Kereszténydemokrácia – nyilván

Azon felesleges morfondírozni, hogy a gender mennyivel ideológiább, mint a vallás, ezen belül a kereszténység, és még tovább, egészen a szeplőtelen fogantatás elképesztő gondolatáig, de, ha így van, akkor meg Rétvári elvtárs az új Keresztelő Szent János. És az is biztos, ha van neki gyereke – ezt én nem tudom, de nem is akarom -, akkor még nem cserélt rajta szaros pelenkát.

Olyan érdekes és lehangoló egyszerre, amikor a féleszű, alulművelt, pszichopata valamint messiás tudatú üldözési mániás vezér kiadja az ukázt, hogy valamit töröljenek el a Föld színéről, aztán meg is teszik. És még “tudományos” magyarázatot is adnak hozzá ahelyett, hogy bevallanák az igazat: csak, meg mér’ ne. Mindjárt egyszerűbb lenne az élet, és még hülyének sem néznék az embert, de ha Rétvári elvtársnak ez így jó, akkor nincs mit tenni.

A jó hírek kifogyhatatlan szállítója a gender szak bedarálása okán szúrta tökön magát, midőn a marxizmus-leninizmushoz való hasonlítással óhajtotta indokolni a dúlást, formai és tartalmi kifogásokat emelve, mint valami napkeleti bölcs. Azt delirálta ide nekünk, hogy formailag ez csupán előadások sorozata, mintha az evangéliumok az univerzumról való minden ismeret eszenciái volnának. Másrészt pedig az volt a tartalmi kifogása Rétvári professzornak, hogy a gender állításai nem csereszabatosak azzal, mint amit a kereszténydemokrácia az emberről vall.

A világnak nagyon sok olvasata van így ezzel, hogy nem korrelál a Rétvári-féle kereszténydemokráciával. Főleg, ha rájövünk arra is, az a massza, amely ilyen címen ennek az embernek a fejében kavarog, sok mindennek nevezhető, de éppen annak nem, mint aminek állítja magát. Nem azért, mert eredendően gonosz – csak azzá tette a nyomorult élete -, hanem, mert ostoba. Ez viszont sokkal nagyobb csapás az emberiségre, s ezen belül a maroknyi magyarra nézve.

Erről a gender-dologról úgy kellene beszélni, hogy még ez a Rétvári is megértse. Leginkább úgy lehetne megragadni, hogy miként érzi magát egy apa, ha tisztába teszi a gyerekét, legózik vagy homokozik vele, leviszi a szemetet, takarít vagy rántást kavar. Hogy mennyire macsóállat akkor, és a társadalom mennyire tekinti annak. Ugyanígy, ha a törékeny asszonka autót szerel, netán céget vezet, akkor lepotyognak-e a csillagok az égről.

Mivelhogy nem a középkorban élünk, vadászni már csak a Semjén szeret, ölni sem muszáj, tehát egy nagy kavarás az élet, amiben nem árt, ha megtalálja a helyét az ember. Ha ilyeneken mélázik, akkor nem buziköcsög, a kislányoknak ettől nem nő farka, és a kisfiúk sem fognak magassarkúban rohangálni. Ellenben a papok ugyanúgy molesztálják a gyerekeket, de ez másik tészta, és mégis megérkeztünk a kereszténydemokráciához, amiről Rétvári ugyan pofázik és hivatkozik rá, de – magunk közt szólván – fingja sincs arról, mi is lehet az.

Úgy első – és második – ránézésre diametrális ellentéte annak, mint ami körülvesz minket Neriában. És az sem vigasztaló tudat, hogy ez is csak úgy épül orbáni megközelítésben, mint annak idején a szocializmus soha be nem teljesedve, és mégis célhoz érve a nihilben. Itt minálunk nincs szó perszonalizmusról, korlátozott államról és szubszidiaritásról, működő parlamentáris rendszerről meg pláne nem.

