Kaposvár határában történt, hogy egy leendő laktanya elleni tiltakozásul az MKKP városi elnöke a fűre festette pártja emblémáját, ami miatt öt rendőr, egy alezredessel az élen zúdult a nyakába, hogy vegzálja őt. Tulajdonképpen ezen nincs mit csodálkozni, Szita tekéntetes ugyanis városszerte kiszögezte a „Wanted!” táblákat, rajtuk a nagyszemű blöki képével.

Ez a fűre festés ez egyáltalán nem nóvum azonban. Még Kádár apánk idejében, amikor magas rangú elöljáró érkezett a laktanyába, akkor Trináttal pingálták zöldre a kopott gyöpöt a bakák, hogy megfeleljen a vezénylő tábornok kényes ízlésének az összkép, ha büdös is volt kicsit. Így lett a lehető világok legjobbika a zsíroskenyér ízű barakk.

Vezénylő tábornokunk most is van, bizonyítva azt a tételt, hogy az idő körben forog, ő azonban nem szereti sem a flaszter, sem a fű festék általi megjobbítását. Mert amíg a laktanya talajának kizöldítése az akkori hatalom szilárdságát mutatta, a kétfarkúak szivárványos pörformanszai, bármennyire jámborak, ezét az újét ássák alá. Ezért üldözik is.

Rendőrségünknek amúgy sincsen jobb dolga, a minap is megszüntették a nyomozást egy bizonyítottan fideszes tanár ellen, aki három milliót sikkasztott a diákjaitól. Pintér serege szerint viszont csak hazavitte megőrzésre a bankból, mert onnan Woody Allen minden cicó nélkül vihette volna el a faragott szappan-pisztolyával.

Ebből is kitetszik, hogy a mi vidékünkön vannak egyenlőbbek, akik közé Varga et. is tartozni véli magát, kiérdemelve a kiváltságokat a seggéből kilógó Fidesz felirattal. Érhető, ha azt mondja: „Sokkal jobban tetszik ez a rendszer, mint a kétfarkúak által kínált alternatíva.” Ezek szerint nem akar örökké élni, ami dicséretes, de a sört sem szereti.

Egyszer mindennek vége lesz azonban, Orbán királyságának is. A nácikok is kitakarodtak Párizsból ’44-ben, és igen tanulságos volt látni a Natgeón, miként bántak az addig megalázottak és megnyomorítottak a kollaboráns nőkkel. Nullás géppel lenyírt hajjal, homlokukon horogkereszttel, csipkés kombinéban kellett flangálniuk a városban, miközben látványosan nem szerették őket a népek.

Ez nem tudom, miért jutott az eszembe. Arról viszont erős elhatározással emlékezek meg, hogy Varga szerint „kifejezetten elegánsabbnak tűnt ez a rendőri vegzálás, mint a 2006-os októberi a budapesti utcákon.” Érdekes meglátás, csak a premissza rossz, és a konklúzió hányadék.

Az égő autók, a fölszaggatott kockakövek és a tomboló csürhe, amelyik egy államcsínyhez igyekezett asszisztálni, minden bizonnyal buksi-simogatással lett volna megfékezhető. Más szemszögből pedig a pingáló kutyás passzivista veséjét kellett volna leverni gumibottal, hogy helyre álljon a világ rendje. Mindebből viszont az következik, ha Varga nem lenne elvakultan aljas, akkor degeneráltnak lenne mondható.

Ezt tessenek eldönteni, ezen túl azonban segítő tanácsot kérnék annak a fölfejtéséhez, hogy kideríthessem, ha valaki belebújt Orbán valagába, miért érez minduntalan késztetést, hogy onnan ki is szóljon, s ráadásul hülyeségeket. A megoldásokat postagalambbal várom, pénz, mindenféle díjak kiérdemlése nem játszanak az elbírálásnál, ezt minden hülye tudja, még én is. Az ős-okot keresem. Fizetni nem tudok, viszont hömbölög két hangszóró a pincében.

A miniszteri biztosokról már annyit irkált a még lélegző, tiszteletlen média, hogy az ember azt hitte, újat mondani neki ebben a témában már nem lehet, így neked sem, nyájas olvasó. Tegnap kiderült, dehogynem. Ezúttal a következő feladattal bíztak meg egy professzort havi fél millióért, szó szerint mutatom.

„A dunai limes magyarországi szakasza elnevezésű világörökségi várományos helyszínnek a Világörökség Jegyzékébe történő jelölésével összefüggő teendők ellátásáért, valamint a Hajógyári-szigeten fekvő helytartói palotának a magyarországi limes egyik legjelentősebb elemének bemutatásával összefüggő feladatok koordinációjáért felelős miniszteri biztos”.

Ez egy nagyon emelkedett szöveg, olyannyira, hogyha a jobbágy mondjuk Marquezen nevelkedett – pedig ő tudott kavarni a mágikus realizmusával -, akkor sem, vagy éppen ezért, halovány fingja sincs, mit is akart mondani, aki mindezt papírra vetette. Valami olyasmit, hogy fogd a pénzt, és fuss.

Már hatvanöten vannak ilyen Woody Allenek minálunk, így magam nem foglalkoznék az összes ingyenélővel, csupán azokkal, akik kilafognak a sorból Istentől – és OV-tól – felkent és megáldott, különös feladataikkal. Él és virul bicikli-, és kutyaügyi miniszteri biztosunk is, de ha mélyebbre hatolunk a delíriumban, a móka és kacagás egészen új horizontjai nyílhatnak meg előttünk.

Van nekünk a nemzeti cirkuszművészeti stratégia kidolgozásáért felelős miniszteri biztosunk, a Testnevelési Egyetem új kampuszáért felelős, az E-health koordinációval kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős (ez mi a szar), az Árpád-ház Program előkészítésével és megvalósításával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős, a frankofón ügyekért felelős, a Lakitelek Népfőiskola épületeinek rekonstrukciójával és fejlesztésével összefüggő ügyekért felelős elvtársunk is.

Nem állom meg nagy ganajságomban, hogy a nulla egész kilenc tizedes nyugdíjemelés korában részletesen meg ne emlékezzek erről: a nyolcvanadik életévüket betöltött személyek esetében a szociális alapszolgáltatások infokommunikációs fejlesztését célzó tudományos kutatás és országos modellprogram kidolgozásáért és bevezetéséért felelős miniszteri biztos. Ez különösen gyönyörűséges.

Valamint még: a szervezett bűnözői körök által az 1990-es években elkövetett élet elleni bűncselekmények, illetve az úgynevezett „olajos” ügyekkel összefüggő élet és testi épség elleni, vagyon elleni bűncselekmények hatékony felderítésének és nyomozásának irányításáért, koordinálásáért felelős mókuspéldány. Hogy ő mire jutott, arról fingom sincs, Pintér úrnak talán.

Miután elmerültünk a magyar lingua fideszes rejtelmeiben, egy, csak egy ilyen miniszteri fullajtárt emelek ki név szerint, és ő dr. Budai Gyula, aki, amikor a rezsim még hátulgombolós volt, naponta számoltatta el a komplett ellenzéket vérben forgó szemekkel, mint arra emlékezhetünk.

Ebbéli tevékenysége azonban nem hozott mérhető eredményt, még nanométerrel sem, ezért kapott egy igazán testhezálló, új föladatot. Ő az Oroszország által elrendelt embargóból fakadó külgazdasági intézkedésekért felelős miniszteri biztos, pont. A népmesei tanulság? Csakis ennyi: nincs itt semmi látnivaló, tessenek oszolni.