Kasar peynir

Midőn Kovács 123 Béla a reggeli feles után elmajszolja a száraz kiflicsücskét némi avas szalonnával, buszra száll, hogy beérjen a gyárba Chaplinként rángatózva összeszerelni, vagy Kovács 124 Béla tisztességben megkopaszodván és nyugdíjba térvén a rezsiutalványát nézegeti, felesége, Mária néni pedig krumplit pucol, amit valami KDNP-s adott neki, hogy rá szavazzon, kiolvasztja a farhátat, göbös ujjait aztán imára kulcsolja hálaként, hogy ma még nem döglenek éhen az urával, Krisztushoz, az ő apukájához és anyukájához fohászkodik, akkor mindeközben a nagy és bűnös Budapesten, a pompás Ybl-villában reggelihöz terítenek, éspedig a Kovács – mindenféle számú – Bélák, az összes Mária néni, számos unokájuk és dédunokájuk – akik őket majd gyászolják – pénzén, és Allah hogyléte felől ábrándoznak.

Ezekben a dolgokban ontológiai, hitéleti, etikai és gasztronómiai ellentmondások lapulnak, valamint egy forradalom csírája is benne nyugszik, így elnézve a történetet vélhetően örökre, mert a Kovács – mindenféle számú – Bélák, az összes Mária néni és számos unokájuk meg még több dédunokájuk málén nézik, ahogyan hülyét csinálnak belőlük. Mi több, hálásak azért, hogy hülyék lehetnek, örülnek neki, hogy nem vezetik be az arab számokat, nem erőszakolják meg őket, és tobzódnak a keresztény kultúrájukban, hogy Orbán Viktor Mihály megvédi azt, sőt, a szent szánkókat is óvja, csak az Ybl-villát adja türkök – muszlimok – kezére, türbéket igazgat, meg muszlim iskolákat pátyolgat, és jóváhagyja a kurdok irtását. Cukipofa ez az Orbán Viktor Mihály, legalább annyira, mint Joker, Batman bácsi nagy ellenfele. Olyasmik is az erkölcsei, mint annak.

Hogy annak idején a pöttyös seggű Matolcsy cége mért vette meg kurva sok pénzért az Ybl-villát, senki nem tudta, csak most derült ki. Hogy migráncsokat telepítsenek bele, azért. Hogy Orbánban kipcsak vérek vannak, azt az azeri baltás gyilkos elengedésekor sem tudtuk, azt hittük akkor nagy naivan, hogy csak pármillió dollár az oka, amit érte fizettek, de most már úgy tűnik, ennek a dolognak megvan a maga íve, és rendszerré áll össze, olyan káosszá, amihez képest a tomboló entrópia kutyafasza, s leginkább zavarosnak nevezhető, amiben oly jó halászni. Az Ybl-villában a Türk Tanács muszlimjai csücsülnek majd, Mária néni és sorstársai fizetik a kosztot és a kvártélyt nekik, és emberfia oda be nem teheti a lábát, annyi terrorista migráncs tevékenykedhet ott háborítatlanul, amennyit Erdogan nem szégyell.

És akkor Demeter képviselő a nemzetbiztonsági kockázat, hogy le is akarják csukni miatta, és nem Orbán Viktor Mihály, akinél nagyobb nemzetbiztonsági kockázat nincsen, ő a nemzetet létében fenyegeti, ássa a Mária nénik sírját – illetve megásatja velük -, a Kovács, mindenféle számú Bélákat pedig rabszolgasorban tartja, miközben megmentőjükként ünnepelteti magát. A kasar peynir egy török sajtfajta egyébként, reggelihez szokták tálalni. Egy autentikus török reggeli általában órákig tart, rogyásig van az asztal előttük, s ha ezt a kultúrájuk így kívánja meg, egészségükre, felőlem azt és annyit esznek, amennyit akarnak, csak ne kötelezzenek arra, hogy kifizessem, ami pedig most épp történik velünk. Minden szart a magyar adófizető áll, afrikai templomokat, szerb stadionokat és Borkai kurváit.

Ez pedig egyáltalán nincsen jól, a választók ilyenre felhatalmazást nem adtak, még a legelvakultabb fanatikusok sem adtak, maximum elnézik. Mint ahogyan – a jelek szerint – a legelszántabb ellenzéki erők is jóváhagyólag tudomásul veszik, hogy hülyének vannak nézve, meg vannak alázva, jogaiktól megfosztva, tartanak egy dörgedelmes sajtótájékoztatót, és Orbán dübörög tovább a maga jól kitaposott útján, ami vélhetőleg a semmibe vezet. Boldog karácsonyt, maximum ez a válasz a kérdésekre, és azt csinálnak, amit csak akarnak. Engemet már Orbán és bandája, a vele szemben álló, illedelmes birkaként viselkedő kvázi ellenzék sem érdekel egyáltalán. Engem Mária néni sorsa érdekel, és még csak lánglelkű hős sem vagyok emiatt, mert Mária néni én vagyok. És te is, nyájas olvasó, csak még lehet, nem tudsz róla.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,
2 hozzászólás “Kasar peynir
  1. Jane Doe szerint:

    Engem meg már csak az idő érdekel…, hogy meddig még…, és mikor-már-nem. 🙁

  2. miki1950 szerint:

    Nézem -majdnem álló nap -a parlamenti homokozóból a közvetítéseket és megannyiszor nyugtázom, hogy az ellenzék teszi a dolgát és olyankor elégedett vagyok a teljesítményükkel.
    Lehetőségeikhez képest ugyanezt teszik az EP plenáris és bizottsági űlésein. Ezen kívül csönd és hullaszag. (ritka kivételektől eltekintve)
    Mert nincs szervező erő.
    Mert Budapest nem Párizs, Teherán, Bejrut, Bagdad vagy Hong Kong. Mert a szolidaritást csak hallomásból ismeri a társadalom. Mert a picsogásból nem születik ellenállás a hatalom ellenében. Na meg mert néhány százezer hangja túlharsogja a sok millióét. Meg azért pl. hogy Szendrő nyilvánosan vitatkozik Neménnyel a fidess-fanok legnagyobb örömére. (bár, mintha lapátra került volna a Nyugat.hu -n Szendrő)
    Bizakodó vagyok, mert a lassú víz is partot mos.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum