Schrödinger macskája és az új egység

Akkor hát, mi – idétlenek, akik nem járultunk Orbán urnájához -, közel hétmilliónyian, végleg kiestünk az időből. És a térből is, s mivelhogy e kettőben létezik minden – a szubatomi szinttől a csillagrendszerekig -, így mi magunk, mint köztes organizmusok, megszűntünk létezni. Fideszileg mindenképp, mert nem tartozunk bele a politika és pártok fölött álló új egységbe.

Én nem tudom, mi ez amúgy, ami hirtelen, váratlan, csak úgy lett egy elbukott népszavazás utáni zűrös éjszakán. Amikor tán a gyógyszerek meggondolatlan túladagolása miatt gőzös gondolatok kavarognak az ember fejében, és aztán hopp, valahol a homloklebenyben, akárha égő fáklya, ott világít a szlogen, amivel el lehet lavírozni 2018 tavaszáig. Lehet majd új, szép nagy plakátokat nyomtatni és ragasztani, mert, hogy ez következik, az teljességgel bizonyos. Mostantól a hétmilliót lehet utálni, aki nem eléggé magyar.

érinthetetlenekNagyon szép ez, mondhatni csodálatos, ám erre alapozva, ezt origóként használva alap-lószerszámot módosítani nem komilfó, pláne törvénytelen is. Vasárnap leltem is erre egy csodás párhuzamot, amit most megismétlek, mert ez a hű tükör. Mindenki le van szarva, az lesz, amit én akarok. Mint a dagadt kölök a grundon, a labdabirtokos, aki saját kényére állítja össze a csapatokat, és hozza meg a szabályokat, hogy mindenképpen nyerjen. Most is feledve van mindenféle szabály, amit pedig esetünkben törvénynek neveznek.

Ez egy új szint, új minőség, mivelhogy egy ország mégse grund, illetve ez a miénk, ez már afelé tendál, és olyannyira, hogy a benne ügyködők gyermeki szinten vannak. A kiskölkekről pedig tudvalévő, hogy igen élénk a képzeletük, egy kavicsból is lehet bármi, röpülő vagy kismajom, határ a csillagos ég. El is hiszik, amit gondolnak, és már ezek is, ezek ilyenek, ezek ugyanazok. Most már teljesen belelovalták magukat a nemlétező győzelembe, és ez lett az új valóság.

Az einstand – mondjuk – folyamatos, a homokbombákat meg most gyártják, az ellenség az egész rohadt Európa – na meg a maradék hétmillió -, akik úgy látják, hogy minden, amit most erre hivatkozva tesznek, törvénytelen. Kész, ezt nem lehet másképp mondani, és mondják is nekik, de le sem szarják. A kavicsom paripa, hejhó. És verik a habot, a farakásaik tetejéről lődöznek mindenkire, aki józan.

Aztán a labdatulajdonos, a mi dagadtunk ötpárti egyezetésről álmodik, hogy a törvénysértését legitimizálja. Arra nagyon-nagyon kíváncsi leszek egyébiránt, mely kisvezérek jelennek meg az asztalánál, hogy demokráciát mímeljenek a diktatúrában. Ha odamegy akármelyik is, az utolsó esélyét veszíti el annak, hogy komoly emberként tekintsen rá az ember. Ez az a helyzet, ez az a szint, amikor nincsen miről tárgyalni. Ez a mi Münchenünk 1938-ban. Pont.

schrodinger-catMert még egyszer vegyük át, mi van most! Az alaptörvény farigcsálásának semmi értelme nincs, mert az uniós jog felette áll a tagállamok jogának, beleértve az alkotmányokat is. Az Unió működéséről szóló alapszerződésben benne van, hogy az Uniónak joga van bevándorlással kapcsolatos intézkedéseket hozni, amit a Fidesz is megszavazott. Pont.

De már félig ég a ház, ugyanis Dánia, Svédország, Finnország és Norvégia eljárást indított Magyarország ellen, amiért nem akarunk befogadni tőlük visszairányított bevándorlókat. Ennek következtében az Európai Bizottság kikéri Magyarország álláspontját, és ha a kormány kijelenti, hogy nem hajlandó befogadni senkit, akkor kötelezettségszegési eljárást indíthatnak Magyarországgal szemben. Pont.

Itt tartunk most, de lehet még rosszabb is, mégis verik a habot. Isten, és a magyar nép ellen való vétek, sőt, bűn, hogy az egész delírium, amibe most rángatják bele az országot nem egyéb, mint 2018 megalapozása. Most kezdik adagolni a gyógyszert annak a három millió új egységnek. Feltéve, ha lesz még addig Magyarország, mert ha az Unió elzárja a pénzcsapot – és erre jó esély mutatkozik -, mert úgy véli, hogy itt minálunk elég érdekes módon költik el a lóvét, abban a pillanatban lesz vége az egész magyar vircsaftnak, csak hát benne ücsörgünk, így egyképp nekünk is. Pont.

ego_te_absolvoViszont láthatólag új faj van születőben, akinek a becsülete a hűség (Meine Ehre heisst Treue), és többet erről fölösleges. Mert mivel is magyarázhatnánk Navracsics urat, aki belerántotta magát a kakába. Ím így. Hazarepkedett Brüsszelből, ahol ő uniós biztos, ergo uniós alkalmazott, hogy munkaadója ellen szavazzon. Ez pedig nem egészen szerencsés dolog.

A Brüsszeli Bizottság magatartási kódexe szerint Navracsics Tibornak – mint uniós biztosnak – minden esetben meg kell védenie az uniós döntéseket, mindig a közös európai érdeket kell képviselnie, illetve nem tehet olyan megjegyzést, amely kétségbe vonja a Bizottság döntéseit. Mindezt a szabályok szigorúan tiltják. A mi Navracsicsunk mindkét szabályt megszegte, mert hűséges típus ez is. Lehet, hogy emiatt röpülhet haza végleg.

Mondom, új idők vannak, új dalokkal, ha totálisan értelmetlenül is. Indulót is találtam ezeknek a mi új árjáinknak, ami ez lenne: „Verem, verem, verem/ Majd beleszakadok,/ Nem bántok én senkit,/ Csak verem a habot.” (Hobo Blues Band) Szórakozok itt, amikor tutulni vagy sírdogálni kéne vérmérséklet szerint. Viszont zárás-, és összegzésképp az állapotunkról: Schrödinger macskája vagyunk, amely gondolatkísérlet arra az abszurditásra mutat rá, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot. Jelentem, most már figyelnek minket, és mindjárt csilingelnek az utolsó kenettel.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!