Hadházy – aki tán az egyetlen, aki monomániásan megy neki a Fidesz-nek – megkezdte az aláírásgyűjtést az Európai Ügyészséghez való csatlakozás okán, s mit ád Isten, azon a ködös reggelen megjelent egy stáb az udvarában kéretlenül. Benyitottak, forgattak, köllött a vágókép. Hadházy meg is jegyezte, biztosan valami újabb rágalmazó szotty készül, és igaza is lett. Addig is azonban a tévések vették Hadházynét és a gyerekeket, az asszonka meg a mobiljával a tévéseket.

Ha valaki kívülről nézte volna, biztosan jót derül, ahogyan fogják egymásra a fegyvert, de senki nem röhögött, főleg nem Hadházyné és a gyerekek. Mellékesen jegyezzük meg, ez az asszonka még csak szaros pelenkát sem hajigálódott, hogy azzal vonja magára a figyelmet messzi autópályák parkolójában. Ezt csak miheztartás végett azok kedvéért, akik O. R. lelki üdvéért aggódtak, hogy meddig megy el a romlott liberális lélek.

Odáig semmiképp, mint a TV2 Tények című izémocska, aki aznap be is bizonyította, hogy ennek a Hadházynak jó szimata van, pedig nem is vadászkutya. Megrendült a TV2 ettől a Hadházytól, hogy miután megölt egy nyugdíjast (sic!), most a szomszédjába költözni óhajtó kisgyermekes proletárt, igazmagyart bántja. Megszólalt az „áldozat” is, hogy miatta az állomáson kellett aludnia. – Életszerű nagyon, szinte látni a csatakos, utasellátós forgolódást.

Nem is értem – mondta a TV2 klakőrje -, hogy teheti egy politikus, hogy így ellehetetlenít embereket. Állítólag aztán „Hadházy újabb áldozata” megkapta a kapukulcsokat, és hazamentek a legények, filmül végecsapó. Ebből pör lesz, akárki meglássa, de annak sem lesz semmi értelme sem. Egészen őszintén én ezt az egészet már annyira unom, és oly mértékig undorodok az egésztől, amit máma Magyarország néven ismerhetünk, hogy legszívesebben kiülnék a kerti fa tetejére rigókkal diskurálni.

Mégis, van az emberben felelősségérzés, és osztom Eisenhower tata gondolatát, amit akkor mondott, amikor mellbecsapta Auschwitz: “Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt.” – Innen a késztetés, hogy írjak, ami megőrződik a net drótjaiban, s ha már nem leszek, rácsodálkoznak, rászörnyednek boldogabb korokban, hogy milyen iszonyú világ volt itt, pedig a történelemkönyvekben más szerepel.

Meg hát, átérzem én ezt, engemet is fotóztak váratlanul pofán, utánam is rohangált a Hír TV stábja még a „G” nap előtt. Ezt csak azért jegyeztem meg, hogy tudjuk, az a fajta tévézés, amit most a TV2 és a királyi csinál, hogy olyan valóságot állítanak elő, amilyet Orbán csak akar, Simicskánál született meg, ők fejlesztették tökélyre, a máma könnyezve siratott Hír TV, hogy tudjuk, hol is élünk.

Viszont, most, hogy elmeséltem az életemet, ideje lenne levonni a tanulságot, és utat mutatni a vérzivatarban, ilyen viszont nincsen. Ezek az írások annyik csak, mint amit Füst Milán is célul tűzött: „…Az itt következő megállapítások nagyrésze is olyan, hogy nem derűl ki belőlük példáúl ilyesmi: hogy kell-e szalonnát enni délután, vagy hogy miképp kell köszönni egy miniszternek. És mégis: valami lelki haszon csak adódik belőlük, abban reménykedem…”

És továbbá, hogy felkészítsék a delikvenst, ne lepődjék meg azon, ha ferdén néz a házmesterre, akkor az ő kertje végiben is megjelenhet egy forgatócsoport, amely képeket készít egy hírhez, amely arról szól majd, hogy lopott a boltban, büdös a lába, meg egyébként is, az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt. Mert itt tartunk épp és újra, Hadházy kertjének bokrai erre figyelmeztetnek, és ez sem kevés.

