Szavazz rám! Ezt kérte még februárban az akkor e tájra új földesúrnak bejelentkező Némedi Lajos, és ígért mindent, uszodát, ahol a helyiek áztathatják bütykös csülkeiket belefáradva a valóságba, meg toronyház felújítást, elkerülő utakat, és toronyórát lánccal együtt. Minderről, hogy úgy tűnjék, nem porba fingott szavak, kormányhatározat is született, írásba adva. Arról nem szólt akkor az écca, hogy mindez csak akkor érvényes, ha az a kibaszott iksz jó helyre kerül. Aztán mégis. Az időközi után Némedi polgártárs elballaghatott a búsba, és ami ebből ebben az elvarázsolt országban következik, a rezsim úgy gondolja, hogy vele ballagtatja az egész várost. Nem ér a nevem, káposzta a fejem, így vélik, ezt mondogatják. Itt tart most a magyarok kabinetje.

Büntet. Aszondja, hogy nix ugribugri, nix uszoda, meg a többi. Mindez már nem is érdekes egyébként. Viszont az igen tán, hogy mit érnek ezeknek a szavak. De nem is csak ez, mert azok megszegése jobb helyeken főbelövéssel egyenértékű, úgyhogy a történet eme változata felejtős minálunk, szóba sem jöhet. Viszont az írás. Hogy valamihöz a kalligrafált szignónkat adjuk, az csak már? Gondolja a hülyegyerek. És be köll vélekednie, hogy nem. Az sem. Semmi nem ér már itt semmit, se szó, se írás. Egyetlen mozgatója van itt minden eredőnek. Életben maradni. E megfontolásból játsszák a játékaikat velünk, és ez nem utolsó szempont. Már hogyha jól odafigyelsz.

Viszont boldogan konstatálom, hogy rezeda egy vátesz. Még február 23-án énekeltem eztet: „Meg az a rohadt uszoda, hogy azzal mi lesz, azt is repesve várjuk. Ez a Fidesz nevű bizniszegyház (copyright by: Para Kovács Imre) ugyanis arra szocializálódott, hogy csak akkor ad, ha nyalják a valagát. A kampány finisében ‘ormányunk négymilliárdnyi aprót rakott félre, hogy a veszprémieknek a régóta oly nagyon óhajtott uszodát megépítse úgymond. Ciki, hogy ezt nagy hangon be is jelentették, nehéz lesz megmagyarázni, miért kapnak az itteniek lószerszámot a valagukba mindezek után, nemhogy uszodát. Aki ellenünk van, az ne úszkáljon, örüljön, hogy luk van a seggén. Bizony, a kollégistáknak így működik a kaptafás agya, amit mutat Simicska mesebeli esete, aki hiába építene Közgépével már akár féláron is – torkos közbeszerzés, ugye -, amióta geciben úsztatta a vezérkart, semmit se nyer. Ez pedig jelzi erősen, hogy lóvé csak a csókosoknak jár, így félő, hogy röpül a veszprémi uszodaálom. Úgyhogy feleim, ilyen apróságokra figyelmezzetek az elkövetkezendőkben, a keresztapa szindróma így – is – fog ki-, és lebukni. Mindenesetre: Veszprém előtt Kappe ab!”

Örülök én annak, hogy láttam a jövendőt? Egyáltalán nem örülök tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim. Kitetszik ugyanis, hogy mire használja a hatalmat a rezsim. Arra, hogy megőrizze azt, más nem érdekes. Persze mit is várhatna a nép egyszerű, keményen dolgozó gyermeke egy olyan alak delirálásától, aki kijelentette, hogy ne azt nézze a publikum, amit mond, hanem, amit csinál. Most épp ezt. Középső ujját kinyújtva mutatja a Bakony gyermekeinek, és mindez aggodalmakat kelt a fejünkben. Mi lesz itt, ha az egész ország mondja néki és népi zenekarának, hogy elhúzhat a picsába? Földübörögnek a testvéri tankok? Még az is lehet. Itt tartunk most, nem épp sehol.

