Tudod, én nyájasom, hogy ez ott fönt micsoda? Segítek. Veszprémi kézilabda csapat, amely (aki) tegnap annyira magyar volt, hogy sikerült kilenc gólos előnyről elbuknia a BL döntőt, amelyet Kölnben rendeztek. Ez a készség és képesség Mocsai mester – aki doktorprofesszorigazgatórektor – Sidney-i ténykedése óta a mi virtusunk, ha tudod, miről mesélek. Ha nem, akkor is figyelj, vájtfülű lehetsz te is.

Körmenden is kézilabdáznak a népek, meg a lyánykák. Nem is oly nagyon rég az egyre inkább elhülyülő ATV névre hallgató médiaképződmény világgá repítette a hírt, amely szerint a körmendi menekültek oly messzire mentek a magyar, kézilabdás és süldő vaginák utáni vágyaikban, hogy kőkemény, meredező farkaikkal törtek be ablakot, bontottak le épületet, döntöttek romba várost iszonytató lendületükben.

Lett is térdre, imához legott. Ebben a tüsténkedésben egyetlenünk – aki 2006-ot sem rendelte meg tankkal és parfézó molotovokkal, egyszóval a város szétkúrását – asszociált egy nagyot, aszonta, hogy nem hagyja: Köln legyen a Rába parti előre tolt állásból. Mint ismeretes és közkeletű, a német egység lett a szimbóluma annak, hogy mire nem képesek ezek a nagy utazók.

Januárban még az lengett a légben, hogy szétkúrtak azok ott mindenkit. Nő nem állt meg a lábán a roham után, s hogy, hogysem, és ellenben most meg az derülget ki bíróságilag, hogy nem a tutajosok mószeroltak a bulin. Ilyenre persze nem adunk, böfögünk az éterbe, hogy Körmend nem lesz Köln. Ehhöz a delírhöz kokettál nekünk a teljes magyar kormány és média, terjed a futótűz, hogy Körmenden Armageddon van. Hogy teljesen vége van a világnak. Hogy lehanyatlott a Nap, aki soha nem kel föl újra.

Majd a kapitány – a rendőröké – elmeséli, hogy menekültek sem voltak, ablak sem tört, ergo semmi sem történt, és ezt az állítást a bennfentesek levetetik a police.hu-ról. Pintér Olajos Sándor, a belügyek avatott sms mestere meg kijelenti, azért, mert folyamatban lévő ügyekről nem adnak tájékoztatást. Hogy ügy sem volt, az nem nagy baj, majd átülnek másik autóba.

Így nem lett Köln Körmendből, hogy a végére érjek az egésznek. És kiderült, hol is vagyunk. Mielőtt a Veszprém a maga színtiszta magyar csapatával beszopta a döntőt, három napos ünnep folyt az elmaradott városban. Szmal – Cupic, Lijewski, Zorman, Aguinagalde, Jurecki, Jachlewski. Csere: Sego (kapus), Kus, Bielecki, Paczkowski, Reichmann, Strlek, Chrapkowski. Vezetőedző: Talant Dujsebajev.

Ez a névsor meg a Kielcéé, akik lebírták a mi eurpeer fiainkat, az edzőjük, a tatár Dujsebajev meg épp magyar szövetségi kapitány volt, míg el nem kúrta, de csak a szakmát. A kézilabda ünnepe. Ezt mondták szerte, akik ott voltak. Törökök, tatárok, szerbek, magyarok, spanyolok, svédek, dánok, etc., sápadtak és barnák, feketék és szőkék. Meg vörösek is talán. Ez Köln volt három napon át, amivé mi magunk – vezérlő csillagunk útmutatása által – nem akarunk válni. Így vagyunk itt. Én például a szuterénból nézem az Orbán által elébem rakott világot, és ezért írok ilyeneket.

Szavazz rám! Ezt kérte még februárban az akkor e tájra új földesúrnak bejelentkező Némedi Lajos, és ígért mindent, uszodát, ahol a helyiek áztathatják bütykös csülkeiket belefáradva a valóságba, meg toronyház felújítást, elkerülő utakat, és toronyórát lánccal együtt. Minderről, hogy úgy tűnjék, nem porba fingott szavak, kormányhatározat is született, írásba adva. Arról nem szólt akkor az écca, hogy mindez csak akkor érvényes, ha az a kibaszott iksz jó helyre kerül. Aztán mégis. Az időközi után Némedi polgártárs elballaghatott a búsba, és ami ebből ebben az elvarázsolt országban következik, a rezsim úgy gondolja, hogy vele ballagtatja az egész várost. Nem ér a nevem, káposzta a fejem, így vélik, ezt mondogatják. Itt tart most a magyarok kabinetje.