Mert különös dolog a kajla emberi lélek, hogy hogyan esik szerelembe. Én például családilag predesztinált voltam a Fradira, és néztem is a Kékesen, de a rezgés elmúlt, tovasuhant, mint az első, ábrándos romantika, aztán ezek meg jöttek, ezek a katalánok. Nem villámcsapásosan és első látásra, hanem mondhatni úgy, olyan alapos ismerkedés, együttélés után, és már régen, Cruyff körül és Ronaldinho előtt, most meg pláne, mert nem lehet a szívnek parancsolni egyáltalán, ilyen csalfa az.

Viszont, mivel az ember NER-lakos, az is önmagából fakad, eleve elrendelt szinte, hogy máma meg, amikor az alattvaló a Barcelonáról ábrándol és mesél, nem Messivel foglalkozik, sem a kapafogú Suarezzel. És még csak nem is a Camp Nout fösti le szavakkal, vagy a Montjuicot, esetleg a Santa Eulália-katedrálist, mert a Sagrada Familiát úgysem lehet. Hogy szóval, ez ünnepi alkalommal, amikor szívem választottjáról irkálok, a mese mégsem róla szól, hanem Orbán Viktor anyukájáról illetlen felgondolásokkal.

Mert ilyen ez a NER, benne az élet csak káprázat, tűz imbolygatta árnykép a barlang falán, semmi sem igaz teljesen, illetve az egész egy ótvar hazugság. Az van, gyerekek, hogy most már, midőn a fülem lekonyul és a fogaim is lazulnak, továbbá reszket a térgyem kalácsa, egyszóval iramlok az ősök felé, oly kedves volt a szívemnek és a testemnek, midőn hosszú őszi estéken mint valaha a Kékesen a Fradit, úgy most a Philipsen a Barcát lehetett nekem nézegetni. Viszont most már nem.

Az úgy történt, ott kezdődött, hogy a parókakészítő, ez az Andy megkapta hozományba vagy jussba a kaszinókat, vele a TV2-őt csurig migráncsos reklámmal, és ebből a kettőből – meg még ki tudja miből nem – annyi pénze lett a szivarosnak, hogy csinált egy Spiler TV-t is, amely a sportot óhajtja hazafias nevelésre használni. Olyan cserkész-óvodásosan, mivelhogy a tévé ezeknél arra való, hogy uszítsák a bávatag népeket, ilyképp csesznek arra, mit kíván a magyar nemzet.

A magyar nemzet a sporttal foglalkozó tévétől azt kívánja, mivel ez a Spiler erőnek erejével megszerezte a La Liga – a spanyol láblabda bajnokság – közvetítési jogait, hogy akkor nézhesse, ellenben ezt a Spilert sehol fogni nem lehet. Mint egy hasonképp fölhorgadó honfitársam malíciózusan fogalmazott, maximum a Vajna Timike budorájában, sehol máshol. Úgyhogy épp forradalmi a hangulat, olyas felhangokkal, mint a netadó idején. Úgy látszik, ilyesmivel igen, éhező családok képeivel nem lehet kihozni a béketűrésből a NER lakosait, ami megint csak megfontolandó jelenség.

Viszont ez a Spiler TV nem bír megegyezni egy szolgáltatóval sem, hogy vegye be a kínálatába. Se Telekom, se UPC, semmi. A Spiler TV a NER-ben nem látható, se a Messi tehát és a kapafogú Suarez. Odavannak az őszi estéim, és rengeteg magyar családapáé is. Ezt azért mondtam így mellékszálként, mert mindenki meghülyült a családok éve alatt, és a kedvenc tusfürdőm sem úgy ajánlgatja magát, hogy férfiaknak, hanem az a neve, hogy Apu. Szinglik nem fürödhetnek vele, őrület. De ez csak mellékszál a Barcához képest.

Mert egy normális világban ez úgy zajlana, hogy egy sportcsatorna megpróbál minél több szolgáltatóval megegyezni, hogy minél több emberhez eljusson a műsora. Ez azért volna jó neki, mert a hirdető sokkal inkább hajlandó olyan sportesemény közben hirdetni, amit milliónyian látnak, szemben az olyannal, amit csak húszezer mókus. De ez nem normális világ, mint az tudvalévő. Ha ugyanis egy TV-csatorna akkor is megkapja a pénzt, ha a rosseb se hirdet náluk, mert senki sem nézi az adásokat, akkor ne csodálkozzunk, ha ez a csatorna nem törekszik megegyezésre.

