Stephen Hawking mesélte nekem, hogy a klasszikus fizika alapelve a determinizmus, amely szerint, ha egy időpontban ismerjük egy rendszer kezdeti paramétereit és mozgástörvényeit, akkor pontosan meghatározhatjuk bármilyen korábbi, illetve későbbi időpontbeli állapotát.

Mindezt lefordíthatjuk óvodásra is, ami így szól: az Univerzumban, amelynek részét képezi fatornyos hazánk természetszerűleg, mindent jól megszabott törvények – nem fideszesek, azok váltakoznak a széljárás szerint – irányítanak. Következésképp semmi sem véletlen. Látjuk tehát a múltat e törvények által meghatározva, és ebből teljes bizonyossággal következik a jövő is. Tévedni nem lehet.

Lázár János tegnap megtartotta szokásos szeánszát, és bebizonyította, hogy ismeri a newtoni tételeket, sőt, Hawkinggal is cimborál. Mindent tud, ami volt, és azt is, ami lesz.

Így vélekedett a mikrofonja mögött: „Rogán Antal ellen lejárató kampány indult, és ilyen állításokkal mindig elő fognak rukkolni. A következő két-három évben megsokasodnak majd a hasonló mondatok, mivel korrupciós témában fogják támadni a kormányt. Pedig Orbán Viktor milyen sokat dolgozik a korrupció ellen.”

Ez olyan, mint az egyszeregy, viszont vitatkoznánk Lázár mesterrel. Nem veszi figyelembe Polt Pétert, az ellenzék balfaszságát, és más változókat, amelyek pontatlanságot okozhatnak a számításokban, és így biztosítják a birodalom zavartalan működését továbbra is. Azaz, lehet lopni gátak nélkül, és ezt a legújabb kutatások bizonyítják.

A modern fizika szerint ugyanis a világegyetem nem determinisztikus, hanem alapvetően sztochasztikus, úgynevezett nyílt rendszer, amelyben az események véletlenszerű és ezért kiszámíthatatlan ingadozásoknak vannak kitéve, a kauzalitás azonban általánosabb értelemben fenntartható.

Hiszen a valóságban minden fizikai – és a rájuk épülő minden kémiai, illetve az ezekre épülő minden biológiai – törvény csak meghatározott peremfeltételek teljesülése esetén érvényes. Földi világunkban – a makrovilágban – ezek a feltételek általában teljesülnek, így tudunk például hidakat építeni, vagy évezredekre – akár visszafelé vagy előre – ki tudjuk számítani a hold- vagy napfogyatkozások időpontját és földrajzi láthatóságát.

A Fidesz világában azonban – akárha szubatomi szinten – semmi sem érvényes. Matolcsy professzor vezette be nem is oly rég az unortodoxia fogalmát, amellyel új alapokat fektetett le a planetáriumban.

Ezt „Egyensúly és növekedés” című úttörő munkájában fejtette ki bővebben, amely dolgozat annyira sikeres volt, hogy saját alapítványai a mi pénzünkből – amelyet maga a Mester adott nekik – százával vásárolták fel.

Vagy említhetnők az illiberális tételt is, ami meg annyira új a szakirodalomban, hogy előtte senki emberfia, még Newton sem ismerte. Igaz, ezt Isten fia, a felcsúti megváltó nyilatkoztatta ki, és mi porszemek vagyunk csupán, méltatlanok, hogy felérjünk a tudás ilyen elképesztő magasságába.

Ezért barátilag intjük Lázár elvtársat, óvatosan azzal a jövőbe látással, mert ki tudja. Lehet, az ismeretlen együtthatók olyan konstellációt eredményeznek, hogy úgy jár, mint L. Simon, akinek pedig ő maga küldte el a selyemzsinórt. Ilyenből bőven van még raktáron, egy dologban azonban teljesen biztos lehet.

