Államférfi, ja. Ilyen jelzőkkel illetik és illették ezt a szerencsétlent, miközben csak ganajszagú parasztgyerek. Az is volt mindig, és az is marad a futballbéli buzgalmával együtt, amely számára kulturális kérdés, és ezt a nívót védi most az araboktól, vagy hogy is van ez. Három ismérvet sorolt föl, hogy milyen kívánalmaknak kell megfelelni leendő utódjának. Ezek pedig a következők: nyelveket tudni, érteni az ultihoz, és jól tűrni a karaktergyilkossági kísérleteket. Ezt a bölcsességet még frühlingkor mondta, csak épp most került napvilágra.

Jé, tudok osztrákul, akkor már beadhatom a pályázatomat én is a koronára? Az önéletrajzomban szerepeltethető még: nyolc évig jártam orosz tagozatra, igaz, tudásom kissé megkopott, de rövid gyakorlással szintre hozhatom magam, úgyis aktuális ma ez a lingua. De tudok, emberek, de rohadtul tudok. Pláne latint is tanultam, mégis elvadultam. Ebbéli lehengerlő ismereteimet majd kamatoztathatom, amikor misét celebrálok, és pláne a karaktergyilkosságot is jól tűröm. Igen cizellált kommentelők ugyanis naponta többször hajtanak el a jó kurva anyámba, mint libsibolsi buziállatot, és még mindig itt vagyok.

Aztán: edzőtáborokban olyan karakánul mondtam be a negyvenszázat, hogy beleremegett az egész rohadt Tata meg Dunavarsány. Akkor én már egy született miniszterelnök vagyok? Egy lófaszt, mama. Mellesleg egyetlenünk egyáltalán nem felel meg az általa meghatározott kívánalmaknak (sem). Nyelveket, azt nem tud, a karakterét sem nagyon hagyja gyilkolászni, mivel csak a Kossuth Rádió gumival bélelt falai közt érzi otthon magát, semmi más nem játszik. Ultibéli képességeiről meg csak a felcsúti hajdanvolt láblabdás csapattársak tudnának nyilatkozni, de ezt még nem tették meg.

Viszont életének egyetlen szerelméhez, a futballhoz is hűtelen. Azt is megvallotta, hogy ő ahhoz nem ért, csak szereti. Érteni a Gáspár kölök ért hozzá – mint elrebegte -, ebben a kontextusban pedig világos már, mit keresett a kölök a VIP páholyban a VB-n: az apjának magyarázta, hogy mit lát. Azért feleim, ne legyünk elégedetlenek. Ilyen lehengerlő tudással bíró prime ministerünk ellenére még mindig egész jól van az ország a maga lélegeztető gépén. És kiderült, az Unió is azért mehet el a jó francba – na meg az Obama -, mert fingjuk sincsen az ultiról, még egy rohadt terített betlit sem képesek az asztalra csapni kopogós kézzel. Azt csak az ilyen mély, oder übermagyarok – csak ne tudnék ennyire – képesek virítani, mert náluk a bölcsek köve: a gémes kút, a malom alja, meg a fokos. Isten legyen irgalmas árva lelkeinknek, hosszú volt az út, de legalább megérkeztünk. ’Álamférfi, meg az ’álamfő. Ez a világ.

Akkor a betont lopták, most a pénzt, és nem csupán nyaralóra, hanem abból a célból, hogy bekerüljenek a száz leggazdagabb magyar közé, és évről-évre egyre előkelőbb helyen. De nem is cél ez, nevezzük inkább folyománynak, járulékos elemnek. A lopás, mint kellemes időtöltés következménye csupán a listára kerülés. Így megy ez. Akkor azért elkészült az a kurva autópálya, ha hamar szétrohadt is, de legalább olyan szélesre készült, ahogyan az a nagykönyvben meg volt írva, de ma már erre is szarnak. Például a gázszerelő cége. Az egyik a sok közül, ezt tegyük hozzá gyorsan.

