Orbán Viktor szegényedik

Míg Magyarország egyre jobban teljesít, és benne a ’zemberek, de elsősorban is a nyugdíjasok mind pompásabban élnek, hogy már alig is bírják a permanens haligalit, akinek meg mindezt a tejjel-mézzel hömpölygő csodát egyes egyedül köszönhetjük rebegő szívvel, meg egyenest belerokkan, hogy mivelünk ezt a tengernyi csodát megtegye.

Összefoglalva tehát: kikerült az éterbe Orbán úr vagyonnyilatkozata, amiről eddig is tudtuk, hogy eget verő marhaság, de ez az idei minden eddigi között a legcsodálatosabb. Mint azt tőle magától tudjuk, nem volt, és nem is lesz vagyonos ember, de, hogy folyamatosan szegényedjen is itt minekünk, azt egyetlen keményen dolgozó kisember sem viselheti búbánat nélkül.

Mint az igen értékes dokumentumból megtudhatjuk, a korábbi három helyett már csak két – egy budapesti és egy felcsúti – ingatlannak tulajdonosa Orbán Viktor, akinek a számláján is kevesebb pénz van, mint egy évvel korábban. Továbbra is felerészben tulajdonosa egy 2002-ben vásárolt budapesti, XII. kerületi társasházi lakásnak, valamint egyedüli tulajdonosa egy 2013-ban vásárolt felcsúti háznak.

Az előző évhez képest azonban változás, hogy az idei bevallásban már nem szerepelnek a 2006-ban vásárolt felcsúti, összesen 5035 négyzetméternyi, közös tulajdonban lévő, belterületi földjei, amelyekkel kapcsolatban fel volt tüntetve, hogy ötven évre ingyenes használatra átengedte őket a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványnak. Cserébe ide jár kocogni.

Autója, egyéb nagy értékű ingósága és gazdasági érdekeltsége továbbra sincsen, sőt, míg a feleségével, Lévai Anikóval közös számláján tavaly valamivel több mint ötmillió forint volt, addig a mostani nyilatkozatban itt 742 ezer forint szerepel csupán. A miniszterelnök még 2002-ben vett fel – feleségével közösen – húszmillió forint jelzáloghitelt, amelyből fennálló tartozása még mindig csaknem hatmillió forint.

A bankokat még nem sikerült megreguláznia, mivel egy év alatt 1 millió 167 ezer forintot törlesztett csupán az álomi pár. O. V. jövedelmei között tünteti fel, hogy a törvény szerinti javadalmazást kapja miniszterelnökként a Miniszterelnöki Kabinetirodától és képviselőként az Országgyűlés Hivatalától. Fidesz-elnökként továbbra sem vesz fel fizetést. Viszont nem tud gazdálkodni, a jelek szerint feléli kevéske megtakarítását.

A fentiekből kiderül, hogy jótevőnk még az átlagmagyar nívóját sem éri el. Mint azt Matolcsy pöttyös seggű elvtárs hivatalától tudjuk, minden kalifaszijózsinak van minimum tízmillió megtakarítása, csak őneki nem. Így tehát az idei évre rendelt színdarab előadatott, a függöny pedig legördült. Énnekem ehhez egyéb hozzátenni valóm nincsen, viszont mindenki azt gondol, amit csak akar.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!