Kommunikáció az sokféle van, az is az, amikor a víziló pergő farokkal szarja körbe a körötte elterülő vizet, ezzel jelezve birodalmának határait. Vagy épp, amikor egy ordas összehugyozza a kerek világot, szintén a vízilóéhoz hasonló célzattal. Mert bonyolult dolog ez a szemiotika. Nem is azért találták ki, hogy az ilyen Hidvéghiek otthon legyenek benne, viszont sok minden kikövetkeztethető általa. Például az, hogy nem kéne kommunikációs igazgatónak híni olyan manusokat, akiknek fingja nincs a szavak jelentéséről és messze ható bonyolultságáról.

Mert mi jut eszébe az egyszerű proletárnak, midőn Hidvéghi et. dörgedelmei eljutnak satnya tudatához? Hát, hogy melyik ifjú demokrata nézegette Oxford ódon falait sorosista pénzből, és melyik bimbózó párt vett nyomtatót ugyanebből. Hát perszehogy az óvodás demokraták, akik a kantáros rövidnadrágot odahagyva ilyen rosszul szabott öltönyökben visonganak. Mert ezt például, amit ez az igazgató itt összedelirált, azt másnak nevezni nem lehet. A hívek ettől ugyan boldogok lehetnek, de okosak nem, másrészt pedig rohadt unalmas már, de mit lehessen tenni. A diktatúrák építésének megvan a módszertana, csak azt követik a reszketeg fejű fiatalok.

Viszont nem érne egy szót sem, ez az egész, már oda-vissza fújjuk a leckét, ha nem támadna bibliai érzete az embernek, olyan babitsi értelemben, hogy aszongya: „Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság: szennyes habjai szent lábamat mossák.” – Ezt például Jónás istene mondta, körültekintve azon, mivé lett, amit oly nagy buzgalommal teremtett meg. S ha ennek a Sorosnak volna arra érkezése, ugyanezeket a szavakat mondhatná el, meg még, hogy kígyót melengetett a keblén. De le sem szarja ő az ilyen Hidvéghiket, viszont mi élünk velük együtt, s nem ő. Az a baj.

A Natgeón most mutogatnak egy műalkotás-sorozatot „Diktátorok kézikönyve”, azt hiszem ilyen címmel, de ez nem biztos. Az azonban igen, hogy ebből megtudható, egy bizonyos ponton szükségszerű természetességgel működik együtt minden rezsim az alvilággal, mint ez a miénk is teszi most épp, ha már a szennyes pénzekről ejtett szót a „kommunikációs igazgató”. Mert ahogyan Sorost nyírják mindenféle aljadék eszközökkel, úgy teszik ezt Czeglédy Csabával is azzal a különbséggel, hogy ő már a kezükben van, és éppen készülnek kitekerni a nyakát. Viszont az ő sorsa figyelmeztet arra, hogy így járhatsz te is, meg így járhatok én is. Itt tartunk most a történetben, és még a „Stop Soros” meg sem született. Majd aztán.

Visszatérve ehhez az alvilághoz, ez meg azért jutott az eszembe, mert a saját szememmel olvastam, meg a rojtos füleimmel hallottam, miszerint a Zuschlag most meg a koronatanú, azt kreál belőle a TV2, amely minden aljasságra képes, erre is. Most ennek a Zuschlagnak a nevében hazudoznak össze-vissza. Például, hogy Czeglédy cipősdobozban szállította az áfacsalásból ellopott pénzt Gyurcsány Ferencnek, de szerintük ő pénzelte a jobbikos Rig Lajos kampányát is a tapolcai időközi országgyűlési választáson, miközben az MSZP embereként a párton belül kémkedett is a DK-nak.

Ilyeneket tud ez a Zuschlag, pedig alig is jött ki a börtönből. Ő bizonyára nem annyira öntudatos, mint ez a Hidvéghi, és nem mondja a Vajnának, hogy tartsa meg a szennyes pénzét, illetve hát, a miénket. Mert az is különbségnek mutatkozik a Soros és ezek között, hogy míg az öreg a sajátjából nem ad migráncsimportra, ezek viszont a miénkből, a lopottból vesznek maguknak ilyen Zuschlagokat. Mindebből az következik, hogy unom én ezt az egészet, és szennyesileg alámerülök J. A. csudálatos világába két sor erejéig, hogy „mint édesanyám ringatott, mesélt, és mosta a város összes szennyesét”, valamint: „a szennyes lé lapulva árad el, tajtékja föltűrt karján szárad el” Hát nem jobb ez, mint az ilyen Hidvéghik redves világa? Debizony, polgártársak, debizony.

Ez az építmény amúgy gányadék, de legalább jó nagy, háromszázharminc négyzetméter, több fürdőszobás, garázsos és infraszaunás, hétszobás izé, a szebb napokat látott ház falai azonban repedeznek, hullik a vakolat, a kerítést rozsda rágja. Az ingatlanbizniszből így nem lett semmi, ezért inkább közös éttermet nyitnak „Két Zsivány” néven – legalább ez korrekt – a jeles épületben, ha már így egymás kebelére sodorta őket a sors. Viszont valamit nem értek. A celeb – mint azt a „Susogós mackókban” Brendon bölcsen kifejti – abból él, hogy nem csinál semmit, de ezt mért teheti ilyen látványosan, azt senkise tudja. Hogyan grasszálhat a millióival, amit ki tudja honnan a búbánatból szerzett, és a mi NAV-unk hagyja, amikor a Kalifaszi Józsit pár ezresért meg kőkeményen basztatja, ki érti ezt? A jómunkásember nem nagyon, mert van másik mókusom is, ím így.

Évi húszmillió forintot keres, de egyetlen cége sem hoz sokat a konyhára Berki Krisztiánnak, legalábbis a hivatalos beszámolók szerint. Az Édes Élet „sztárjának” több mint fél tucat cége volt, illetve van jelenleg is, ám ezek vagy megszűntek, vagy jelenleg is eljárás folyik ellenük. A sorozattal kapott havi kétmilliós bevétele pedig csak feljebb kúszott, hiszen Berki a FEM3-on már műsorvezetőként is dolgozik. A mérlegadatok szerint az életét bemutató show-val kapcsolatban szinte mindent elszámol költségként, amit csak lehet. Azaz úgy keres milliókat, és él luxuséletet, hogy alig adózik valamit. Mindeközben vagy végelszámolással, vagy kényszertörléssel egyre-másra szűnnek meg a cégei. Így megy ez. Több tucat feljelentés érkezett már az adóhivatalhoz Berki miatt, akinek a milliói körül rendszeresen vizsgálódik a NAV, és soha nem talál semmit, ez a jóember meg vigyorog a képünkbe. Ez az ország valami Amerika, a végtelen, becstelen lehetőségek földje. A hely a fontos, nem az agy. Azaz, igaza volt a tanár úrnak, ez már sok a többnél, de hogy mennyire, azt még magunk sem tudjuk. Én mondom, légy celeb, proletár, mindjárt másképp fog sütni a Nap is.