Kádár János a maga együgyűségében a Vasast a munkásosztály csapataként értelmezte, ezért élt és halt érte, ezen kívül a sakkért volt oda, mert azt egy hokedlin is lehet űzni. Orbán viszont azt sem tudja, a sakkot eszik vagy isszák, vagy egyáltalán hány kapura meg hány labdával játsszák, de ezt az egészet csak mint történelmi különlegességet említettem meg az újszülöttek kedvéért, hozzá téve, hogy Kádár úr/et. nem szokott a Fáy utcában szotyolázni.

Ennél sokkal érdekfeszítőbb Kövér házelnök meccsnézése, mert nem szokott ő ilyen eseményekre járni. Most sem akárhová ment, hanem Dunaszerdahelyre – ami Szlovákia, ugye, hogy el ne feledjük -, éspedig talpig szurkolói cuccban, ami különösen pikáns. A DAC – az ottani csapat – a Slovan Bratislavával csapott össze, ami esemény egy Fradi-Dózsa a köbön, kiegészítve a szlovák-magyar zsigeri gyűlölet cukormázával, nem véletlen tehát, hogy házelnökünk erre volt kíváncsi éppen.

Meg, mint közismert, a MOL is adott szaros kétmillió eurót az ottani stadion felújítására, amit viszont idegenbe szakadt hazánkfiai, véreink nem böcsülnek igazán, hiszen épp ezen a meccsen az első félidőben nekiláttak lebontani az objektumot, ezért a rendőrök kizavarták őket a szektorukból. Addig is azonban – mint képünk is mutatja – félreérthetetlen karlengetésekkel jelezték identitásukat. Ez nem lehet véletlen, hiszen, mint a klub honlapja arról beszámol, a helyi ultrák, akik magukat Yellow Blue Supportres néven azonosítják, kiváltképp jó kapcsolatot ápolnak a Ferencváros hasonló hülyéivel, és ez mindent egyből megmagyaráz.

És az is sokat elmond házelnök úr/et. küldetéséről, hogy nem a VIP páholyban, hanem a fentebb fölskiccelt jámbor helyi szurkolók között ücsörögve nézte meg a jeles sporteseményt, amelyen egyébként magyar véreink 1:0 arányban győzedelmeskedtek a nyavalyás tótok felett. Aki tótok egyébként már épp készülnek elérni az Unió színvonalát, míg a mi NER-ünk most csúszik be a béka segge alá, de mindez a meccs szempontjából érdektelen. Hogy mire ment ki Kövér házelnök váratlan meccsnézése, arról a körkép.sk helyi honlap számol be igen érzékletesen.

Azt írják, hogy: „Egy ilyen meccs fontos üzenete az is, ki mindenki volt jelen, és főleg, ki ült a VIP szektorban. Nos, a tegnapi mérkőzés fényképeit elemezve az látható, hogy valójában két VIP szektor volt a stadionban. Egy Világi Oszkár vezette, Most-Hidas politikusokkal telepakolt üzleti VIP, és egy másik, nemzeti VIP a C4-ben, az egyszerű szurkolók között, ahol a magyar érzelmű politikusok ültek Kövér László, a magyar Országgyűlés elnökének vezetésével.”

Aztán így folytatják: „A hangulat mindenesetre feledhetetlen volt, Dunaszerdahelyen órákkal a mérkőzés után is igazi fieszta uralkodott. A város megtelt ünneplő, boldog, örömittas szurkolókkal. Ugyanakkor az összecsapás egy fontos üzenettel szolgált: Egy DAC-meccs sem feledheti azt a nemzetárulást a nem magyar Most-Híd magyarul jól beszélő, szlovák elnökétől (Kövér László után szabadon), amit Bugár Béla a felvidéki magyarság kárára elkövetett.” Innentől minden világos.

A Most–Híd ugyanis a hasonlóan gondolkodó szlovákok és magyarok együttműködésének szükségességére helyezte a hangsúlyt, és a szlovákok részéről a túlzó szlovák nacionalizmust elvető Rudolf Chmelt választotta alelnökének. A párt a magyarok mellett szlovákok, ruszinok, cigányok, németek és más nemzetiségűek szavazataira és támogatására is számít, ennek megfelelően nem magyar nemzetiségi, hanem „polgári” pártként határozta meg magát. Hát, nem egy Fidesz-es habitus, mint kitetszik.