Az, amelyik az útépítéshez ért, ha nem kolbászt tölt éppen. Az történt kedves gyerekek, hogy mesém folyása meg ne szakadjon, szóval az történt, hogy gyönyörűséges fővárosunk egyik elcseszett kerületében utat köllött építeni. Pályázatot hirdettek, meghívásosasat, egyszemélyeset, és hopp, nyert is a gázszerelő, már mér ne nyert volna, ha már országos cimbora, ugye, meg még nem is gecizik, mert azt nem szabad. Neki is veselkedtek a sok-sok milliárdos ténykedésnek, és a nagy munka annak rendje, s módja szerint el is készült. Ment is a sok autós boldogan a csimbummos avatás után, hogy közlekedne, aztán meg nem tudott, a francba is.

Meglepődve tapasztalták, hogy nem férnek el egymás mellett. Próbálták így is, úgy is, mint a kecskék a hídon, de sehogyan se sikerült. Nosza, elővették a colstokot, és mit ád Isten, kiderült, hogy az út szűkebb, mint volt a nagy munka előtt, de még az előírtnál is keskenyebb egy méterrel, szerte az egész nagy kerületben. Kivétel persze akad, a helyi kiskirály, a fiatal demokratátlan frakcióvezető választókörzetében véletlenül minden jól sikerült. Hogy lehet ez? Fene se tudja. Említettem ugye, hogy az utak országa ez itten, ahol véletlenül, a semmiből előtűnve a negyvennyolcezres ember háza elé is flasztert varázsolt a jótündér.

Meg a Récsöl lagzijához is került hirtelen bitumen, hogy az ellopott mobillal gyorsabban tudjon eliszkolni a tolvaj, biztosan azért. Summa summárum, most kicsit áll a bál a gyönyörűséges kerületben, mindenki tanakodik, hogyan történhetett a skandalum. A fiatal demokratátlanok azt mondják, baj, az nincsen. Azért szűkebb, hogy hosszabb lehessen. Mivelhogy mindent meg tudnak magyarázni, ha nem megy, akkor meg a Gyurcsány. Végül is mindegy is. Majd jön a gyarmatosító únijó, jól visszaszedi a lóvét, amit erre adott, oszt jónapot. Azt hiszitek gyerekek, érdekel ez valakit is? Lófaszt, egyetleneim. Jóccakát.

Ez egy ötletelős ország mint tudvalevő, így pénz jut mindenre akkor is, ha amúgy nincs, és a csupasz valagunk kilóg a rojtos gatyából, a forint azonban gurul, ha megfelelő helyről nyújtják be érte a kérelmet, akkor semmi sem drága, legfeljebb elveszünk egy picinyt a felsőoktatástól, az egészségügytől, bárhonnan, azok nem számítanak, mert a nővérke vagy a professzor nem tud kétmillió embert vizionálni a picsányi Kossuth térre, mint tette ezt a milliárdokkal ötletelő jóember anno, amikor gazdájának arra volt szüksége, és hogy hazudott – ő is – az már tökmindegy. Az viszont máig titok, hogy OV dalos pacsirtája, bizonyos Ákos nevű nemzeti bálvány mennyi milliókért kottázta le szintén a „köz”(Orbán) médiabirodalom számára a mindenhol tök egyformának tűnő úgynevezett szignálokat, de ez már mindegy is. Az azonban nem egészen, hogy a súlyos tízmilliárdokkal rendelkező és gazdálkodó intézménykomplexum mi a jó francért nem a sajátját költi, ha támad egy búvalbaszott ötlete az intendáns úrnak, hogy erre miért kell a költségvetési tartalék forintja, no ez nehezen érthető, persze dehogynem. Itt mindenre jut, ha megfelelő helyről nyújtják ki az enyvezett markot, ha egyébként soha nem látott szarban is van a haza, tökmindegy.

A helyzet ez: a legutóbbi jelzés szerint sikerült megint leállnia a gazdaságnak, amely az év első harmadában azt a csodát vitte végbe, hogy egyenesen 0,7 százalékos növekedést is mutatott, nos ezt a száguldást – má’ nehogy túlszaladjon az a ló – sikerült lenullázni, de sebaj. Mint ahogyan az sem, hogy az uniós pénzek kifizetését 15 projektből 13-ban teljesen befagyasztották, azaz egy kurva kanyit sem fizetnek, mert ezek ezt sem tudják emberi módon csinálni, a mezőgazdaságra érkező eurókból 5 milliót (kb. 1,5 milliárd forint) kell visszafizetni az uniós kasszába. Emellett pedig Budapestnek körülbelül 3,2 millió euró ( 960 millió forint) vidékfejlesztési támogatást is vissza kell adnia, mert Brüsszel úgy látja, hogy Magyarország nem minden esetben ellenőrizte megfelelően a támogatási feltételek teljesülését, vagy azért, mert a támogatás mértékét nem megfelelően számították ki.

