Ki az éhes?

Jól néz ez így ki, hogy a tiszteletlen házban a jóltáplált képviselő urak és asszonyok határozzák meg az éhezés szinonímáját. Tanulmányozni kellene a klasszikusokat, és akkor nem lenne gond. Schopenhauer mondta volt, hogy nem tűnik túl etikus dolognak, ha az ember a borjú bélszín élvezése mellől prédikál az éhezésről, mégis szónokolt, és szégyellte magát.

A mi nagyjaink is megteszik, ámde nem köpik le a képüket, ahhoz túlságosan belemerevedtek a jóba már időtlen idők óta. Vagy tán olvasni lehetne Faludyt is, aki Recskről szóló bohózatában oly igen érzékletesen mutatja be a nyomort, amikor is azt taglalja, hogy létezik egy szint, amikor az embernek nem a gyomra, hanem az egész teste éhes. Ennél jobban ezt nem lehet ábrázolni.

ehsegHarrach ministránsról most nem ejtenék szót, megtettem már napokkal ezelőtt, úgyhogy felejtős a dolog. Ezúttal a mi miniszterelnökünket énekelném meg, aki nem tud túllépni az elcseszett politikusi gondolkodásán, de hát mért is tudna. Erre állt be az agya már csecsemő kora óta, amikor klottgatyában a dolomitosban zabálta a zsíros deszkát.

Szereti a milliárdokat, és erről nem tehet. Most is azokkal dobálózott, mondván, hogy nem az állam – nem a mi pénzünkből – hanem a drágalátos pártja mennyit költ kisdedek étkeztetésére. Két stadionnyit, de ebbe most ne menjünk bele. Meg abba se, hogy az újabb napok hordalékai szerint ezekért a tengernyi pénzekért moslékot adnak a kiskölkek elé, akik a legjobb esetben nem eszik meg a csicsókát krumplival vegyítve.

Arról kéne szóljon a mese, hogy mi van a gyermekek drágalátos szüleivel. Lehet dobálózni a milliárdokkal, amelyekből állítólag ingyen früstököl a kölök. Ha még így is volna – ami nincs – a drágalátos apukája meg anyukája az éhen dögölhet? Mert erről van itt szó. Tessenek megtekinteni tisztelt honatyák és honanyák az ételosztásokat. A sorok hosszából lemérhető kies hazánk állapotja. Hogy hol is vagyunk. Meg, hogy ki éhezik. Balog emberminiszter az nem, ez ziher.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!