Ebből fakadóan be kell látnunk, hogy házelnökünk nem meccsre ment, hanem exportálni a nacionalizmust meg a sovinizmust, valamint határon túlról érkező szavazatokat gyűjteni. Bár valószínűleg nem olvasta, ez a látogatás teljesen megfelel Barry Goldwater amerikai ökör 1968-as doktrínájának, amely a fellazítás politikájáról értekezett az alábbi módon: „Totális antikommunizmust! Magának az elnöknek el kell ismernie, hogy a kommunisták feletti győzelem – nemzeti cél; az amerikai küldetés megvalósítása. A gondviselés ruházta ránk a feladatot, hogy irányítsuk a szabad világ harcát.”

Már látom, hogy újra eljő 2009, amikor is Sólyom Lászlót nem engedték be Szlovákiába Szent István szobrot avatni, mert a pörformansz éppen egybe esett a 68-as bevonulás évfordulójával. Kövért kevésbé szimbolikus okok miatt küldhetik el a jó francba, és akkor újra feldüböröghetnek a testvéri tankok putyini tálalásban, ennek az alapozása most folyik éppen. Romániában már nagyon nem szeretik a Fidesz-es bagázst, előbb-utóbb itt se fogják, V4 ide, vagy oda.

Végső opcióként még fölmerül, hogy házelnök úr fülest kapott Bayer Zsótitól, hogy milyen klafa a szlovák rendszám, és ilyet beszerezni járt arra, a meccs csak álca volt. A szlovák rendszám előnyeiről a kebex.sk honlap számol be hívogató szirénként, így: „2010. január elseje után minden Szlovákiában vállalkozási céllal vásárolt új autó vételárából az ÁFA visszaigényelhető. Magyarországon vagy az EU-ban történő autó vásárlás esetén, amennyiben a járművet szlovák cégre vásárolják, és számlázásnál fel van tüntetve a szlovák cég közösségi adószáma, az ÁFÁ-t nem kell kifizetni. Nincs súlyadó, teljesítményadó, nincs cégautó adó. Az üzemanyag árából az ÁFA visszaigényelhető, kedvezőbbek a biztosítási díjak, és a magyar adóhatóságok nem szereznek tudomást az autó vásárlásáról.”

A hülyének is megéri.

Ki nem szarja le? Vethetnél ellent nyájas olvasó, de azt mondom neked, hogy érdemes rá figyelmezni mindenféle ellenérzés és viszolygás dacára, sőt, még a társadalmi folyományok iránt érdeklődő nőnemű polgártársak figyelmébe is ajánlanám. Mert ebben a viadalban benne mutatkozik majd az egész elcseszett ország múltja, jelene, de még a jövője is kicsinyt.

Egyszóval egymásnak feszül majd Dunaújvárosban az MTK és a Vasas, ámde mégis az lesz érdekes, mi történik mindenközben Felcsúton, illetve a Felcsúttal. Nem a pitypangos faluval, hanem annak felturbózott láblabda csapatával, amely alakulat a mi egyetlen vezetőnk szívének szottya és szotyolája, meg persze az új földesúré, a mészárosgázosé is egyben.

De mesélek inkább. Az alapvető bajok ősszel kezdődtek, amikor a nemzeti stadionépítési programot kiterjesztették a Hungária körútra is, amely közkeletűen a Magyar Testgyakorlók Körének szűkebb hazája, s ahol rendszeresen tombol a négyszáz fős szurkolói tömeg. Kell nekik stadion? Még a kérdés is sértő: perszehogy.

Meg aztán az MTK főnöke, egyszemélyi ura a dájcstomi, aki, brüsszeli bokros teendői, valamint a twittelés és az internet gondjai mellett két kúrás közt még erre is bír időt szakítani. Hogy igazgassa a nemespenésszel bevont klubot. Így hát épül az a stadion, ahová majd bizonyára beépítik a beléptető rendszereket is, amelyeket ez a jóember még az idők kezdetén rendelt meg néhány kósza milliárdért, ám azóta nyomuk veszett a ködben.

Vagy a nyuszi mellett lapulnak a varázsló kalapjában, erről bővebb információja senki emberfiának nincsen. Csak a jóistennek, aki viszont ilyen apróságokkal már nem foglalkozik, mert minden figyelmét leköti a migráncsok dolga, valamint az országunkban burjánozó terror.

Hogy az MTK stadionját – ahol mindig négyszázan tombolnak, ez egy eposzi jelző, ne ordíts – föltúrták a taktorok (Copy: K. Zsófia), a kék fehér aranyvádlijúak a Fáy utcában, a Vasas földjén rendezték a hazai meccseiket, vendégségben néhai Kádár János csapatánál. Ez működött is egészen eddig, ám itt a végén az öldöklő bajnokságnak bebaszott a ménkű az iharosba.