Hogy így kicsesznek a férfinépekkel, annak az oka és indoka nem ismeretes. Feltehetnők, hogy így próbálják a nemzeti fodball felé terelni a figyelmet a ló nincs, szamár is jó alapon, ez azonban nem valószínű. Sokkal inkább, hogy a NER eszenciája böffent elő, a mindent bekebelezés, hogy az övé legyen, aztán a többi meg le van szarva. Ez lehet, csak ez öngól. Pár százezer emberrel kicsesztek megint, s ha most emiatt nem mennek az utcára (nem mennek), négy év múlva akkor is rájuk szavaznak.

Ez a titok, a NER vajákossága, hogy egyenként kúrnak ki mindenkivel, szinte már nincs olyan réteg, amelybe bele ne gyalogoltak volna, s ha összeadjuk a csalódott egyeseket, az jön ki, hogy tömegben meg imádják ezt az egészet. Ez pedig vagy ördöngősség, vagy pedig csalás. Más megfejtés nincsen, és ebbe legalább annyira bele lehet őrülni, mint a Barca meccsek hiányába. És mégis, hiába mondja az ember, hogy Orbán anyukája illetlen módban, minden marad a régiben. Sőt, egyre retkesebb.

Szóval Farkas elvtársnő ilyet bírt mondani: „Kedves Brüsszel, valaki megkérdezte az európai nőket arról, hogy szeretnék-e, hogy migránsok zaklatásainak célpontjává váljanak, szeretnének migránsoknak gyereket szülni?” Ehhöz nem fűzök inkább toldást, mindenki saját gusztusa szerint elmélkedjen a szellem ilyen lehengerlő nagysága előtt.

Egyébként annyi polgármester gyűlt össze a gonosz ellen, mintha a Burgban a hercegkisasszonyok, és valamennyinek a segében volt a felye is a sok bölcsességtől. Például Koncz Ferenc, Szerencs ura alapozott meg elméletileg Farkas elvtársnőnek, midőn azon örvendezett, hogy az ő fatornyosában „ki lehet menni az utcára miniszoknyában, és nem éri baj az embert”.

Persze, hogy nem, a jóisten az ő nagy kegyelmében enyhe telet bocsátott reánk, nem fagy le a miniszoknyában flangáló delikvens lába. Nem homeless ő, hogy ilyennek ki legyen téve, de ők nem látszanak a polgármesteri emelvényről, csak a migráncsok pöcse (már bocs).

Viszont ez a kettő, aki itt szóba került, legalább tudta, hol van, és legalább Platón szerint tette, amit tett, ha fogalma sem volt róla, akkor is. Az öreg így szólott rohadt régen ugyanis: „Ami a kimondás és elgondolás (számára) létezik, annak lennie kell: hiszen létezését tekintve (az) van, a semmi pedig nincs. Arra intelek, fontold meg ezt!”

A Soros-terv tehát a kimondás által manifesztálódik, ez az egyetlen tanulság szűrhető le, de sajnálatos módon ez nem minden megjelent polgi számára volt egyértelmű. Megkérdeztek néhány szerencsétlent, hogy mi a jó francot keresnek ott, de fingjuk nem volt. „Jönnek fülesek”, mondták a zászlóikat szorongatva.

Két továbbgondolás is jön ebből. Milyen füles jön nekik? A kókadt, lifegő fülükbe súgnak valami titkos tutit netán, vagy szó szerint kiosztják nekik a maflást, ha lehet ennyit élvezkedni édes anyanyelvünk mérhetetlen bőségén és furmányosságán. Viszont a zászlót, azt nehéz megértenem, hogy mire föl utaztatták a vásznakat a szeánszra.

Azt kapisgálom, hogy Szita ügynök úr a háta megett az erdővel óhajtott egységet és erőt demonstrálni, vagy lehet, titokban meg is áldotta azokat a mindent eldöntő csata előtt, de ettől olyan lett az egész, mint valami maszkabál. A momentumosok ennek megfelelően álarcban is érkeztek, de kivágták őket, mint a macskát szarni. Nem cicóztak, ha lehet így kajánkodni.

De ha már így elmerültem a szarban, remélem sikerült ennek az egésznek az emelkedettségét leföstenem. Igaz, olyan nívót én soha meg nem ütök, mint a TV2-jük, Vajnástul meg Timistül, amelynek gárdája képes volt V. Németh Zsoltot ötödik Németh Zsoltként emlegetni. Arról nem meséltek, ki volt az első négy, de képzeljük el, amint ilyen mérhetetlen tudással felszerelkezve mesélnek a fenti ökörségről az őket figyelő egytálételeknek, és máris előttünk áll a NER teljes foglalata.

