Napelemes vakondriasztó

Azt mondja nekem egy spamben érkező visszautasíthatatlan üzleti ajánlat tegnap, hogy vásároljak napelemes vakondriasztót. Ilyenekkel van tele rendszerint a spam mappa, hogy vegyek slagot, motoros fűnyírót, kenderolajat vagy ferdefogsor egyenesítőt, illetve a kismalac kunkori farkát. Mostanában kivénhedt NBA játékosok, feltörekvő ifjak ajánlgatják magukat, mintha kosárlabda csapat volnék tele dollárokkal, és ez új. Hogy hogyan találtak ezek rám, mármint a játékosügynökök, az a világ megfejthetetlen rejtélye, de nem nagyobb, mint az összes többi, miszerint mért zargatnak slagokkal, motoros fűnyíróval, kenderolajjal vagy motortalan fogsoregyengetővel.

Hanem a napelemes vakondriasztó. Ez az elevenembe hatolt, a húsom mélyibe úgymond. Nem tudom, hogy vannak önök ezzel, de bennem működik valami, hogy elibém kerül egy szó, egy dallam vagy illat, egy pillanat akkor, és kész is az idő egésze. Így most is. Már ez a jelzős szerkezet így pőrén már maga az abszurd, hogy egy csillag erejét vetjük be a vaksi bányász ellen, hogy meneküljön a kertésznadrágjában, fusson – már amennyire tud –, amerre lát. Illetve hát, nem lát, tudjuk és érezzük a vakondi lét bizonytalanságait, hogy köznapi NER szinten le sem írható az összetettsége. Magunk vagyunk már a vakond, és szívlapáttal hajkurásznak minket.

A spam föladója, aki nekem ajánlgatja a napelemes vakondriasztót, rossz helyen kopogtat. Nem vagyok én Bakondi, járőröző hadsereg a kerítésnél, nem én fedezek fel lukakat a földben, hanem ők. Hogy amire Pelikán gátőr csak legyintene, hogy ürgeluk, ezek egy egész filmgyárat csődítenek oda sztárokkal és statisztákkal, hogy azon a lukon keresztül száll el a nemzet bozontos kipcsak lelke. Hülyék ezek? Perszehogy, viszont ha nekem volna raktáron pár millió napelemes vakondriasztóm, akkor tudnám, kivel levelezzek. Szijjártó küldné érte a gépet, venné át a kedves vezető rámutatva a sajtó munkatársainak, hogy ím, megmenekültünk mindenféle turbános hordáktól.

Hogy ennek van itt az ideje megint, mi sem mutatja jobban, mint, hogy a kedves vezető Trumpnak küldött függetlenség napi üdvözlő levelében is ez szerepel: „Továbbra is megóvjuk határainkat és kiállunk az illegális migráció ellen”. Ezt bírta kitalálni a nagy ünnepre, holott tudhatná, Trump is addig küzdött a migránsok ellen, míg az országa nem azoktól, hanem a belső feszültségek miatt készül cafatokra szakadni éppen. És az is lehet, Neria is erre a sorsra jut, bár ennek kicsi a valószínűsége annak ellenére, hogy hülyékből e tájon sincsen hiány. Mindenki megfojtana valakit, csak lusták a népek. Ejj, ráérünk arra még, így legyintenek, közben pedig szétrohad az ország.

Ám ezért nem gyilkoljuk halomra egymást. Annak a lelkét viszont irigylem, aki úgy véli, napelemes vakondriasztó árulásából meg lehet élni. Vagy egyszerűen a kétségbe esés spamjei ezek. Pár százat, ezret még szerteküld – véli -, s ha nem fut be megrendelés, csöndben fölköti magát vagy éhen hal. Sokan vannak így manapság, akiknek alig is van valami reményük, és a kedves vezető a nagy ígéretek (vagy hazugságok, gusztus szerint) ellenére mégis csak ott hagyja őket az út szélén. Ez nagy baj, de Orbánnal nem is ez a legnagyobb, hanem, hogy készül szétmenni a manus molekulárisan és morálisan is. Semmi sincs, ami összetartaná.

A vénülő diktátorok a legveszélyesebbek, ahogyan a bakancslistájukat hajszolják: ezt is meg kellene szerezni még meg azt is, voltaképp mindent, az egész elcseszett világot. Ez az úri muri aztán vagy Néró végső tombolása, amikor végképp leomlanak a gátak és a falak. Ezek már évek óta köztudott dolgok, így momentán arra kellene keresni a választ, hogy valaki, akárki is, miért akar vakondot riogatni, főleg napelemmel. Egyrészt a vakond aranyos is, hasznos is, másrészt éjszaka meg mi van, ugye. Akkor garázdálkodhat a kis bányász, csak nappal ne lássuk? És máris itt állunk a következő kérdésnél, hogy mi fáj nekünk végül is. Csak az, ami nyilvánvaló? Ezen tépelődjetek holnapig, mikor is újra eljövök majd hozzátok.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!