Elmondom, hogyan. A PAFC – ez a csúti szuperklub betűneve – a beléje pumpált milliárdnyi nem közpénz ellenére kizuhogásra áll a bajnokságban épp, és így is marad szégyenszemre, ha a Vasas ezen a meccsen legyőzi a libásokat. (Ők volnának az MTK, és nem gúnyolódok, pláne nem gondolok huncutul Bajnaira sem, ez évszázados neve már a dájcstomi klubjának, így hát oszoljunk, nincsen itt semmi látnivaló).

No hát, valamit tenni kell adminiszratíve, hogy a PAFC azért benne maradjon ebben az enbéegyben ugye. Erre szolgál az MLSZ, aki úgy döntött, hogy az MTK, mint pályaválasztó eridjen Dunaújvárosba mérkőzni annak ellenére, hogy a kék-fehérek a Hidegkuti Nándor Stadion építése miatt a Vasas létesítményét, az Illovszky Rudolf Stadiont jelölték meg hazai pályájukként.

Sőt: a helyszíntől pályaválasztóként csak abban az esetben lehet eltérni, ha a vendégcsapat is beleegyezik ebbe. Vancsa Miklós, a Vasas ügyvezetője szerint ezzel a döntéssel három-négyezer drukkerrel kevesebben lesznek az NB I 33. fordulójában, mintha Angyalföldön lett volna a meccs.

Itt, és ekkor beindult a szurkolói, és nem is csak szurkolói képzelet. Immár egy hete nézegetem igen lelkesen szerte mindenféle portálon, mit is gondolnak minderről a választópolgárok. Azok persze, akik a legenyhébben szólván nem szívelik aviktort és rendszerét.

Egészen közkeletű ezekben a körökben, hogy mindez a Felcsút miatt történik, az MLSZ – mint aviktor egyik játékszere – így nyúlkál a PAFC hóna alá. Ha ugyanis a Vasas ott a messzi távolban vereséget szenvedne, a ’csútnak esélye nyílna a bentmaradásra. Különben zuhog szégyenszemre és fenséges bánatra is.

Prüszköl mindenki nagyon, sőt kurvaanyázik is, és erre magunk közt szólván minden ok adott. Ez az MTK egészen különös módon szerepel mostanság. Eddig szárnyaltak úgymond – már amennyire egy liba szárnyalni tud -, és az Európa-liga indulásért harcoltak.

Aztán találkoztak a PAFC-al, és legott béklyó került a lábakra, aminek egyenes következménye lett a vereség. Sőt, amikor a másik királyi kedvenccel, a Videotonnal találkoztak, a lábbilincsbe annyira belegabalyodtak, hogy ötöt kaptak a tévésektől hirtelen és váratlan.

Csoda, hogy kakit szimatol az alattvaló? Egyáltalán nem. Így történt tehát, hogy ez a holnapi meccs nem a futballról szól már elsősorban, hanem a hatalomról. Közkeletű vélekedés: nem engedhető meg a mai Magyarországon, hogy a világ legszebb luxusstadionjával bíró csodacsapat szégyenszemre kizuhogjon az enbéegyből. Mert akkor viktorfiú szomorú lesz. Nagyon.

Nos, ezért van az, hogy az ország apraja és nagyja, boldog és boldogtalan vigyázó szemeit az acélvárosra veti holnap. Hogy a hatalom ganajsága meddig bír elmenni. Ennek lesz a lakmusza a meccs, amelyen, ha a Vasas győzne, az felérne egy időközi választási sikerrel.

Érzik ezt nagyon. Ez okozhatta, hogy közleményt adott ki az Ultras MTK szurkolói csoport. Jelezték: nem lesz szervezett szurkolás a Vasas elleni találkozón. És ilyet sem minden nap hall az ember. Olyan lesz ez a meccs, mint az ’56-os olimpián a magyar-orosz vízilabda ütközet, amely akkori olvasatban a zsarnok és a szabadságharcos közti véres küzdelem volt.

Szkeptikusabbak azonban azt mondják, tök mindegy milyen eredmény születik. Úgy vélik, ha a Felcsút valamely gikszer miatt papíron kiesne, akkor az MLSZ a most tizenkét csapatos bajnokság létszámát emelné meg, arra hivatkozva, hogy a nívó ezt indokolja. Ezt pedig azzal magyaráznák, hogy a válogatott kijutott az Eb-re. Ami meg, mint azt már mindenki tudja: na, ugye.