Nem a tökét vesztett ellenzéktől fogja megkapni, hiába vizionálja most éppen ezt. Ha sokat ugrál, maga egyetlenünk rúgja valagba, mert egy törvény megcáfolhatatlan a kerek fideszvilágban: aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Ezt még Hawking is elismerte a maga géphangján, a széles fejsze meg éppen mosolygott.

Így megy ez. Szombat délután óta vizsgálódom ezt a netet, ami voltaképp a társadalom ütere – így -, és lázas állapotokat mutat. Amely portál beszámolt – és melyik nem – a sorsfordító eseményről, és lehetővé tette a kommentelést, olyan szelepet nyitott meg, amely a magyar néplélek legmélyebb bugyraiba engedett betekintést. Elemi erővel törtek elő az indulatok, szinte ösztönös fölhorgadással.

Sokat láttam már ebben a műfajban, de ennyi mocskot és átkot még soha nem volt szerencsém tapasztalni. Álszeméremből nem idéznék sem pro, senem kontra. Elég legyen annak megállapítása, hogy a népek puszta kézzel tépnék ki a másik szívét, ha erre módjuk volna, azaz és ergo, az orbáni buzgalom beérett, már csak az aratás van hátra, és Isten legyen irgalmas árva lelkeinknek, ha ez az idő bekövetkezik.

Minden elfojtott keserűség, minden bánat és elnyomás: lopás, földek, stadionok, nyugdíjak, rokkantak és betegek, felnőttek és gyerekek valamennyi kínja, és még ki tudja mi nem kulminálódott ebben az egy gesztusban, mert a megalázottak és megnyomorítottak megérezték a vérszagot. Rájöttek, hogy a gonosz hatalma sem végtelen, és legyőzhető. Még a saját pályáján is, a szíve szottyában, ami a futball, és ami bizonyára nagyon fáj neki. Ütötték hát nagy buzgalommal.

Tocsogva a vérben tapodták a szívét virtuálisan a népek, ami azt feltételezi, ha módjukban állana, nem maradna teher nélkül a lámpavas. Innen értjük meg a terrorfenyegetéses alapszar módosítási buzgalmat, és ebből az aspektusból nyer igazolást a TEK is, a vezér egyszemélyi testőrsége. Mindez azonban nem barbiebabás jövőt vázol nekünk, ha dobban majd a történelem.

Mellesleg pedig azt is mutatja, hogy ezek a kollégisták mégsem egészen hülyék. Megvan a magukhoz való eszük, amely ugyan a ’zemberek bánatára abban nyilvánul meg leginkább, hogy mentsék a szaros irhájukat. A módozatok változatosak, és ocsmányak. Titkosítások, elhallgatások, irányított törvénykezés és egyéb cuki aljasságok, amelyek – ha más nem is – tényleg a diktatúra jellemzői, ha eddig kétségeinek lettek volna.

Viszont minden lukat nem lehet betömni a kuktában, és a sport, jelesül a labda rugdosása – minden mocsok ellenére – mégis csak őszinte dolog. A gyenge végül elbukik, és most a Felcsút volt ez a láncszem. A pénz, legyen az bármennyi is, nem tanít meg labdát rúgni, ahhoz dolgozni kell. Innen nézve mutatkozik meg, valójában milyen gyenge lábakon áll az egész elcseszett ország.

Nincs már távol attól, hogy maga is kizuhogjon az embéegyből, és ez a kijózanodás akkor jön el, amikor a mocsok Unió nem önti bele zsákszámra a pénzt. Ekkor hull majd le a lepel végleg az unortodoxiáról, amin nem segít majd sem akárhány agymosó tévé, sem akármilyen óriásplakát. Kiderül, hogy amit itt nekünk ez a bagázs összedelirált, csak olyan ingatag, mint a futballcsapatuk. Ez a végjáték nincs nagyon messze, és akkor bármi lehet. A Krakatau annak idején nemes egyszerűséggel fölrobbant. Na, ugye.