A pitiáner médiamocsok kora

“…Így iramlanak örök éjben kivilágított nappalok…”
(JA)

Hungarikum született a magyar televíziózásban. A pitiáner-genyó, szervilis-seggnyaló, hánytató-köptető műsorfajta, amelyet eufemisztikusan – de teljes meggyőződéssel – hírnek, mi több, híradónak neveznek a Fidesz-gründolta médiában, amelynek egyébként most már friss papírja is van arról, hogy hírhamisító. Bíróság mondta ki, hogy az Index bátran nevezheti így azt a gőzölgő trágyahalmot, amelyet közszolgálatinak csúfolnak erre szakosodott bohócok. Nemlétező gerincük és lelkük rajta, csak minket hagyjanak ki a mi pénzünkön celebrált milliárdos ámokfutásból, de jól láthatóan eszük ágában sincs kegyelmezni.
mtva_hu
Mért is lenne, amikor az evolúció során egyre-másra jelennek meg a Hír- és Echo TV-ből ismert alakok népnevelői buzgalommal az M-eken meg Dunákon, behozva oda azt a szellemiséget, amely Demján szavaival hungarosiíta és hungaroszunnita térfelekre osztja az országot, hogy mehessen benne a – most még csak karakter – gyilkosság. A rendszer egyébiránt jól szervezett, a nagy durranásokat, a fundamentumként szolgáló alapanyagot a Polt által irányított ügyészség állítja elő. E szervezet áldatlan működése teszi lehetővé, hogy vezető szíjon lehessen mutogatni ellenzéki alakokat eltakart arcú marcona rendőrök között, a vezetettekről aztán kilencvenkilenc százalékban kiderül, hogy fölösleges volt rabláncot adni rájuk, de ez már rendszerint hiányzik a Szabad Nép félórákból.

Ilyen leosztásban zajlik az élet szittyaföldön. A mogulok gondoskodnak a nagy durranásokról, a királyi tévé saját kútfőből meg csak babramunkát végez, de teszi ezt oly igen álhatatosan, hogy szinte belefehérül a szája, miközben karakter-gyilkolászó buzgalmában szállítja az amúgy röhejes, de összességében mégis gyomorforgató szenzációit. Illetve csak azt, amit maga annak vél, megfelelve egy öt éves óvodás szellemi színvonalának, ami azért már zsenánt egy pöttyet. Arccal a civilek ellen! Ez a csatakiáltás már jó régen elhangzott a jurtában, ahonnan csupán visszhangja ért el a mi tévénkhez, így fáziskéséssel ugyan, de beálltak a vonyító kórusba, és röhejes eredményeket sikerült fölböfögniük.
tv
A Hír Tv, amely ma már a Kunigunda utca kihelyezett tagozataként éli mindennapjait, óriási leleplezésekkel operál megint. Akár a cirkuszi kikiáltó, aki a semmit adja el nagy hangon, vagy esetleg Pistike a középső csoportból az óvónéni kegyeit keresve – tetszőlegesen behelyettesíthető bármelyik formula -, de azért mégis ótvarul. Most a tüntetések főbb alakjait találták meg, felfedezve bennük magát a sátánt. Szokásos sunyi módjukon Várady Zsolt iwiw-alapítót, és Gulyás Balázst, az internetadó elleni tüntetések másik szervezőjét és szónokát is ismeretlen számról hívta fel a Hír Tv egyik munkatársa, hogy egy korábbi botlásáról kérdezze.

Várady múltjában egy tizenegy évvel ezelőtti füves cigarettát talált a kormánypárti tévének nevezett szarhalom, Gulyás Balázsnak pedig egy tavaly februári autóbalesetét szedték elő, amelyben ő volt a vétkes. Gulyás tavaly február 22-én a repülőtérre tartva egy kőbányai kereszteződésben balra kanyarodás közben nem adott elsőbbséget az egyenesen tovább haladó autónak, és összeütköztek, a másik autóban ülő kiskorúnak pedig eltört a keze. Gulyás azt mondta, hogy természetesen elismerte a hibáját, a helyszínen bocsánatot kért, és elfogadta a bíró végzését, amely szerint kétszázezer forint pénzbüntetésre ítélték, és öt hónapra eltiltották a vezetéstől.
mutatoujj_uj_fekvo_lead
Várady Zsoltnál annak idején elhanyagolható mennyiségű, 0,19 grammnyi kannabiszt találtak a rendőrök, és ezért úgynevezett elterelésre küldték. Ezt a porszemnyi mennyiséget hogyan vették észre, az rejtély, de mindegy, ettől a két bűnözőtől tényleg meg kell védeni az országot és a bimbózó ifjúságot, ez alaptétel. Várady egyébként csütörtökön este azt írta, hogy jogászokkal konzultál, valamint megfontolja, hogy vizsgálatot kezdeményez a Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hatóságnál, hiszen ennek az információnak a eljuttatatása az újságíróhoz különleges személyes adat jogszerűtlen kiszivárogtatását jelenti. Hogy mi fog történni, kiderül: semmi sem.