Én kérek elnézést megint, hogy így megszaladt a pennám, de elragadott a hév. Tulajdonképpen a nagy hangyautánzó pókról (myrmarachne formicaria) akartam értekezni, mert hasonlóságot véltem felfedezni benne Orbánnal. Erről holnap tessenek elszámoltatni, de most mindjárt hajnali öt óra, nyit a nemzeti dohányos. Megyek, mert csetlik a bélem.

Azt hiszem, a skótkockás miniben szaladok át, közben pedig hálát adok Szitának, hogy ezt is lehet. Kirielejszon.

Késsel gyilkolt szenteste előtt

Késsel szúrta le férjét egy ….beli asszony, a szomszédok megdöbbentek, és értetlenül állnak az eset előtt. Elmondták, hogy a férfi már többször emlegette, el akar költözni a feleségétől, csak nincs hová mennie. Az asszony a polgármesteri hivatalban, a férfi az idősek otthonában dolgozik, illetve dolgozott, pardon. Jó ember volt a Lajos – mondta el az egyik helybéli – sokat segített az öregeknek. A felesége halkszavú nő volt, veszekedést soha, a gyilkosság estéjén sem hallottak a házból. A falu kollektíven és tátott szájjal figyel, a nő szabadlábon védekezhet, míg kiderül, hogyan és miért mészárolta le nagy-nagy szeretettel a hites urát. Legyenek óvatosak a karácsonyfával, és csatolják be a biztonsági öveket.

Leégett a ház, meghalt

Teljesen kiégett egy ház …ban, a tűz keletkezésének okát még vizsgálják. X. Béla, a tűzoltóság szóvivője híradónknak elmondta, nagy erőkkel vonultak a helyszínre, négy környező településről is érkeztek tűzoltók, és riasztották a katasztrófavédelmet is, de a tüzet nem tudták megfékezni. A házban egy elszenesedett holttestet találtak. A szomszédok sírással küszködve elmondták, hogy jó ember volt a Lajos, sokat segített az időseknek. Furcsa hangokra ébredtek, kirohantak, de segíteni már nem tudtak, mert méteres lángok csaptak ki az épületből. A tűz keletkezésének okát még vizsgálják, de legyenek óvatosak a karácsonyfával, és csatolják be a biztonsági öveket.

Gáz-, és vízcsőtörés.

Egyszerre törött el a gáz és a vízcső …ban, a …utcában. Száz méteres körzetben ki kellett üríteni a házakat. A szomszédok értetlenül állnak az eset előtt, egyikük elmondta, hogy az utat nemrégiben aszfaltozták újra, amit nagyon szépen köszönnek, de nem ártott volna előtte kicserélni a csöveket, mert ez a vége. A kilakoltatott emberek a falu víz-, és gázmentes, magasabban fekvő részein jutottak ruhához és élelemhez, mert az emberek jók. Van azonban, akinek semmi nem elég a boldogságból, az egyik kitelepített kameránk előtt elmondta, hogy mindenki csessze meg, most hogyan fogadja a karácsonyi vendégeket. Még nem döntötte el, kit fog megölni, de önök vigyázzanak a karácsonyfával, és csatolják be a biztonsági öveket.

Részegen fának ütközött, előtte sörösüveget vert szét haragosa fején

Sok hűsit fogyasztott …ban K. Lajos december 24-én a helyi vendéglátóipari egységben, a „Csupederű”-ben. Itt összeszólalkozott S. Bélával, aminek folyományaként egy sörösüveget vert szét országos cimborája fején, aki még csak bele sem halt a mókába. A szomszédok értetlenül állnak az eset előtt, senki nem hallott szóváltást, egyébként a Lajos jó ember, sokat segít az időseknek. Az apró nézeteltérés után K. Lajos autóba ült, egy rázós szakaszon elveszítette uralmát a járműve felett, felhajtott a járdára, de senki nem sikerült elgázolnia. Később a kerítésnek ütközött, de nem sérült meg. Szabadlábon védekezik, lehet, hogy egyszer kap egy picinke büntetést. De önök vigyázzanak a karácsonyfával, és csatolják be a biztonsági öveket.

