Mélységes mély az emberi hülyeség kútja. A földművelésügyi minisztérium valamely noname államtitkára tett épp tanúbizonyságot erről épp, bár ez ebben a garnitúrában nem okoz az embernek heuréka élményt, hozzászokott teljesen, sajnos.
Azt találta mondani ez a rosszember, hogy a menekültek szendvicseiben lévő disznóhúsban mindenféle nyavalyák lapulnak, amelyek magukban hordozzák a rontást, és ha mástól nem is, ettől egészen biztosan kipusztul a magyar. Ergo, óvakodni kell tőlük, mint a pestistől.
Szívesen tartana az ember az ilyen marháknak némely kultúrtörténeti szimpóziumot, vagy beíratná egy közmunkásoknak rendezett karikarajzoló tanfolyamra. Mindegy, csak világosodjon meg a fejében kavargó sötétség, amelyből egyszer csak kiviláglana, hogy akik itt ténferegnek minálunk végtelen jódógukban, általában és döntő többségben muzulmánok.
Ezt például Kósa tudja, mert szerinte meg az a legfőbb bűnük, hogy leköpdösik az utak mellett álló megszentelt keresztjeinket Allah nevében. Azaz, jó lenne végre dűlőre jutni, hogy mi is van a zsigeri gyűlöleten kívül.
Meg azt is, hogy muzulmáni minőségükben még csak véletlenül sem esznek disznóhúst, mert azt meg a Mohamed nem igazán engedi nekik. És ezt a tiltást elég erőteljesen be szokták tartani legjobb tudomásom szerint.
Másrészt az is igencsak életszerű idea, hogy a menekülők azt mondják az asszonynak: idefigyelj egyetlenem, holnap kirándulni indulunk, csomagolj már egy kis elemózsiát az útra, s miután ez megtörténik, cipelik magukkal napokon vagy heteken át, hogy éppen Mária országára hozzák rá a rontást azzal, hogy itt eszik meg a rohadt húsukat. Röhej államtitkári szinten, és szégyen egy országra nézvést, amelyet magyarnak neveznek.
Mint ahogyan ugyanennek a földművelésügyi ökörnek az a felvetése is, hogy a magyar paraszt kérjen kártérítés azért, amit a menekülők csordái a veteményesben okoznak. Mert mint tudvalévő lelegelik, mint a gemenci szarvasok, vagy föltúrják, akárha vaddisznó konda volnának, azaz, hölgyeim és uraim, tisztelt barátaim: a téboly fokozódik.
De hogy valami örömünk is legyen azért, mára kiderült az is, hogy a híres déli kerítésünket – amelyen egyébként fél Európa hörög – kik fogják felépíteni. Na, kik? Hát rabok, persze. Milyen szép is lesz, amint a határon serénykedve egynéhányuk odébb áll, vagy az összes elindul. Mi meg ezzel vágunk vissza. Azon kívül, hogy mosolygok már csak, egyben rohadtul szégyellem is magam. És mi vagyunk kisebbségben ebben a kurvaországban. Ahogy a híres szerző mondja.
Vélemény, hozzászólás?