Magatokon röhögtök

Tegnap az ország házában, amikor az ellenzéki képviselők nagy váratlanul úgy viselkedtek, ahogyan azt azok várták el tőlük, akik odaküldték őket, tehát a nép (nem fideszi értelemben), a fideszcsürhe pofán röhögte őket, aztán mégis kissé akadozva ugyan, gátolva az ő zavartalanságában, de mindent megszavazott, amit csak eltervezett.

Olyan dolgokat, amelyek ellentétesek a nép (nem fideszi értelemben) érdekével, így – bár nem tudom, abban mi szerepel szó szerint -, de megszegte az esküjét az összes. Ez volt az a pont, amikor nyíltan – sunyiban úgy általában mindig – szembefordult a választójával a fideszcsürhe, és a párt, illetve annak vezetője érdekét helyezte előtérbe, ezzel pedig átlépte a maga Rubikonját, és minden visszautat lehetetlenné tett.

Innentől, ha kicsiben is, Marx bácsi forradalmi tétele lépett életbe az ország elcseszett házában, amely szerint a tömegek már nem akarnak a régi módon élni, a hatalmon lévők pedig nem tudnak többé a régi módon uralkodni. Így tört ki a balhé tegnap, ami aztán az utcára is kiszivárgott.

Az ellenzékiek vagy szervezetten, vagy spontán módon, olyan elpattant egy húr szindrómára, és minden mindegy alapon a végsőkig tették a dolgukat, de a sok lúd disznót győz matematikai elve alapján, valamint ismét csalással fűszerezve (furcsa mód működő szavazógépek, ugye), a gyalázat beteljesült.

Két haszonnal járt azonban mégis a balhé. Amikor az ellenzékiek végső kétségbeesésükben minden épp, a kezük ügyébe eső lehetőséget megragadva küzdöttek – mert azt tették, ez nem pátosz -, és a fideszcsürhe kemény magja pofán röhögte őket, akkor azokat röhögte ki, akik ezeket odaküldték, a választóikat tehát. Így vált világossá, hogy azok – az a pár millió – ebben a történetben nem játszik, mintha nem is léteznének. Bár ez bevett fideszcsürhe mentalitás.

Másrészt világossá vált az is, hogy ezeket a hóhérokat ki lehet mozdítani a húgymeleg komfortzónájukból, amely abból áll, hogy a butaság megingathatatlan bátorságával, mint egy óvodai csoport, vagy egy galeri züllöttségével, illetve ezek sajátos elegyeként az érinthetetlenség hamis illúziójával – akár valami öntelt futballista – lakják be a világot, kiválasztottnak képzelve magukat.

Ezen a képzeten keletkeztek repedések tegnap, mert elnézve az arcokat, az előtérben harsányan röhögők háta megett, a kevésbé elvetemültek arcán valami gondolkodás-szerű és féle révület olykor felvillant, mert eszükbe jutott talán, mihez adják a nevüket és az arcukat.

Egészen profánul: mivel bűnözők érdekeit szolgáló törvényeket hoznak, bűnözőket menekítenek, bűnöket tussolnak el, az első számú vádpont a bűnpártolás. A második pedig, mivel ezekben semmiféle ideológiai és intellektuális meggyőződés nincs, így, amit képviselőként elkövetnek, a törvénysértések sora, az szimpla megélhetési bűnözés. Halmazati dolgok ezek.

Ezért, amikor az ellenzékiek kétségbeesett kísérleteit kiröhögték a biztonság illúziójában ringatózva, abba a hibába estek, mint Gogol hősei A revizor-ban, midőn olvasták a levelet, és a polgármesternek kellett felhívni a figyelmet: “Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!”, mert megérkezett közben az igazi revizor, és elébe kellett járulni. Így lesz majd a bírósági tárgyalásokon, de akkor már késő lesz, és odáig el is kell jutni.

Hadiállapot van ugyanis, és a jelenleg még hatalmon lévők eközben mindent meg is tesznek, hogy ott maradjanak a csúcsokon. Nem véletlen tehát, hogy Kocsis Máté szerint “a mindenkori parlamentben megengedhetetlen ez a tróger, bunkó, agresszív, közönséges viselkedés”, sőt, szerinte “az ellenzék agresszív viselkedése nevetségességbe torkollott, bohócot csináltak magukból”.

Ezt fűszerezve Kövér házmester már ott helyben beígért olyan szankciókat, amelyek a képviselők magánéletére is hatással lesznek. Ha nem börtönbe száműzi őket, akkor a sármos bajuszával elszereti majd a feleségeiket, vagy mi, én nem tudom. Mégis, inkább keménykedni fognak, hiszen ez a BKV-s Kocsis későbben belengette, megvizsgálják, milyen bűncselekmény történt, illetve az is elhangzott, hogy puccskísérlet történt, és ez viszont már nem tréfadolog.

Mégis, úgy tűnik, egy ihletett pillanat született, amikor az ellenzék képes volt arra, hogy kibillentse a fideszcsürhét a fennsőbbséges érinthetetlenség szerepéből, egy kis időre elillant a fenenagy cinikus önbizalmuk, és ez az ébredező újdonság kiszivárgott az utcára is, ahol a küzdelem nem volt túl hosszú és nem is nagyon véres.

