Az idő pénz

Mint tudjuk, az idő pénz, nemzethyül tájmiszmáni, és erről Soros Gyuri bácsi, mint vezérkapitalista tudna előadást tartani Orbán Viktor Mihálynak. De nincsenek manapság olyan nexusban, hogy ez megeshessék. Orbán Viktor Mihály elég kevesekkel van olyan viszonyban, hogy diskuráljanak egy jót, mostanság leginkább ilyen türkökkel, bíborosokkal, tábornokokkal áll szóba, különben meg levelez. Írt egy bensőséges hangulatú küldeményt Antonio Lopez-Isturiznak azonban, az Európai Néppárt főtitkárának is, mert épp ki akarják vágni őt és az egész nyüves pártját a közösségből, ugyanis nem ütik meg az ott elvárt nívót.

„Minden tiszteletem az Öné, de nekem erre nincs időm!” – ezt vetette papírra ez a nyikhaj, mintha a valagából rángatta volna elő Lopez-Isturiz elvtársat, s ha másért nem, ennyiért is tökön lehetne rúgni, csak a diplomácia és politika ennél bonyolultabb és őszintétlenebb dolog. Orbán Viktor Mihálynak egyébként azért nincs ideje diskurálni fasiszta álmairól, mert épp egy személyben menti meg a nemzetét, parancsokat, vezényléseket fogalmaz, katonákat rak ide, rendőröket oda, tankokat emide. S ezért gyengéden utal arra, nem hiszi, hogy bárkinek volna ideje „fantáziálni” más országok szándékairól. Téved.

Ez a Lopez-Isturiz elvtárs egyébként, ha lenne vér a pucájában, válaszlevelében elküldené Orbán Viktor Mihályt a búsba, hogy szórakozzon a kedves anyukájával, és azzal levelezzen ilyen kioktató hangsúlyokkal, mert ez itt nem a kollégium, ő pedig nem Dájcstomi De ilyen nem történik, Lopez-Isturiz elvtárs ugyanis vélhetően levegőért kapkod, hogy mit képzel magában ez a gumicsizmás kis pöcs. Viszont felettébb sajnálatos módon ő politikus, így ilyen gondolatai nincsenek, ezért is fog elpusztulni Európa, s benne és vele együtt mi magunk is. A Lopez-Isturizok bávatagon nézik, ahogyan ilyen Orbán-féle alakok mindenféle gátlások nélkül működnek.

Ilyenhez nincsenek szokva a szalonban, ez a malomalja-fokos stílus nóvum, de csak neki. Más politikusok, újságírók és portások tudnának mesélni Kovács levelező, Varga miniszter vagy Novák államtitkár habitusáról. Ezek mind úgy néznek a kerek világra – eltanulva vezérüktől a fentebb stílt –, mintha rajtuk kívül mindenki kapcarongy volna vagy szolgálólány. Megfigyelhető egyébként ez az übermensch szemlélet a hívekben is, az összes kommentjükben, megnyilvánulásukban az tükröződik, hogy aki rajtuk kívül áll, az minimum nem ember, ha pedig véletlenül mégis, akkor legalábbis degenerált, nyálacsorgató organizmus.

Jó nekünk, hogy helikopterekkel vagyunk körbevéve, de még az időről nem is beszélgettünk, ami elég különös egy valami. Annyit tudunk, hogy Orbán Viktor Mihálynak momentán nincs belőle, mert a gumicsizmája az egészet kitölti. Pedig, mint tudjuk, az idő – a tér mellett – az anyag létezési feltételeinek egyik szelete, legalábbis ezt tanították a marxista esti egyetemen. Azt már nem, hogy fénysebességnél, vagy annak közelében lelassul, van belőle Bergson-féle szubjektív, amiről Hans Castorp mesélhetne, illetve, hogy az istenek számára meg nem létezik, mivel az örökkévalóban az idő fogalma értelmezhetetlen.

Ehhöz képest nincs belőle Orbán Viktor Mihálynak. Ha most belegondolunk abba, hogy – mint Lopez-Isturiz elvtársnak írta – azért nincs neki, mert minden idegszálával és szuszogva menti az életeket, s ebbe elsőként az tartozott bele, hogy Schmidt Mariskának házakat adjon vagy megkönnyítse a földek elzabrálását, akkor értelmet nyer a tájmiszmáni alapvetése. De, hogy épp emiatt ne legyen öt perce arra, hogy meghallgassa, miszerint, ha továbbra is ilyen dúvad lesz, akkor elköszönnek tőle, ez érdekes. Vagy pedig nem. Már egyáltalán nem érdekli. Bekaphatjátok, ezt üzeni hajdani társainak, és ez az országra nézvést elég súlyos üzeneteket hordoz. Itt tartunk, illetve tart ő.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,
2 hozzászólás “Az idő pénz
  1. hj szerint:

    Persze hogy nincs ideje! Még maszkot is magának kénytelen készíteni otthon. (Szorítok is neki, hogy a 700 ezres megtakarításából minél több darab kijöjjön.) És őszintén megvallva, amikor én varrok magamnak valamit otthon, nekem sincs időm közben még EU-s tisztviselőkkel is diskurálni.

  2. Jane Doe szerint:

    Ez az üzenet az országra nézve semmiféle súlyos üzenetet nem hordoz, ennek így súlya nincs. Kell a színjáték, a vetítés a zembereknek, vagy az istenadta népnek.
    Elég súlyos üzenet az nekünk, ami mostanában miniszterügynökileg történik, a vírus meg ráadás. 🙁

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!