Büntet. Aszondja, hogy nix ugribugri, nix uszoda, meg a többi. Mindez már nem is érdekes egyébként. Viszont az igen tán, hogy mit érnek ezeknek a szavak. De nem is csak ez, mert azok megszegése jobb helyeken főbelövéssel egyenértékű, úgyhogy a történet eme változata felejtős minálunk, szóba sem jöhet. Viszont az írás. Hogy valamihöz a kalligrafált szignónkat adjuk, az csak már? Gondolja a hülyegyerek. És be köll vélekednie, hogy nem. Az sem. Semmi nem ér már itt semmit, se szó, se írás. Egyetlen mozgatója van itt minden eredőnek. Életben maradni. E megfontolásból játsszák a játékaikat velünk, és ez nem utolsó szempont. Már hogyha jól odafigyelsz.

Viszont boldogan konstatálom, hogy rezeda egy vátesz. Még február 23-án énekeltem eztet: „Meg az a rohadt uszoda, hogy azzal mi lesz, azt is repesve várjuk. Ez a Fidesz nevű bizniszegyház (copyright by: Para Kovács Imre) ugyanis arra szocializálódott, hogy csak akkor ad, ha nyalják a valagát. A kampány finisében ‘ormányunk négymilliárdnyi aprót rakott félre, hogy a veszprémieknek a régóta oly nagyon óhajtott uszodát megépítse úgymond. Ciki, hogy ezt nagy hangon be is jelentették, nehéz lesz megmagyarázni, miért kapnak az itteniek lószerszámot a valagukba mindezek után, nemhogy uszodát. Aki ellenünk van, az ne úszkáljon, örüljön, hogy luk van a seggén. Bizony, a kollégistáknak így működik a kaptafás agya, amit mutat Simicska mesebeli esete, aki hiába építene Közgépével már akár féláron is – torkos közbeszerzés, ugye -, amióta geciben úsztatta a vezérkart, semmit se nyer. Ez pedig jelzi erősen, hogy lóvé csak a csókosoknak jár, így félő, hogy röpül a veszprémi uszodaálom. Úgyhogy feleim, ilyen apróságokra figyelmezzetek az elkövetkezendőkben, a keresztapa szindróma így – is – fog ki-, és lebukni. Mindenesetre: Veszprém előtt Kappe ab!”

Örülök én annak, hogy láttam a jövendőt? Egyáltalán nem örülök tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim. Kitetszik ugyanis, hogy mire használja a hatalmat a rezsim. Arra, hogy megőrizze azt, más nem érdekes. Persze mit is várhatna a nép egyszerű, keményen dolgozó gyermeke egy olyan alak delirálásától, aki kijelentette, hogy ne azt nézze a publikum, amit mond, hanem, amit csinál. Most épp ezt. Középső ujját kinyújtva mutatja a Bakony gyermekeinek, és mindez aggodalmakat kelt a fejünkben. Mi lesz itt, ha az egész ország mondja néki és népi zenekarának, hogy elhúzhat a picsába? Földübörögnek a testvéri tankok? Még az is lehet. Itt tartunk most, nem épp sehol.

És mégsem ez az igazán érdekes. Eljönnek ugyanis a violaszín hétköznapok, amelyek megmutatják minekünk ennek az egész rendszernek a képtelen természetrajzát. Én magam az elkövetkező napokban, hetekben, hónapokban az apró rezdülésekre koncentrálok elsősorban. Jelesül mondjuk arra, hogy ha már nem lehet elnökistenkirály a futballistából, mi lesz a Budavári Palota sorsa. Ennek tervbe vett felújítása nem elsősorban szépészeti-építészeti kérdés volt, a színfalak mögül jól áttetszően kormányzó emberünk oda való benyomulását – ha nem is éppen fehér lovon, de páncélozott fekete autóban – készítették volna elő. Meglehetős kíváncsisággal várakozok tehát arra a pillanatra, amikor megtörténik a nagy bejelentés, hogy mégsem mennek arrafelé a kőművesek, mert a pénznek más, nemesebb helyet találtak, és mindezt úgy adják majd elő: azé’, hogy a ‘zembereknek jobb legyen.

