Nem ér a nevük, káposzta a fejük

Most aztán baszhatják a jó veszprémiek. Kiderült, hogy nem kapnak uszodát, meg semmit se, egyáltalán. Élhetetlen egy banda, következésképp megtapasztalhatják, hol lakik a magyarok úristene. Hát, nem épp a Bakonyban, ott esetleg betyárok rejtőzködnek a fokosukkal. Mert választani tudni kell, végül is örülhetnek, hogy nem törlik el az egész szakadár várost a föld színéről, és nem hintik be sóval a helyét. Talán már kiadta a központi bizottság az ukázt, miszerint: Ceterum censeo Vespreminem esse delendam. Bár ily emelkedettséget azért botorság volna feltételezni, valószínűleg magyarosabban csak annyi hangzott el, hogy Veszprém bekaphatja, lófaszt kap, nem uszodát. Csakhát az előzmények.

Szavazz rám! Ezt kérte még februárban az akkor e tájra új földesúrnak bejelentkező Némedi Lajos, és ígért mindent, uszodát, ahol a helyiek áztathatják bütykös csülkeiket belefáradva a valóságba, meg toronyház felújítást, elkerülő utakat, és toronyórát lánccal együtt. Minderről, hogy úgy tűnjék, nem porba fingott szavak, kormányhatározat is született, írásba adva. Arról nem szólt akkor az écca, hogy mindez csak akkor érvényes, ha az a kibaszott iksz jó helyre kerül. Aztán mégis. Az időközi után Némedi polgártárs elballaghatott a búsba, és ami ebből ebben az elvarázsolt országban következik, a rezsim úgy gondolja, hogy vele ballagtatja az egész várost. Nem ér a nevem, káposzta a fejem, így vélik, ezt mondogatják. Itt tart most a magyarok kabinetje.

toronyóraBüntet. Aszondja, hogy nix ugribugri, nix uszoda, meg a többi. Mindez már nem is érdekes egyébként. Viszont az igen tán, hogy mit érnek ezeknek a szavak. De nem is csak ez, mert azok megszegése jobb helyeken főbelövéssel egyenértékű, úgyhogy a történet eme változata felejtős minálunk, szóba sem jöhet. Viszont az írás. Hogy valamihöz a kalligrafált szignónkat adjuk, az csak már? Gondolja a hülyegyerek. És be köll vélekednie, hogy nem. Az sem. Semmi nem ér már itt semmit, se szó, se írás. Egyetlen mozgatója van itt minden eredőnek. Életben maradni. E megfontolásból játsszák a játékaikat velünk, és ez nem utolsó szempont. Már hogyha jól odafigyelsz.

Viszont boldogan konstatálom, hogy rezeda egy vátesz. Még február 23-án énekeltem eztet: „Meg az a rohadt uszoda, hogy azzal mi lesz, azt is repesve várjuk. Ez a Fidesz nevű bizniszegyház (copyright by: Para Kovács Imre) ugyanis arra szocializálódott, hogy csak akkor ad, ha nyalják a valagát. A kampány finisében ‘ormányunk négymilliárdnyi aprót rakott félre, hogy a veszprémieknek a régóta oly nagyon óhajtott uszodát megépítse úgymond. Ciki, hogy ezt nagy hangon be is jelentették, nehéz lesz megmagyarázni, miért kapnak az itteniek lószerszámot a valagukba mindezek után, nemhogy uszodát. Aki ellenünk van, az ne úszkáljon, örüljön, hogy luk van a seggén. Bizony, a kollégistáknak így működik a kaptafás agya, amit mutat Simicska mesebeli esete, aki hiába építene Közgépével már akár féláron is – torkos közbeszerzés, ugye -, amióta geciben úsztatta a vezérkart, semmit se nyer. Ez pedig jelzi erősen, hogy lóvé csak a csókosoknak jár, így félő, hogy röpül a veszprémi uszodaálom. Úgyhogy feleim, ilyen apróságokra figyelmezzetek az elkövetkezendőkben, a keresztapa szindróma így – is – fog ki-, és lebukni. Mindenesetre: Veszprém előtt Kappe ab!”

Örülök én annak, hogy láttam a jövendőt? Egyáltalán nem örülök tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim. Kitetszik ugyanis, hogy mire használja a hatalmat a rezsim. Arra, hogy megőrizze azt, más nem érdekes. Persze mit is várhatna a nép egyszerű, keményen dolgozó gyermeke egy olyan alak delirálásától, aki kijelentette, hogy ne azt nézze a publikum, amit mond, hanem, amit csinál. Most épp ezt. Középső ujját kinyújtva mutatja a Bakony gyermekeinek, és mindez aggodalmakat kelt a fejünkben. Mi lesz itt, ha az egész ország mondja néki és népi zenekarának, hogy elhúzhat a picsába? Földübörögnek a testvéri tankok? Még az is lehet. Itt tartunk most, nem épp sehol.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum