, mert enni azért kell, lakni is, ruha is, pénzecske is, mint a csinovnyik lét kellékei.

Ha most úgy tűnnék, hogy én ezt a jámbor Székely képviselőt bántom, az csak az érzékek csalódása lehet. Mert ugyanis nem történik más vele, mint áldozatává vált az esztétika azon szigorú elvének, midőn az egyesen keresztül mutatja be a költő az általánost. Ezzel majdnem azt mondom, hogy az összes ilyen, de akkor meg hazudnék, mert van néhány magányos kivétel, de tudjuk az egyedül lévő fecskékről meg a nyárról, amit tudunk. Székely képviselő filléres javaslatát befogadták, s emiatt szerinte az élet csodaszép.

De, hogy kiengeszteljem őt, iderakom morfondírozásra s mintegy félig-meddig megértő felmentésül Arisztotelész bácsi Nikomakhoszi etikájának kezdetét arról, hogy akkor most mi van: „Minden mesterség és minden vizsgálódás, de éppúgy minden cselekvés és elhatározás is nyilván valami jóra irányul; tehát helyes az a megállapítás, hogy jó az, amire minden irányul. Csakhogy bizonyos különbség mutatkozik a végcélok tekintetében…” – Nem mutogatnék ujjal, de nem mindegy, hogy zebra, vagy pediglen NAT vagy SZEF…illetve a többi.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!