Nem vagyok vátesz, de eljön ez az idő. Fogós, ravasz kérdés még az is, hogy akkor most megáll-e az élet a belügyben. Nem vagyunk még teljesen szenilisek ugyanis, és rémlik – ha haloványan is – egy lakossági fórum. Ezen, mint már volt szerencsénk megénekelni, Pintér „Olajos” Sándor és népi zenekara érkezett vendégfellépésre, hogy meglegyen a további ámokfutás lehetősége. A szeánszon azt pöndítette meg a prímás, hogy aszondja, a BM működése múlik a varázslatos kétharmadon. Minderről akkor is tudtuk, hogy baromság, ámde ha most ebben az operett-országban nem áll le az élet, mert oda a nyolc/tizenketted (ügyes vagy rezeda, matek pirospont bemegy, mert az EMMI ezek után nem javasolja használni a kétharmad kifejezést), ott fog állani az örökös Orbán-belügyér és őrző-védő mogul ellenőrzőjében: kedves szülők, Sándor fiuk megint hazudott, kérem keressenek fel fogadóórámon. De mi jó szülők módján ezen egy csöppet sem lepődünk meg, mert tudjuk, hogy a vásott kölök kóros hazudozásban szenved, ami ellen tenni lehetetlen, ez csoportszintű kór, és nincsen rá orvosság, csak a feledés.

Meg az a rohadt uszoda, hogy azzal mi lesz, azt is repesve várjuk. Ez a Fidesz nevű bizniszegyház (copyright by: Para Kovács Imre) ugyanis arra szocializálódott, hogy csak akkor ad, ha nyalják a valagát. A kampány finisében ‘ormányunk négymilliárdnyi aprót rakott félre, hogy a veszprémieknek a régóta oly nagyon óhajtott uszodát megépítse úgymond. Ciki, hogy ezt nagy hangon be is jelentették, nehéz lesz megmagyarázni, miért kapnak az itteniek lószerszámot a valagukba mindezek után, nemhogy uszodát. Aki ellenünk van, az ne úszkáljon, örüljön, hogy luk van a seggén. Bizony, a kollégistáknak így működik a kaptafás agya, amit mutat Simicska mesebeli esete, aki hiába építene Közgépével már akár féláron is – torkos közbeszerzés, ugye -, amióta geciben úsztatta a vezérkart, semmit se nyer. Ez pedig jelzi erősen, hogy a lóvé csak csókosoknak jár, így félő, hogy röpül a veszprémi uszodaálom. Úgyhogy feleim, ilyen apróságokra figyelmezzetek az elkövetkezendőkben, a keresztapa szindróma így – is – fog ki-, és lebukni. Mindenesetre: Veszprém előtt Kappe ab!

Illetve, hogy hűen fössük ide: a „Belügyminisztérium biztonságos működéséhez fontos a kétharmados többség” – ez a tételmondat. Mindehhez tegyük hozzá, hogy eközben odakint szakad a hó, tisztára, mintha március volna, mint akkor, amikor a mindenható állította meg az ország életét, amit viszont Sándor tett rendbe egy huszárvágással, sms-eket röpíttetve bele az éterbe minden magyaroknak, hogy üljenek át másik autóba. Ehhez kétharmad kell, meg az árvízi készülődésekhez is, ha Némedi elbukna, nem lehetne újból tököket vakarni az események sodrásában, amikor támad a víz, nem hangozhatnék el a nemzetmentő párbeszéd: „Öblözet – Az állomány ebben a pillanatban a vacsorát hajtja végre – Mennyi ez még? – Már hogy értve? Időben? – Amíg fel fog jönni – Erre még nem hogy még egyszer ennyi, hanem még… – Mennyi a víz? Szerinted mennyire jön még föl? Másfél méter? – Onnan? Igen!” Be kell látnunk, hogy mindez kétharmad nélkül nem megy, vegyük észre már. Meg egyáltalán semmi se megy.

Nélküle elveszne a közmunka lélekemelő lehetősége, a Veszprém környéki települések sem jutnának hipp-hopp kétszázmillió forinthoz véletlenül éppen a választások előtt, a TEK sem működne, a börtönök sem, a vízügyről meg a rendőrségről nem is beszélve, ezek egészen egyszerűen megmerevednének, ha odaveszne a kétharmad misztikuma. Ezeket delirálta a havas veszprémi délutánban a zenekarvezető, és senki nem volt, aki megkérdezte volna tőle, hogy: Sándor bácsi, mi a faszért tetszik minket idiótának nézni? Ilyen ott el sem hangzott, okvetetlenkedők ezekre a szeánszokra nem járnak, a miséken kizárólag rajongók jelennek meg, akiket hitükben tudományos alapokon megerősítenek. A közmédia meg az éterbe is köpheti mindezt skrupulusok nélkül, a miniszter lakossági fórumot tartott, minden szép volt, minden jó volt, mindennel meg volt elégedve. A mise végeztével meg elkezdte nyomogatni a butatelefonját, sms-t írt, mert egyre jobban szakadt a hó. Segítünk, pötyögte. Mi is.