A hitünkből fakadó derűre figyelmeztetett Erdő Péter

A karácsony nagyszerű alkalom, hogy továbbadjuk a hitünkből fakadó derűt – mondta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek az M1 aktuális csatorna hétfő esti műsorában. A bíboros szerint a karácsonyi örömhír arról szól, hogy a mindenható Isten szolidaritást vállal az emberrel, egy lesz közülünk, hogy minket is a saját boldogságába emeljen. Ezt az örömöt, az ebből táplálkozó optimizmust a keresztény embernek napról napra meg kell élnie, és tovább is kell adnia a többi embernek. A bíboros utalt arra, hogy mindenki vigyázzon a karácsonyfával, és csatolja be a biztonsági öveket is. Minden halit, drága, egyetlen nézőink, további ezerszer áldott, békétől és boldogságtól roskadó ünnepeket. És ne feledjék: vigyázzanak a karácsonyfával, és csatolják be a biztonsági öveket.

Miniszterelnök úr, aki oly sok más dolog mellett az információt és annak áramlását is szeretné a fennhatósága alatt tudni, s mint az közismert, nem is sajnálja rá a keményen dolgozó kisember pénzét, évi nyolcvan milliárdból tart fenn egy olyan média-gólemet, amely semmire sem jó, és MTV-nek nevezik összefoglalóan. Viszont a keményen dolgozó kisember szarik rá magunk közt szólván.

Kitartó, hosszú és verejtékes munkával sikerült elérni, hogy a fél nyolcas híradó – amely a zászlóshajója volna a miniszterelnöki szándéknak – nézettségét a nem is oly rég volt közel milliósról alig több mint százezresre redukálják, ami jelenség voltaképp biztató is volna, ha nem hozná magával a téboly köreinek újabb szintjeit. Első lépcsőben a Vajnatévével, amellyel újólag megtörtént az a csoda, hogy nem érdekli a népeket, ha a bigott hívőket kivesszük a pakliból.

Miniszterelnök urat ezek az eredmények fölöttébb elkeserítették, és nem arra – az egyébként normálisnak tekinthető – belátásra jutott, hogy lazítani kellene a gyeplőn, és nem kizárólag hamisságokat kínálni a választópolgárnak eledelül. Ő másképpen működik. Ennek a különös üzemnek az az ismertetőjegye, hogy Mészáros Lőrinc fölvásárolja, amire miniszterelnök úr rábök, gondolván, ha nem muzsikál az egyik, legyen akkor másik, most épp legutóbb az Echo TV lett a csoda friss, ropogós letéteményese.

Újat mindezzel aligha mondtam, a nóvum eztán jön, a szándék és az ultimátum, amely szerint a Magyar Időkkel mészároslőrincesített Tv-nek szinte a nulláról indulva kellene megvernie konkurenseit, és van határidő is. Orbán Viktor környezetéből származó információk szerint miniszterelnök úr 2018 nyarát jelölte ki, amikor már „olajban kell úsznia a kormánymédia gépezetének”. – Ezt a saját bejáratú lapja fogalmazta meg ily plasztikusan, viszont nem kezdett el halálra váltan hörögni, ami szívességet én most megteszek, és helyetted is, nyájas olvasó.

Mert nézzük csak, hol is élünk. Miniszterelnök úr egy – állítólag – magánpénzből felvásárolt magántelevíziónak megszabja a szellemi – vagy szellemtelenségi, gusztus dolga – irányát, és ad neki másfél évet, hogy olyan eredményeket produkáljon, amilyet ő maga, mint Móricka elképzel, különben…Ez itt a hangszóróra irányuló kérdés, hogy mi lesz különben. Levágja Mészáros úr becses tökeit? Száműzi őtet Borsodba, vagy újabb felvásárlandó médiumot, mint célt tűz elébe? Ez a jövő fogós, ravasz kérdése.

Viszont innentől leveszi rólam azt a terhet, hogy kacifántos módokon és tényekkel bizonyítsam a zsarnokság tényállását, mert íme, megtörtént. Azt hiszem, nem szükséges részletezni mi által, röviden azért: demokráciákban magántévék működésébe nem pofáznak bele, ultimátumokat meg pláne nem adnak neki. Ilyen egyszerű ez. Kisebb aggódásra ad azonban okot a kitűzött cél elérésének dátuma, amely bőven a következő választások utánra datálódik. Ebből az a következtetés fakad, miszerint miniszterelnök úr nem számol azzal a lehetőséggel, hogy gyalázatos hatalmát másnak kéne átadnia. Itt volna hát az ideje, hogy leváltásának módszertanán elmélkedjünk immár.

