Töketlenek – hörcsögtempó az MSZP-ben

Június ötödikén nagy napra virrad Dunaújváros, a gyilkolászós fideszes elvtárs helyett új húst kell kijelölni a manézsba. Mindezt a folyamatot minálunk választásnak hívják. Ez az az aktus, amelyre pártjaink – illetve az annak tűnő bohóchordák – úgy izgulnak rá, mint a pörsenéses kamasz az első éjszakára a madámok füstös szobájában.

Nagyhatalmú varázslók, akiket politikai elemzőknek hívnak, ezen alkalmakból szoktak vérre menő következtetéseket levonni, amely észvesztés során kifejtik szemüvegüket a homlokukra tolva, hogy lám-lám, a gonosz igenis legyőzhető. Na, ebből nem lesz semmi Sztálinvárosban.

Csupáncsak azért, mert az mszp – ő is megérdemli, hogy megnemecsekezzem – elővette a hülyébbik, párttitkáros, dohos arcát, amelyet, valljuk be, sohasem feledett el teljesen. Köll neki a konc, és keresztbefekszik a DK-nak az együttműködés szellemében. De nézzük, miből is élünk!

dk.mszpKét éve köttetett egy megállapodás a két alakulat között, miszerint kölcsönösen támogatják egymás jelöltjeit, ha eljő a csata ideje. Gyurcsány, aki Őszöddel már megjárta a maga purgatóriumát, és túlvan minden jón és rosszon, megengedheti magának, hogy böcsületes legyen. Így is tesz.

Mindeddig számos helyen szorgalmasan támogatta a szegfűsök kiválasztottjait, és eszébe nem jutott volna jelöltet állítani ott, ahol ezt írta elő a megállapodás és a betyárböcsület. Meg is lett az eredménye Újpesten, Tapolcán és Salgótarjánban is. Gyurcsány a háttérből figyelte, amint – tán az ő farvizén – befut a szoci manus, és aztán járják az indiántáncot mondván, hogy egyedül ők menthetik meg a világot.

Innentől viszont elment a szocialisták esze, máma azt hiszik, hogy övék a hatalom és a dicsőség. Így érkeztünk el Dunaújvároshoz, amely településen lett volna az ideje annak, hogy ők lépjenek vissza Gyurcsány javára, azért csupán, mert ebben egyeztek meg, és nem utolsó sorban azért is, hogy a fideszt el lehessen hajtani a jó édesanyjába.

Mit gondolsz nyájas olvasó, megtették? Lófaszt tették meg magunk közt szólván, odaraktak egy ellenjelöltet a Gyurcsányé mellé, amivel két dolgot biztosan elértek: mondjuk, hogy kiderült, szar alakok, töketlen barmok, akik nem érdemelnek nemhogy együttműködést, de még jóindulatot sem, másrészt meg, hogy elbaltázták az esélyt a győzelemre.

Hörcsögtempó ez, nem egyéb, valamint jellemtelenség is egyben. Kitetszik, Ferkó miért is hagyta ott őket a jó francba annak idején, és nagyon nem lennék meglepve, ha most is ugyanezt tenné. Mondjuk, én rájuk vágnám az ólajtót, de hát nem vagyok politikus, ami isteni szerencsének mondható.

Félénken azért fölteszem a kérdést, miszerint az mszp mennyivel jobb társaság ilyen kontextusban, mint a narancsosok? Fájdalmasan kell látni, hogy nem sokban különböznek. Ugyanúgy hatalommániások mint kitetszik, és ugyanúgy jellemtelenek is egyben. Már most kezdik elbaszni annak az esélyét, hogy 2018-ban Orbánt el lehessen hajtani, s ha ezt így folytatják, és miattuk úszik el a lehetőség, akkor az Isten legyen irgalmas nekik. Meg a jónép.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!