Viszont kiviláglott, mégsem teljesen reménytelen minden. Az inga kilengett, amikor az ellenzék elment a falig, az elkövetkező napok feladata pedig az, hogy folyamatos nyomás alatt tartsa a fideszcsürhét, különben kihűl a melegedő pite. Már most sem tudnak mást, mint okádni, lásd a BKV-s kijelentéseit, vagy a holding tudósítását, amelyben a lázadást “Párszáz anarchista rátámadt a rendőrökre” címmel adták el.

Soknak tűnt, ami történt, de nem az. Annyi csupán, hogy az általános letargia gátjai átszakadtak, viszont a népmesei igazságos befejezés még nagyon messze van. Ezt pedig én magam nem Szabó Gyula búgó hangjában és indázó rajzvirágokban lelem meg, hanem, valami különös késztetés folytán a Sztálingrád című film azon jelenete lebeg előttem, amikor az aljas náci tiszt könyörög a nyüves életéért. Ezt tessék szimbólumként érteni. Véletlenül sem kell gyilkolászni, tökön rúgni viszont ér.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,
3 hozzászólás “Magatokon röhögtök
  1. abramovics szerint:

    még nem jött el
    .
    AZ A PILLANAT!
    .
    SAJNOS!
    .
    ez a magát magyarnak valló csürhe még mindig bele fog törődni ebbe a gazemberségbe is.
    erősen gondolkodtam rajta, hogy kimenjek a „tüntetésre” s megpróbáljam felrázni a kómából ezt a magát magyarnak valló csürhét,
    .
    DE
    .
    látva a történteket megértettem, még nincs itt az idő!
    afelől nincs kétségem, hogy el fog jőni,
    .
    DE
    .
    jelenleg még mindig a szar egyik sarokból a másikba, majd onnan vissza tologatása folyik.
    még mindig nem nevezi rajtam kívül senki sem nevén ezt a koszos-mocskos tolvaj bandát, s amíg ez meg nem történik, addig érdemben senki sem fog tudni fellépni ellenük.
    újabb kísérletet teszek:
    .
    BOLSEVIK-FASISZTA-FÉLFEUDÁLIS-JOBBÁGYSÁG=FIDESZ-FIDESZÁLLATOK-BANDA
    .
    a másik sarkalatos probléma a magát demokratikus ellenzéknek hazudó kollaboráns gazemberek minden, a megoldás felé előremutató szerveződés, kezdeményezés ellehetetlenítése, tönkretétele, szétverése.
    .
    a harmadik pedig egy másik cikkhez írt hozzászólásomban található:
    .
    KÖVÉR A FIDESZBEN KERESSE A PUCCSISTÁKAT
    .
    című cikk elolvasása után teljes a hozzászólásom!
    .
    követve az okfejtés logikai menetét,
    .
    KI KELL MONDANUNK VÉGRE NEKÜNK IS:
    .
    GYURCSÁNY A HIBÁS!
    .
    hiszen, ha és amennyiben anno, 2006-ban a hatályos törvények szellemében, azoknak érvényt szerezve jár el, s aköveteli, megköveteli, mint a magyar kormány feje a törvényes rend betartását, betartatását, abban az esetben megvalósul az, amiről a cikkíró beszél.
    azza, a csuti geci, a kövér, meg az összes fideszállat rothadék elveszítve mentelmi jogát, a demokratikus jogállami rend megdöntésére irányuló puccskísérlet szervezése, és végrehajtása miatt börtönbüntetését töltené.
    .
    a fentebb leírtak nem valósultak meg, így nem maradt más választás, mint az erőszakos megdöntése a
    .
    BOLSEVIK-FASISZTA-FÉLFEUDÁLIS-JOBBÁGYSÁG=FIDESZ-FIDESZÁLLATOK-BANDA RÉMURALMÁNAK!
    .
    fájni fog, vér, és könnyek árán valósítható meg mára,
    .
    DE
    .
    a tanulság annyi, hogy míg a rendszerváltás utáni magát politikai elitnek – s ebből kifolyólag gazdasági elitnek is! – tartó élősködők egyértelmű, s végérvényes elszámoltatása meg nem történik – nem nézve sem istent, sem embert! – addig nem lesz nyugalom, s béke ebben a kis kurvaországban!
    az úgynevezett első szabad, és demokratikus választások óta ebben az országban a magukat politikusnak nevezők közül senkinek, soha semmiért nem kellett felelősséget vállalnia!
    ne jöjjön nekem senki azzal a néhány kivétellel, mikor politikai leszámolási okoból végeznek ki valakit, mint mondjuk a simon gábort!
    hozzáteszem, hogy amennyiben jól emlékszem, s vélhetően jól emlékszem, akkor a magukat jobboldalinak valló úgynevezett kormányok sajátja az ilyen típusú leszámolás. ha ebben az egy dologban esetleg tévedtem volna, akkor én kérek elnézést,
    .
    DE
    .
    CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ERRE AZ ESETRE VONATKOZTATVA, MERT MINDEN EGYÉB ÁLLÍTÁSOM HELYTÁLLÓ!
    .
    .
    tehát mostanra mindenki számára világossá válhatott, miért is nincs még itt az az idő, aminek el kell jönnie.
    .
    .
    abramovics voltam, s vagyok

  2. Jane Doe szerint:

    Az ország házában? Talán a parlamentben. “A hazának nincsen háza, Mert fiainak nem hazája;”
    Ennyit a fjordokról.

  3. Yeti szerint:

    Véletlenül nem kell.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!