És mégsem ez az igazán érdekes. Eljönnek ugyanis a violaszín hétköznapok, amelyek megmutatják minekünk ennek az egész rendszernek a képtelen természetrajzát. Én magam az elkövetkező napokban, hetekben, hónapokban az apró rezdülésekre koncentrálok elsősorban. Jelesül mondjuk arra, hogy ha már nem lehet elnökistenkirály a futballistából, mi lesz a Budavári Palota sorsa. Ennek tervbe vett felújítása nem elsősorban szépészeti-építészeti kérdés volt, a színfalak mögül jól áttetszően kormányzó emberünk oda való benyomulását – ha nem is éppen fehér lovon, de páncélozott fekete autóban – készítették volna elő. Meglehetős kíváncsisággal várakozok tehát arra a pillanatra, amikor megtörténik a nagy bejelentés, hogy mégsem mennek arrafelé a kőművesek, mert a pénznek más, nemesebb helyet találtak, és mindezt úgy adják majd elő: azé’, hogy a ‘zembereknek jobb legyen.

Nem vagyok vátesz, de eljön ez az idő. Fogós, ravasz kérdés még az is, hogy akkor most megáll-e az élet a belügyben. Nem vagyunk még teljesen szenilisek ugyanis, és rémlik – ha haloványan is – egy lakossági fórum. Ezen, mint már volt szerencsénk megénekelni, Pintér „Olajos” Sándor és népi zenekara érkezett vendégfellépésre, hogy meglegyen a további ámokfutás lehetősége. A szeánszon azt pöndítette meg a prímás, hogy aszondja, a BM működése múlik a varázslatos kétharmadon. Minderről akkor is tudtuk, hogy baromság, ámde ha most ebben az operett-országban nem áll le az élet, mert oda a nyolc/tizenketted (ügyes vagy rezeda, matek pirospont bemegy, mert az EMMI ezek után nem javasolja használni a kétharmad kifejezést), ott fog állani az örökös Orbán-belügyér és őrző-védő mogul ellenőrzőjében: kedves szülők, Sándor fiuk megint hazudott, kérem keressenek fel fogadóórámon. De mi jó szülők módján ezen egy csöppet sem lepődünk meg, mert tudjuk, hogy a vásott kölök kóros hazudozásban szenved, ami ellen tenni lehetetlen, ez csoportszintű kór, és nincsen rá orvosság, csak a feledés.

Meg az a rohadt uszoda, hogy azzal mi lesz, azt is repesve várjuk. Ez a Fidesz nevű bizniszegyház (copyright by: Para Kovács Imre) ugyanis arra szocializálódott, hogy csak akkor ad, ha nyalják a valagát. A kampány finisében ‘ormányunk négymilliárdnyi aprót rakott félre, hogy a veszprémieknek a régóta oly nagyon óhajtott uszodát megépítse úgymond. Ciki, hogy ezt nagy hangon be is jelentették, nehéz lesz megmagyarázni, miért kapnak az itteniek lószerszámot a valagukba mindezek után, nemhogy uszodát. Aki ellenünk van, az ne úszkáljon, örüljön, hogy luk van a seggén. Bizony, a kollégistáknak így működik a kaptafás agya, amit mutat Simicska mesebeli esete, aki hiába építene Közgépével már akár féláron is – torkos közbeszerzés, ugye -, amióta geciben úsztatta a vezérkart, semmit se nyer. Ez pedig jelzi erősen, hogy a lóvé csak csókosoknak jár, így félő, hogy röpül a veszprémi uszodaálom. Úgyhogy feleim, ilyen apróságokra figyelmezzetek az elkövetkezendőkben, a keresztapa szindróma így – is – fog ki-, és lebukni. Mindenesetre: Veszprém előtt Kappe ab!