Mindközben persze a királyi lószerszám is teszi a dolgát, népnevel, internetes híroldalakat oktat ki, és rózsaszínű Barbie-országot föst a tátott szájú választópolgár elé. Megvan ennek a metódusa, nagyban már rég kidolgozták a totális hülyítés módszertanát. Aki ma a közmédiából tájékozódik, olyan világba csöppen, ahol derűs életmesék, közmondások, szólások és megnyugtató hírek virágai tenyésznek. A gazdaság, mint a kilőtt nyílvessző, a politikai kérdések mérlegre téve, pozitívan eldöntve; a polgárok hétköznapjai, mint a régi kifestő képeken, és a vidám locsogás egy celebbel éppen annyit ér, mint a beszélgetés egy akadémiai nagydoktorral. A hírszerkesztő, mint a farkával sepregető róka tünteti el a valóság sötét nyomait. Nehogy már valaki átadja magát a rosszkedvnek, morcoskodásnak, amikor végre jól mennek a dolgaink nyolc borzalmas év után. A néző cukormázzal bevont képet kap Magyarországról, rengeteg információ pedig el sem jut hozzá. Mintha másik országban élne.
kontakt-d0001ED891c67ba59187e
Elindítottak már egy új frontot is azért, hogy csak a pipacsos falvédős álvalóság formálja a magyar tudatot. A Fidesz ugyanis kiszorítaná a kereskedelmi tévéket egy új törvénymódosítási javaslattal, amely kötelezővé tenné a szolgáltatóknak, hogy márciustól az állami televízió két új induló csatornáját tegyék be az ingyenes csomagba, emiatt viszont két kereskedelmi csatorna kiszorulhat onnan. De hogy ezt kik javasolják, az is egy mise: a Fidesz szóvivői, Dunai Mónika és Tuzson Bence, akik olyan törvényt delirálnak, amely szerint az eddig kötelezően továbbított közszolgálati csatornák mellé további kettőt kell mindenkinek ingyenesen elérhetővé tenni az alapcsomag részeként. Semmi sem drága már, pedig eleddig úgy tudtam, hogy szóvivők úgynevezett demokráciákban nem igazán szoktak törvényekre javaslatokat tenni. Minálunk ez is komilfó, és akadt két alak, aki a nevét és az arcát adja ehhez a mocsokhoz (is).

Amúgy ezt az embertípust az ilyen rendszerek termelik ki. Ahol a tehetséget leváltja a “tehetség” (azaz mi mondjuk meg, ki a tehetséges), ott a szervilizmus életképes stratégia. Ez különösen igaz olyan embereknél, akiknek nincs énképük, így nem probléma ezek után a tükörbe nézni. Ott úgyis alapvetően senki sem nézne vissza, így mindig van hely a “példaképnek”, hogy ezt az űrt betöltse. Kíváncsian várom és figyelem, hogy a csúcsra járatott pátosz gyakorlatilag már a határokig kitolt és kihasznált (nemzeti) giccsfaktor elegendő lesz-e a következő időben is a kormányzatot támogató választók széles rétegének meggyőzésére, a jelek szerint egyre kevésbé.
27083_varolista
Ennek ellenére vagy éppen ezért minden változatlanul halad a maga Fidesz által kitaposott útján, csak ötletek kellenek, a jóisten megsegít minket (őket), és senkit sem hagyunk (nak) az út szélén. Még Pálffy Istvánt sem, aki – mint kiderült – már megint a köztévénél szívja a levegőt, ha már rontani nem tudja. Tanácsadó lett belőle, csak munkája nem lesz. Ezen a szinten már nem lehet tanácsokat osztani, a romlottság minden szintjét kimerítette ez a bagázs, de lehet, hogy van lejjebb is. Meglátjuk, s ha a Csele patak megint kibaszna velünk, aminek következtében az Unio hordái elözönlenék a kies ugart, amire – valljuk be – csekély esély mutatkozik, tán változik valami. Addig azonban lefetyelhetjük a szánk széléra fröccsenő testi végterméket, ami szép lassan megkeményedik, és beborít minket, mint a guano, keményen, vastagon.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,
3 hozzászólás “A pitiáner médiamocsok kora
  1. fletkany szerint:

    Ki más tudná, mi folyik a médiábhól, mint maga a mocsok, a szenny, a trágyalé: guriga-rozoga.

  2. Vitkány és a Jobbik Oroszországért Mozgalom szerint:

    Ezeknek a fos proli bolsevikok tudják hogy csak akkor lesz további esélyük a kormányzásnak nevezett ámokfutás folytatására, ha a szellemi fogyatékos köz és hírtévések valamint a világrekord mennyiségű helyreigazításra kötelezett Magyar Nemzet és a full retardáltaknak szóló Magyar Hírlap emelt dózisú napi szinten mossák a kétmillió fideszbirka agyát de megállás nélkül azért, hogy a kontár, tolvaj, uszító dagadt geci bolondjuk és a mocskos, hazát és közvetve az EU-t szétlopó maffiahálózatuk hatalmon maradjon.
    Emellett persze minden ellenvéleményt azonnal meg kell torolni, minden nem tetsző hangot elhallgattatni életbevágó.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!