Véreres szemeit egy papírra meresztette, amelyre girbegurba betűkkel ezt írta órákkal ezelőtt: „…Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem…” Itt viszont elakadt, amikor kopogásra riadt, ólommellényéhez kapott ijedten, de csak Takony Álság lépett be, a mindenes, akit mindenki ismert, de senki sem tudott róla semmit.

Orrából fehéres lé szivárgott, de nem takony volt, bár úgy szítta vissza, mintha az lenne, és olyan üveges volt a szeme, mint a helyi juhásznak az osztrák nyugdíjassal való randija után.

– Mit dolgozol, édes gazdám? – Tette fel a kérdést, és leffentett egyet a nyelvével.

– Töltögetem, ezt a nyilatkozatot, azt kell benne elhazudnom, hogy vajon mim van, ilyen szar vajonyilatkozatot akarnak má’megin’, de csak idáig jutottam – Ezzel Takony elé fordította a papírt, aki erősen nézte, mozogtak az ajkai, ahogyan betűzte a kaparást, majd földerült a képe.

– Tökkéletes, tökkéletes – így jött ki belőle az újabb lefety -, nem gondoltál ezzel a vénával verseskötetre?

– Gondolt a rosseb, ezt nem én, hanem a nagy költő írta, azt hiszem a Bayer, de nem ez a baj. Mondani kéne valamit a földekről, szőlőkről, kastélyokról, bankbetétekről, bár ezek a komondor nevén vannak, a számlakivonatok meg a hátizsákban, de mit lehessen tudni. Most is utánam jött Bécsbe pár firkász, de nem volt ott az én jó bajuszosom, hogy kitiltsa őket, és minden hülyeséget kérdezgettek. Majd a kamarával lerendezem a szemeteket, de ezt most ki kell tölteni.

– Van valami a neveden, én jótevőm? – szipogta a fehér anyagot az orrában Takony.

– A rossebeket. Minden a Hétsávos Kőris nevén fut, nekem még autóm sincs, se pénzem, semmim, csak ennek a konyhának a fele. Bécsbe is vonattal kellet utaznom, legalább látta a sok ökör, hogy csak értük élek ilyen nincstelenül is, de nem akarják elhinni, hogy koldus vagyok.

– Már ne haragudj, én jótevőm, de ha az öltönyödre néznek, azt hiszik, hogy a sarki kukából pecáztad ki. Ezekkel a báva hülyékkel, akik a kezedet csókolgatják, nincs is baj, de azért idegenbe ilyenben menni nem zsenánt kicsit? – ilyeneket mondott nagy merészen Takony, mert nem gondolta végig, mi történt Sinista Kanossal, amikor kinyílt neki a csipája.

– A hanyatló Nyugatnak tök mindegy – erősködött Vigyor -, egyelőre azt is elnéznék, ha ágyékkötőben mennék oda, a töketlenek, Keletre meg ez is jó. De hagyj most a divattal, azt mondd meg, mi legyen ezzel a vajonnyilatkozattal.

– Így jó, ahogyan van.

– Ez az egy mondat?

– Ez. Tömör, velős, költői, érezni rajta a lelked lüktetését. Meg, én jótevőm – így dörgölőzött Takony – hát nem bekaphatja amúgy is az összes liberálkomcsi köcsög?

– Végül is, ahogy mondod, kedves Álság, ahogy mondod. Mind bekaphatja. Sorosista féreg az összes, meg a nyolcmillió retyerutyájuk, az is. – ezzel tett pontot a dilemmára Vigyor – Kérsz egy kis házi főzésű kisüstit kolbásszal?

– Nem, én jótevőm – mondta Álság, Vigyor pedig nyakába kötötte a partedlit, ki tudja miért?

Összefoglalva tehát: kikerült az éterbe Orbán úr vagyonnyilatkozata, amiről eddig is tudtuk, hogy eget verő marhaság, de ez az idei minden eddigi között a legcsodálatosabb. Mint azt tőle magától tudjuk, nem volt, és nem is lesz vagyonos ember, de, hogy folyamatosan szegényedjen is itt minekünk, azt egyetlen keményen dolgozó kisember sem viselheti búbánat nélkül.

Mint az igen értékes dokumentumból megtudhatjuk, a korábbi három helyett már csak két – egy budapesti és egy felcsúti – ingatlannak tulajdonosa Orbán Viktor, akinek a számláján is kevesebb pénz van, mint egy évvel korábban. Továbbra is felerészben tulajdonosa egy 2002-ben vásárolt budapesti, XII. kerületi társasházi lakásnak, valamint egyedüli tulajdonosa egy 2013-ban vásárolt felcsúti háznak.

Az előző évhez képest azonban változás, hogy az idei bevallásban már nem szerepelnek a 2006-ban vásárolt felcsúti, összesen 5035 négyzetméternyi, közös tulajdonban lévő, belterületi földjei, amelyekkel kapcsolatban fel volt tüntetve, hogy ötven évre ingyenes használatra átengedte őket a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványnak. Cserébe ide jár kocogni.

