Viszont „ezek” nem nagyon tanulnak semmit sem. A színház reagált a lesújtó adatokra, s ebben egy szót sem ejt az elveszített közönségről, helyette azt szajkózza, miben teljesített jobban az előző éránál, amely adatoknak amúgy semmi jelentősége nincsen. Íme: a Nemzeti Színház 2013/14-es évada során háromszáznegyven előadást játszott, ebből húszat vidéken illetve meghívásoknak eleget téve, külföldi fesztiválokon. Ez utóbbi szám hétszer annyi, mint amennyit 2008/09-ben teljesített a színház. Az elmúlt évadban a Nemzetiben hetvenegy különböző produkció került színre, ebből tizenhat idegen nyelvű, a színház nemzetközi fesztiváljára érkezett előadás volt. Ez a két szám öt évaddal ezelőtt negyvenhárom illetve nulla volt. A színház összesen száztizenegy vendégelőadást fogadott, szemben a 2008/2009-es hatvanöt előadással.

Olyan ez az egész, mint maga az ország napjainkban, és hát miért is csodálkoznánk, végtére is annak a terméke. Egy olyan helyé, ahonnan – akárcsak a nemzetiből a nézők – menekülnek az emberek. Ötszázezren mondtak már nemet az új korra, de ez a tömeg a hatalom kommunikációjában nem létezik, minek beszélni róluk, az új hon nélkülük is jobban teljesít nemigaz? Nem. A Nemzeti győzelmi jelentésének mintájára íródnak itt a történetek, ami szar, azt megszidolozzák, ami még ennél is büdösebb, az meg nincs, mert nem beszélünk róla. Ez így komilfó szerintük, mégis maga a tragédia. Ahogyan a dohosan új előadásoktól fordul fel sokak gyomra, csak úgy öklendezik a többség az ország pállott levegőjétől, de még nem tudnak egy egészségeset hányni. Sivár mindennapjainkban így hordoz bennünket az idő. Köszönjük, kegyelmes úr.

Megvan ennek a metódusa nagyban, már rég kidolgozták a totális hülyítés módszertanát. Aki ma a közmédiából tájékozódik, olyan világba csöppen, ahol derűs életmesék, közmondások, szólások és megnyugtató hírek virágai tenyésznek. A gazdaság, mint a kilőtt nyílvessző, a politikai kérdések mérlegre téve, pozitívan eldöntve; a polgárok hétköznapjai, mint a régi kifestő képeken, és a vidám locsogás egy celebbel éppen annyit ér, mint a beszélgetés egy akadémiai nagydoktorral. A hírszerkesztő, mint a farkával sepregető róka tünteti el a valóság sötét nyomait. Nehogy már valaki átadja magát a rosszkedvnek, morcoskodásnak, amikor végre jól mennek a dolgaink nyolc borzalmas év után. A néző cukormázzal bevont képet kap Magyarországról, rengeteg információ pedig el sem jut hozzá. Mintha másik országban élne.

Ennek ellenére, vagy éppen ezért mégis bőséges a hívők tábora, ami végtelenül abszurd. De nem tudom, hogy érik meg ezek az emberek a felnőttkort egyáltalán. Ahhoz, hogy ezt az egész Fidesz-trutyit valaki bármennyire is komolyan vegye, olyan mérhetetlen sötétségnek kell a fejében lakoznia, amivel gyakorlatilag semmit nem képes értelmezni a világ történéseiből, és bármi rossz megtörténhet vele. Számomra felfoghatatlan, hogy valaki mindazt, amit hall, komolyan tudja venni, és még nem esett le korábban egy hídról, szomjasan nem ivott Domestost, nem vitte el a rézfaszú bagoly, és bamba pofájával az élet viszontagságai közt valahogyan elvergődve megérte a harmincat. De megérik, hiszik, mert képtelenség. A szar csillog a vikszolás után, a Nap vidáman süt a temetőkre, hiszen itt minden és mindenki jobban teljesít.

