Isten, pia, futball

Valami nincs rendben mostanában a mindenhatóval. Vagy a benne hívő emberekkel, illetve mindkettejükkel, esetleg egyikkel sem. Isten netán meghalt, alkalmasint meg sem született, elfordította tekintetét gyermekeiről, tehát gebasz van. Mindközönségesen szar került a propellerbe. A pápa Krisztus helytartója a szereposztás szerint, kinyújtott karja tehát, s mielőtt a CÖF nevű konglomerátumról megállapítanánk, hogy hülyék ezek, kiindulási tételként szögezzük le, mivel a názáreti a szentháromság szerint egylényegű Istennel – homousion, vagy menjünk máglyára? -, nem komilfó őnála Pistikére panaszkodni, mert nincs ideje mindenki nyomorával egyesével foglalkozni.

Ehhöz képest a CÖF levelet intézett őszentségéhez, hogy állítsa sarokba Niedermüller nevű gyermekét, mert veszélyt jelent úgy en bloc a magyar keresztény jódógos népekre. „Támadás alatt áll a magyarországi keresztény közösség…”, sikong a CÖF, és a szentatyát arra hívja, fenekelné el ezt a Niedermüllert, verné vasra, küldené máglyára, de az se baj, ha kiherélteti. Megkérdezhetnénk, egyeztettek-e Bayer Zsótival, aki az első sorokban szokott menetelni velük, mit szól, hogy a szerinte „demens vénembernek” irkálnak, de tudjuk, hogy ezeknek elveik nincsenek, baksist kérő kezük van, meg csattogó protkójuk, ami alig takarja a bélsáros nyelvüket.

Mindent megtesznek azért, hogy igazolják, tényleg „rémisztő képződmények”, ám, mivel ez a jelzős szerkezet az elevenjükbe hág, nevezzük őket jellemtelen pöcsöknek. Ebben nem vonjuk kétségbe sem fehérségüket, sem heteróságukat, sem kereszténységüket, remélhetőleg akkor ez így rendben is van. Ezzel a „magyarországi keresztény közösség” kitétellel is kéne valamit kezdeni, fordulhatnának a szentatyához azzal is, hogy Iványi Gábor és közössége méltatlanságokat, jogtalanságokat szenved el, de nemcsak szóban, hanem tettekben is. Ha következetesek vagyunk, arra kérjük őszentségét, hogy herélje ki Orbán Viktor Mihályt úgyszintén.

Neki egyébként – mármint ennek az Orbánnak – a szentháromsága a hazudott Isten, a házi pálinka meg a futball. Ezek sincsenek jó viszonyban, mint ahogyan régebben a Tescoval sem haverkodott a mindenható, mert Harrach szerint a választópolgárok inkább vásároltak, mintsem a misén révedeztek volna. Ezért a szupermarketet bezárva földi törvényekkel terelte volna Isten felé a halandókat, ami, valljuk meg, sohasem szerencsés. De akkor még nem tartottunk ott, hogy a pénztárosok és árufeltöltők a nép ellenségei, mint most Niedermüller, de annyira, hogy az ellene fölhorgadó indulatok már nem is az inkvizícióé, hanem az ÁVH-é sokkal inkább.

De, hogy Isten mostanában nincs otthon a földön, mutatja az angliai Kings Hill esete is, ahol a hívek elmaradoznak a vasárnap reggeli miséről, s nem azért, mert a helyi Tescoban tobzódnának, hanem, mert – bevallásuk szerint – nem ébrednek fel a szombat esti bulizás okozta kómából. Mark Montgomery, a pap pedig nem akarja bezáratni a kocsmákat, hanem misézik vasárnap délután is, hogy a hívek nála találkozhassanak Istennel. Igen ám, mondják erre a részegesek, de akkor meg futball meccsek vannak, assejó. Ezt nevezik ördögi körnek, és ebből is kitetszik, a mindenható nehezen passzítható bele a XXI. századba.

Montgomery tiszteletest viszont vigasztalhatja az a tudat, hogy tékozló hívei a szombat esti delírium során minden bizonnyal per tu voltak a teremtővel, csak másnap nem emlékeznek rá. A pap mégsem visít és levelez mindenkivel a sérelmeiről, mert van annyi esze, hogy tudja, az általa nyújtott szolgáltatás választható szabadidős tevékenység csupán, és azzal sem törődik, miket beszélnek róla. Mert abba kapaszkodva világvégét vizionálni, hogy minket „rémisztő képződménynek” neveztek, óvodás habitusra – és aljasságra – utal, de arra is, hogy a CÖF még nem járt olyan vendéglátóipari egységben, amit mondjuk talponállónak neveznek. Hogy ott mik hangzanak el róluk, na, az a delikát, nem a Niedermüller.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!