Jövőre eljő a Kánaán kietlen honunkba, csak pár hét türelem. El fog tűnni a létminimum alatt élők fele ugyanúgy, ahogyan már az egymillió új munkahely is szuszogva várja a ’zembereket, hogy menjenek bele.
Kiderült, mire jó az, ha különféle szerveket, esetünkben a statisztikákat gyártót politikai felügyelet alá vonja a kurzus, ekkor ez úgy tud működni, mint a varázspálca, vagy tükör. Belenéz a girhes, beesett szemű éhező polgár, és kigyúrt, agyonszolizott alak les vissza rá. Mert a hatalom azt szeretné.
A minimalisták jelenlegi 3,6-3,8 milliós száma redukálódhat 1,2 millióval. A létminimum alatt élők jelenleg azok, akik a kilenc alapvető anyagi javak közül háromban hiányt szenvednek, úgymint például: hiteltörlesztési gondjaik vannak, nem tudnak évente nyaralni menni, de egy váratlan kiadás is nehézséget okoz nekik.
Azt rebesgetik, hogy vagy az amerikai módszert veszik át a számításhoz, vagy a napi minimális kalóriabevitel-szükségletet csökkentik le. Egy biztos: az új mutatószám 18 és 25 százalék közé teszi majd a létminimum alatt élők arányát. A mostani rendszer szerint egy felnőtt magyar létminimuma 87 300 forint volt egy hónapban, az amerikai módszer szerint ez csak 76 ezer forint lesz.
Én meg úgy tudom, hogy menjenek el ezek a 3,14- ba, ha finoman óhajtok fogalmazni. Na most, az amerikai módszerről egyáltalán nincsen lövésem sem, de úgy tetszik, jó lesz nekik, ha ez a baromságaikat támasztja majd alá. Ezzel úgy nem is törődnék tehát, mindenki azt hazudik, amit akar, ha a lelke ezt elviseli.
Hanem ezek a kalóriák szíven ütöttek. Azt azért nem kéne bevetni, hogy úgy föstjük rózsaszínűre a halom szart, hogy kijelentjük, bevezetjük: nem is köll annyit zabálni. És itt tartunk most. Az a 76 ezer, ami ezentúl már mindenre elég lesz, égetni fogja a honpolgár zsebét, és felelőtlen költekezésbe taszítja. Nulla rezsi, nulla zaba, csak a fény. Jönnek az új gondok: hová tegyük a tengernyi lovettát? Ezzel kell majd megbirkózni a szép, új évben.
Vélemény, hozzászólás?