Doorstep – ami nem egy új tánc

Hogyan is feledhetnénk:

„Inkább az áruk, a szolgáltatások adóztatását jövedék esetében, fémkupak esetében, amelyek termékdíjként jelentkeznek, és azok ilyen környezetvédelmi szempont, hogy a fémkupakoknak az ügyében fellépve próbáljuk meg ezt a szemléletet csökkenteni, tehát egy sor olyan adóintézkedést fogadtunk el, amelyik alapvetően nem érinti az emberek mindennapi életét.”

Ilyen az, amikor kósalajos váratlan kérdést kap, és ő a frakcióvezető a fideszben. Meg kell hagyni, mindez szíven üti az embert, amikor szembejön vele a szellem maga. Nem a lepedőbe burkolózós, hanem az tudatbéli, amely majd elhozza nekünk a napvilágot Petőfi szerint, aki szerencséjére nem találkozott fideszessel az ő idejében. Amilyen hirtelen természetű egy manus volt, teljesen váratlan dolgok történhettek volna, de ezt már sohasem tudjuk meg.

mikrofonok_vagottKósa – megafidesz – szerencséjére azonban van egy habony nevű képződmény is a Föld nevű bolygón, aki organizmus Ibizán, vagy kölcsönzött festmények tanulmányozása közben szokott megvilágosodni, és ehhöz még csak lótuszülést sem kell alkalmaznia. Nem Sziddhartha ő, hogy túlerőltesse magát. Ellenben otthon van a szakirodalomban, és rátalált erre a doorstepre, ami megmentheti a fidesz hülyéit.

Ez az a kinyilatkoztatási forma, amikor kiállnak a politikások valamely fedett helyre, hogy meg ne ázzanak, és mondják a maguk baromságait, kérdést föltenni pedig csak válogatottat lehet, nehogy behugyozzon zavarában a tájékoztató elme. Ezt olvasta azárpi a szakirodalomban, és azonmód javasolta is frakcióvezető úrnak, hogy éljen ezzel a közlési formával, ha már azzal verte meg az Isten, hogy meg kell szólalnia.

Meg is teszi. Három hónapja csak olyan kérdésre válaszol sajtótájékoztatóin, amelyekre szeretne. A csakafidesz frakcióvezetője arra hivatkozik, ezek úgynevezett doorstep sajtótájékoztatók, amik egyetlen témáról szólnak, minden más kérdést az általános sajtótájékoztatóin lehet feltenni. Ilyenből azonban egyet sem tartott, mióta bevezette az új szabályt.

3majomFalusi mulatságokon, amikor a vasvilla még nem kerül elő, a körhinta melletti sátorban lehet venni a három műanyag majmot, akik befogják a szemüket, fülüket meg a szájukat. Ez nagyon mulatságos, a magyar népek kiváltképp kedvelik, viszik, mint a cukrot a falvédő alá a stelázsira.

Ilyet nézegethetett azárpi, amikor fehérporos agyába bevillant ez a doorstep, és azt hitte, hogy feltalálta a spanyolviaszkot. Tévedett aranyom. Ha nem járna annyit tengerparti diszkókba, akkor tudná, hogy a legnagyobb király nem a Jimmy, hanem orbán maga, aki már évtizede ebben az üzemmódban működik, neki például senki emberfia kérdést föl nem tehet. Ő enélkül is képes elmondani, ami bugyborékol az agyában.

A németszilárd meg nem hall. Se alapítványokról, se matolcsyról, ilyen embert ő nem is ismer. A három majmok értékes tagja ő, az összes fideszes barom meg nem lát. Fingjuk sincs, hol is élnek. Világképüket, s ennek megfelelően kinyilatkoztatásaikat is egy szűkös mezsgye határozza meg, amit aviktor jóváhagyólag engedélyezett.

A szótár nem túl bőséges, ellenben jól használható, és a következő morfémák ringatóznak benne: Gyurcsány, Bajnai, emúútnyóóc, baloldal, migráncs, terror, Brüsszel, Soros, reformok, működnek, jobban teljesít, rezsi, marad a zembereknél. Más nem nagyon, viszont ezzel a szókészlettel nagyon jól elvannak. Ennyivel dolgoznak, és lássuk be, mindebből a mondatok végeláthatatlan sokaságát lehet előállítani.

A végeredmény nem épp magas irodalom, de erre szükség nincsen. A proletár ilyet nem igényel, ahogyan földrajzot sem, történelmet sem, egyáltalán alig is van szüksége valamire. Futballt akar meg stadionokat, mindennapos testi nevelést és dalolászást, pitypangot és egymáshoz érő talpakat. Ennyit nyújtana az istenadtának afidesz.

Gyártaná a kósákat, ez viszont – ha más nem is – mégis csak fölháborító igyekezet. Elvégre mindenki nem lehet frakcióvezető, következésképp nem kötelező hülyének lennie, bár dolgoznak rajta erősen. Bonyolult egy dolog ez az élet, lássuk be. Mégis csak tekergőzik, redőződik a jobbágy agya, és nem tükörsima, ami előírás, ha képviselő akar lenni az ember. Pláne, ha fideszes.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!