Autója, egyéb nagy értékű ingósága és gazdasági érdekeltsége továbbra sincsen, sőt, míg a feleségével, Lévai Anikóval közös számláján tavaly valamivel több mint ötmillió forint volt, addig a mostani nyilatkozatban itt 742 ezer forint szerepel csupán. A miniszterelnök még 2002-ben vett fel – feleségével közösen – húszmillió forint jelzáloghitelt, amelyből fennálló tartozása még mindig csaknem hatmillió forint.

A bankokat még nem sikerült megreguláznia, mivel egy év alatt 1 millió 167 ezer forintot törlesztett csupán az álomi pár. O. V. jövedelmei között tünteti fel, hogy a törvény szerinti javadalmazást kapja miniszterelnökként a Miniszterelnöki Kabinetirodától és képviselőként az Országgyűlés Hivatalától. Fidesz-elnökként továbbra sem vesz fel fizetést. Viszont nem tud gazdálkodni, a jelek szerint feléli kevéske megtakarítását.

A fentiekből kiderül, hogy jótevőnk még az átlagmagyar nívóját sem éri el. Mint azt Matolcsy pöttyös seggű elvtárs hivatalától tudjuk, minden kalifaszijózsinak van minimum tízmillió megtakarítása, csak őneki nem. Így tehát az idei évre rendelt színdarab előadatott, a függöny pedig legördült. Énnekem ehhez egyéb hozzátenni valóm nincsen, viszont mindenki azt gondol, amit csak akar.

Mindennek megkoronázásaként Pártunk jeles képviselője azt is kijelentette, hogy a Fidesz nyitott lenne a jó javaslatkora, ilyenekkel azonban az egyeztetésen nem találkozott, különben is, a Párt szerint a magyar rendszer az egyik legszigorúbb Európában. Ezen nem derültek jóízűen a résztvevő felek, és kitetszett, hogy az ellenzék sem akar semmit sem igazán.

Azt mondták, hogy szakértői szinten dolgoznak ki a jövőben egy közös javaslatot, amely egy következő kormányzat számára elfogadható lehet. Majd véget vetettek a zenének, és hazamentek a legények. Ilyen hozzáállással nem nagyon lesz következő kormányzat, és immár az is lehet, hogy a drágalátos ellenzék azt sem szeretné teljes szívéből, ha lenne.

Egyáltalán, nem tudható, hogy mit akarnak azon kívül, hogy momentán Botkán huzakodik az összes, s miközben ezt teszik, az egyik fideszcsatlós portál azon kajánkodik, hogy OV ezekben a percekben nyeri meg a 2018-as választást, és minden bizonnyal igaza is van. Eljutunk majd oda, hogy vagyonnyilatkozatot egyáltalán nem kell majd tenni, ami mondjuk már most is fölösleges.

Nem állok neki sorolni házakat, kastélyokat, réteket meg legelőket, helikoptereket, mindenféle táskákat, meg még ki tudja mit, mert minek. Egy a lényeg, hogy OV vagyontalan, puritán ember, akinek semmije sincs, csak egy nyamvadt kuvasza, őtet szereti nagyon. A többinek sincs háza, kertje, egyebe, ha meg igen, akkor az apu adta rá kölcsön a lóvét.

Itt, minálunk nem a politikus a vagyonos, hanem az apja, anyja, apósa, sógora meg komája. Mindahánynak igen kiterjedt rokonsága van, ahogyan ez a keresztapus rendszerben szokásban van már nagyon régóta, és mindeközben az Unió – aki méltán ellenség – sorra tárja fel, hogy itt is, ott is huss, füstbe mentek a nyüves milliárdok, sorsuk ismeretlen, egy nagy rejtély ez az egész ország.

Ragozni ezt az egészet tovább teljességgel fölösleges, hogy melyiknek mennyije van, sohasem fog kiderülni. Játsszunk csöppet! „…az állam és párt kasszáit a sajátjaként kezelte, lehetetlenné téve, hogy akár csak meg is becsülhessék azok tartalmát…Köztudott továbbá, hogy a vele rokonszenvező gazdagok segítették elő hatalomra kerülését, és ez a segítség a hatalomátvételt követően áradatszerűen megnőtt, mivel az iparosok jelentős hasznot húztak programjából…”

Ez a duma egy 1933 és 1945 között tobzódó fiatalemberről szól, de születhetett volna akár ma is, itt, minálunk. Tényleg nem tehetek róla, ha az ember szemét kibökik a párhuzamosságok. Ennél szomorúbb azonban, hogy a vége is hasonló lesz, csak kies honunkban nem a szövetségesek, hanem azok hiánya hozza el a végromlást. Amint az uniós pénzcsap megszűnik, azonmód fog megállni az ország. Akkor már nem lesz mit ellopni, addig viszont minden vihető, és mindent le lehet tagadni. Ez történik most épp, trombitaszóra.