A komment szerzője arra kérte a grúz államfőt, „hagyjon fel az arra irányuló erőfeszítésekkel, hogy behozza a Nyugat fekáliatömegeit az emberek gondolkodásmódjába a propaganda eszközeivel”. Az Ausztrál Opera Facebook-oldalán több mint ezer bejegyzés született az ügy kapcsán, sokan bojkottal fenyegették a társulatot. Az énekesnővel kötött szerződés felmondásának bejelentése előtt a társulat fő szponzorai közé tartozó Qantas légitársaság és a Mazda-autógyár „elfogadhatatlannak” nevezte a homofób bejegyzést. A change.org honlap petíciót indított Iveri ausztrál vízumának visszavonásáért és ez idáig több 4500 aláírást gyűjtött össze.

Tamar Iveri megpróbálta a férjére hárítani a felelősséget. Mint mondta, annak idején „erősen vallásos” és a „melegek irányába szigorú magatartást tanúsító” férje írta az ő nevén a bejegyzést. Az énekesnő szerint az ominózus szöveg nem tükrözte saját nézeteit és azonnal ki is törölte azt, ám valószínűleg már túl késő volt és a bejegyzés futótűzként terjedt az interneten. Az Opera Australia hétfőn Facebook-bejegyzésben tudatta, hogy közös megegyezéssel szerződést bontott a szopránénekesnővel. A társulat „esztelennek” nevezte az előadó profilján feltűnt megjegyzéseket. Iverit legutóbb Az álarcosbál című produkcióban láthatta az ausztrál közönség: Verdi műve volt az Ausztrál Opera 2013-as melbourne-i évadának nyitóelőadása. A szopránénekesnő az ausztrál társulat még idén bemutatandó Tosca-előadásában is szerepelt volna, azt azonban nem tudni, hogy a mostani szerződésbontás Puccini operájára is kiterjedt-e. A grúz operaénekesnőnek szintén a homofób bejegyzés keltette botrány miatt kellett búcsúznia a belga nemzeti operaház, a brüsszeli La Monnaie egyik 2015-re tervezett produkciójától.
(Népszava)

Nálunk kicsit más a helyzet, ugye. Május 26-án este elhatárolódott a Nemzeti Színház igazgatója Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott homofób kijelentéseitől. Vidnyánszky Attila egy rendezvényen kijelentette, hogy Kerényi előadásának sem stílusával, sem mondanivalójával nem tud egyetérteni. Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott egy előadás keretein belül tett durva homofób megjegyzéseket. „Én szerintem egy jó úton kell elindulni, föl kell venni ezzel az erővel a harcot. Ez nagyon nagy harc. Ez a buzilobbi tulajdonképpen. Egy egész opera, így a nemzeti opera világát, a színházi és filmvilágot is mind-mind átszövi. De hát fel kell ismerni a helyzetet, fel kell venni a harcot! Ez ellen előadások sorát kell létrehozni, de legfőképp iskolákat.” – Ezek a mondatok a Keresztény Színházi Fesztiválon hangzottak el Orbán Viktor megbízottjának, Kerényi Imrének a szájából.

A Miniszterelnöki Biztos leváltását kéri a Magyar Színházi Társaság. Közleményben azt írták, hogy mélységesen elítélik Kerényi Imre kategorikus és kirekesztő kijelentéseit a színházi világgal és azon belül is színházi képzéssel kapcsolatban. Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház igazgatója egy vitaesten azt mondta , hogy a Miniszteri megbízott szavainak vállalhatatlan a hangneme és a tartalma is.

Július 12-én mutatták be az Átrium Filmszínházban „Az Őrült Nők Ketrecét” Alföldi Róbert rendezésében, a darab egy mulatót működtető meleg pár történetéről szól. Alföldi az előadás olvasópróbáján azt mondta, hogy „ a politika lassan a hálószobánkba is befészkeli magát, pedig még a küszöb előtt sem lenne ott a helye”. A rendező kitért azon alkotók felelősségére, akik felemelhetik szavukat a politikai opportunizmus ellen, a normális, élhető világ mellett. Noha a darab egy zenés vígjáték, amit egy pillanatra sem lehet figyelmen kívül hagyni de – a rendező szerint – „nem szabad elviccelni”, hiszen azt akarják bemutatni, hogy bárki kerülhet olyan helyzetbe, amikor mások szabnák meg, milyen elvek mentén éljen.

Ehhez képest történt valami Magyarországon? Persze, hogy nem, Kerényi a helyén él és virul. Úgy látszik, néhány embernek nem ártana tanulmányútra menni Ausztráliába, na, az a pénz megérné.