Ez se baj, megfelelő ötlet kell, és pénz mindig van, amint látható. Amúgy mostanság, hogy megültük a diadalt (levéllel bizonyítva), és kiszabadultunk az Unio ellenőrző karmai közül a túlzottdeficit eljárás lerázásával, sőt és pláne a rohadék IMF is eltakarodhat a magyar pusztaságról, lehet szórni a pénzt, senki bele nem szólhat, mire is basszuk el, például az alábbi módon.

Ismét hozzányúlt a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékhoz a kormány. A közlöny hétfői számában ugyanis négy kormányhatározat is megjelent, amely összesen 10 milliárd forinttal apasztja az általános tartalékot – írja a portfolio.hu. Az egyik határozatból kiderül például, hogy a kormány megtárgyalta a kiemelt sportágak sportágfejlesztési koncepcióit és elfogadta azokat, valamint döntött a sportágfejlesztési koncepciók 2013. évi támogatásáról. Ezek a tételek így néznek ki: az idei sportágfejlesztési koncepciók megvalósításához, valamint sportszövetségek adósságrendezése céljából a költségvetés általános tartalékának terhére a kormány 5,6 milliárd forintot juttatott, emellett 2,7 milliárd forintot csoportosít át a Nemzeti Sportközpontok javára, az állami, önkormányzati és egyéb sportlétesítmények fejlesztésére és fenntartására 144 millió forint jut, az MNV ingatlanberuházás, ingatlanvásárlás jogcímre 101 millió forintot fordít. Ezzel a határozatával összesen 8,7 milliárd forintot költött el a kormány a költségvetés idei (eredetileg 100 milliárd forintos) általános tartalékából.

Van itt lóvé, jut mindenre, ahogyan tegnap Székesfehérváron is megígértetett még a csillagos ég is Szent István nevében, csak akkor szisszent fel – mármint OV-, amikor kiderült, hogy a helyi futballszentély nem fog elkészülni a jövő évi választásokra, ami tudvalévőleg maga a tragédia.

Az uralom lényege azonban csorbát ettől sem szenved, mert a világ kerek, és így néz ki: szinte mindenkivel kezet fogott, és váltott pár szót Orbán Viktor – így érkezett Székesfehérvárra. Lépten-nyomon megállították, neki pedig mindenkihez volt egy-egy szava. Majd a város polgármesterével megkoszorúzta Szent István szarkofágját a Nemzeti Emlékhelyen. Ezután vastaps és éljenzés közepette vonult végig Székesfehérvár belvárosán Orbán Viktor. A Városháza előtti téren valóságos üdvrivalgás fogadta, sokan a nevét skandálták, és tapsoltak. Így jutott el a színpadig a tömegben. Ezután arról beszélt, hogy a magyar nemzet megmaradását államférfiak hosszú sorának köszönhetjük, köztük pedig István volt az első. „A magyar felfogás azt a vezetőt tartja államférfinak, aki túllépve a mindennapi küzdelmeken, taktikákon, olyan köteléket hoz létre a nemzet tagjai között, amelyek hosszú időre összekapcsolják az embereket”- fogalmazott.

Szóval minden a lehető legnagyobb rendben halad a maga három éve kitaposott útján, csak ötletek kellenek, ezért a jóisten megsegít minket, és senkit nem hagyunk az út szélén, csupán azokat, akik kevésbé élénk fantáziával rendelkeznek, nem képesek még egy szaros tévéműsort se vizionálni, és valljuk be, azért ez a réteg van manapság túlnyomó többségben, viszont cserébe kussol, és csak akkor morranna fel, ha a Csele patak megint kibaszna velünk, aminek következtében az Unio hordái elözönlenék a kies ugart, amire – valljuk be – csekély esély mutatkozik, ergo lefetyelhetjük a szánk széléra fröccsenő testi végterméket, ami szép lassan megkeményedik, és beborít minket, mint a guano, keményen, vastagon.