Mivel a regnáló ellenzék meglehetősen töketlennek mutatkozik, a fellazítást egészen más módon kell véghez vinni. Meg kell tanítani a szürke, folyvást csak legyintgető masszát vigyorogni, mert – a jelek szerint – a regnáló hatalom nem szenvedheti a jókedvet, nincs annak helye a permanens háborúk közepette. Ha az ember elkezd röhögni, legott megszabadul a talpaink egymásra lépnek csikorgó, falvédős világszemléletétől, és tán kedve támad szavazni is, ami jó móka lehet, ha odafigyel az ember.

Tudta ezt a pajkos kedvű Kierkegaard koma, aminek ékes bizonyságát adta a következőkben: „Valami csodálatos dolog történt velem. A hetedik mennyországban éreztem magam. Ott ült az istenek gyülekezete. Különös kegy folytán elmondhattam egy kívánságomat. Szeretnél – mondta Merkúr -, szeretnél fiatal lenni vagy szép, hatalmas vagy hosszú életű, akarod-e a legszebb lányt vagy valami mást abból a sok csodából, melyet a kincseskamrában őrzünk, válassz hát, de csak egy dolgot. Egy pillanatra zavarba jöttem, s aztán így szóltam az istenekhez: Tisztelt kortársak, azt az egy dolgot választom, hogy mindig velem legyen a nevetés. Egyetlen isten sem szólt semmit, hanem mindnyájan nevetni kezdtek. Ebből már tudtam, hogy kérésem teljesül, és úgy találtam, hogy az istenek megfelelő módon tudják kifejezni magukat; hiszen nem lett volna illő, ha komoly hangon így válaszolnak: legyen akaratod szerint.”

Mindezek szellemében vegyünk példát arról a holládi fiatalemberről, aki új gazdát keres házi kedvencének, amikor idomított legyét kínálja megvételre, az alábbi feltételekkel: a zümmögő jószág nem lopott, és nem a tucatlegyek közé tartozik. Az idomított rovar egy vékony madzagon éli mindennapjait, az állapota miatt nem kell aggódni, a tulajdonos ugyanis – állítása szerint – nagyon figyelt az egészségére. Törzskönyvvel rendelkezik, így természetesen féregtelenítve van, és a veszettség elleni oltásait is megkapta. Az ára azonban igencsak borsos: ötvenezer forint, amelyből a hirdető egy fillért sem hajlandó engedni. De legalább ajándék póráz jár az állathoz, azzal már nem kell törődnie az új gazdának.

Íme, hölgyeim és uraim, a világbölcsesség foglalata. Aki legyet idomít, az bízik a fényes jövőben. Nem retteg attól, hogy a migráncsok elveszik a munkáját, megerőszakolják kedvencét, és azzal sem törődik, hogy Tállai avató szakmunkás mit ad át épp, vagy Rétvári örömhozó milyen boldogságokat talál a nyugdíjasok, nagycsaládosok vagy az óvodások számára. A légyidomítás nemes feladata az ember minden idejét kitölti, nevet csak a világ ostobaságán, és miniszterelnök úr szokásos skizofréniája is csak egy messzi galaxis bárgyú visszfényének tűnik csupán. A légyidomítás maga a szabadság, tartsd jól tehát a legyedet, és jó szóval oktasd, valamint játszani is engedd! Ez börtönünk csikorgó zárának kulcsa.

Emberes feladat, de nem lehetetlen. Úgy tűnik, hogy a Párt egyelőre nem tért magához a jobbegyenestől, amit az eddig ismeretlen civilek bevittek neki, de ne legyenek kétségeinek, a Ripost, TV2, Magyar Idők szentháromság hamarosan elkezdi okádni a szart magából, megfelelve Virág elvtárs filozófiájának.

„Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, öt perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!” Ez vár a Momentumra, mert elkövette az eredendő bűnt, és másképpen gondolkozik a világról, mint Orbán Viktor. Sőt, ha lehet, még emelte is a tétet, ugyanis Fekete-Győr András, a szervezet elnöke azt is elmesélte, nem volna ellenükre a Fidesz-es bagázst eltakarítani az ország éléről, s ezért tán párttá is alakulhatnak.