Ami pedig a társadalmi szolidaritást illeti, elég csak a hajléktalanok sorsára nézni, valamint arra, hogy éppen Rétvári képzeli úgy, hogy az éhezés ellenszere a kampányidőszakban kiosztott zsák krumpli, amiből ezek szerint négy évig meg lehet élni. Megszüntetni a gondolkodást igyekezni lehet, ájtatoskodni úgy, hogy az összes krisztusi értéket megtagadjuk és semmibe vesszük, azt is lehet, csak akkor nem tudom, minek lehet nevezni az embertelen rendszert, amit ez kiad.

Kereszténydemokráciának – nyilván.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,
6 hozzászólás “Kereszténydemokrácia – nyilván
  1. Jane Doe szerint:

    Minek lehet nevezni ezt a katyvasz rendszert? Hát, mikor-minek. Ami többet hoz a konyhára. Mármint nem a tiedre-enyémre – “miolta a mienk nevezett elüle”.

  2. Yeti szerint:

    “Ölni sem muszáj.”
    Na csak óvatosan az ilyen meggondolatlan kijelentésekkel!
    Élni sem muszáj.
    Azért mégiscsak megfontoltabban hangzik, nem?

  3. Vajda Szilárd szerint:

    Idemásolom a nyugat.hu-ra írt hozzászólásomat. Jane Doe-nak üzenem: lehet, hogy a gender “katyvasz rendszer”, lehet, hogy nem. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy egy demokráciában a politikai hatalomnak nincs joga akadályozni a tudomány működését, betiltani egy egyetemi szakot, csak azért, mert neki az nem tetszik.

    A genderről keveset tudok. Jóformán semmit. Ám ez az újabb aljassága “keresztény” kormányunknak nem a genderről szól. Itt a hatalom és a tudomány, a hatalom és az oktatás viszonyáról van szó. Arról van szó, hogy a kormány ideológiai alapon közvetlenül beleszól a magyar egyetemek szakmai, azaz tudományos munkájába. A kormány ideológiára hivatkozva megregulázza a magyar tudományos életet! Sajnos ehhez az ELTE vezetői asszisztálnak. Enyhítő körülmény, hogy legalább a szak közvetlen vezetője tiltakozni mert saját facebook-oldalán.

    Ez már a Rákosi időket idézi. Ideológiai alapon betiltották a genetikát, a pszichoanalízist.

    Úgy tudom, Kásler Miklós nem hisz az ősrobbanásban. Várható, hogy a fizika tanszékeken tilos lesz ezt tanítani?

    Úgy tudom, Kásler Miklós nem hisz az evolúcióban. Várható, hogy a biológia tanszékeken tilos lesz ezt tanítani?

    A zeneművészeti karokon betiltják az avantgárd zene tanítását? Mert a narancsos elvtársaknak ez nem tetszik?

    Az ELTE professzor asszonyának várnia kellett a facebook-os tiltakozással, amíg az egyetem vezetésétől megkapta rá az engedélyt. Én nem várok Fodor István engedélyére! A diktatúra elleni tiltakozásul ideírom nevemet és munkahelyemet:

    Vajda Szilárd, Vasvári Zeneiskola

    • Jane Doe szerint:

      Rezeda blogja nem üzenő-füzet, de félreértést tisztázandó, pontosítom a hozzászólásomat: “Minek lehet nevezni a miniszterügynök katyvasz rendszerét? Mikor-minek…”

  4. Bubo szerint:

    “Minden orszagnak olyan kormanya van amilyet megerdemel”

    Szechenyi Istvan

    Ne felejtsük el hogy ezt a kormanyt 2/3-dal megvalasztottak. Ez mindent elarul az orszag vagyis a valasztok mentalis allapotarol. Orban egy zseni. Raerez mit akarnak hallani a valasztok, a valasztoi es azt mondja emellett naci propaganda modszereket is alkalmaz. Ö a nep fia egy közülünk a kb. 700.000 Ft-os megtakaritasaval es azzal hogy szinte semmmi sincs a neven. Hitler sem fizetett adot. Ellensegkepet teremt amire felepiti az egesz kampanyt. Az ilyen rendszerek a törtenelem folyaman mindig megbuktak csak az a kerdes hogy az eltünesig mennyi kart fog azoknak okozni akik nem a haszonelvezöi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!