A Magyar Idők egyből meg is erősítette sorait, és átigazolta a Magyar Hírlaptól a nemzet publicistáját, Bayer urat, mert eddig túlságosan Dörmögő Dömötör hangvételű volt a lap, de majd eztán. Nem lennék meglepve túlságosan azon sem, ha napokon belül kiderülne, hogy Fekete-Győr tulajdonképpen jegyszedő, az anyja pedig egy malomtulajdonos kulák szeretője, és ezt be is vallaná.

Vagy épp, hogy a Momentum terroristákat rejteget az uzsonnás zacskójában, mert minden lehet, és nincs értelme semminek sem. Például Juhász Péter is közel félszáz helyreigazítási és mindenféle pereket indított eddig, amelyekből húszat már meg is nyert, a köztudatban mégis csak egy hőbörgő drogos, mert a választópolgár ilyen egyszerű teremtmény.

Annyira, hogy kétségeim támadtak, ha a Momentum sikerrel veszi az akadályokat az aknamezőn, és eljut a népszavazás kiírásáig, akkor azzal szembesül, hogy a kérdése túl bonyolult a keményen dolgozó kisembernek, ami így szól: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata vonja vissza a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázatát?”

Valljuk be, ez nagyon bonyolult mondat a „Magyarország jobban teljesít” nívón szocializálódott közönség számára. Igazából így kellett volna kérdezni: Legyen olimpia Pesten? Igen-nem. Ebből értene a magyar, viszont ilyen kérdéssel meg nem lehetne aláírást gyűjteni. Kitetszik tehát, hogy nagyon rögös az út, amelyre a Momentum lépett.

Például az elkövetkező harminc napban fizikai akadályokkal is szembe nézhetnek az aláírásgyűjtők, megjelenhetnek a standoknál decens kopaszok, valamint savval és esernyőkkel felfegyverkezett nyugdíjasok is, megvédeni a hazát. Az eddig nyavalygó sokaság pedig, aki azon húzta a fülét, meg a farkát, hogy nincsen kire szavaznia, mert mindenki büdös, most kapott egy újabb, és minden bizonnyal utolsó esélyt, hogy bebizonyítsa, tényleg nem akar diktatúrában élni, vagy csak hisztizni szeret. Tessék, itt a romlatlan hús, lehet rágcsálni.

Jótékonykodnak ezek ketten, a célközönség pedig a paralimpikonok, akik a seggüket verhetik a földhöz jódógukban. Vajnánétól fánkot kapnak, valamint ingyenbe kaszinózhatnak a progyuszer barlangjaiban, az akció részletein most dolgozik a TV2 hajléktalanokra szakosodott stábja. Én erről az egészről igazából nem mondom el a gondolásaimat, azt a nyájas olvasóra hagyom.

Mint ahogyan további elmélkedés céljából teszem közzé azt is, hogy nagy az öröm, mert a postások viszik ki az Erzsébeteket, és természetesen miniszterelnök úr személyes hangvételű levelét is a nyugdíjasok számára. Orbán is oszt. De ha valaha kétely merült volna fel kedves vezetőnk nemes szándékairól, a válasz ebben a momentumban fellelhető.

Láthatod, kedves olvasó, milyen jólfésült úriember vagyok, és senkit nem küldök el a jó édes anyjába. Nézd ezt el nekem, mindjárt itt a karácsony, amikor a csillárról nyúlósan mászik alá a szeretet, másrészt meg unom én, de kurvára – ne mondd el a Jézuskának, hogy mosdatlan a szájam -, a permanens ostorozást. Az előbb néztem meg a statisztikámat, ez a dolgozat a nyolcszázharminckilencedik három nyüves év alatt, amely a rezsimet basztatja.

Belátható hát, hogy fáradok én, mint ahogyan kimerültek a postások is. Amikor megtudták, hogy most izibe ki kell vinniük azt a pár millió levelet, ezt mondták el csöndesen. Viszont egy szavuk nem lehet, mert van nekik cipőjük. Most nem szórakozok, a közalkalmazottak, amikor természetszerűleg vonakodtak kézbesítőt játszani, erre hivatkoztak.

Hogy nincsenek berendezkedve a téli hidegre, mert nincs munkaruhájuk, mint a postásoknak, se cipőjük. Mert nekik nem adnak. Egyébként lebuktak, mert Kósa Lajos volt szíves elmesélni, hogy tizenhat évig volt ő egy nagy hivatal élén, amit Debrecennek hívnak, és jól tudja, hogy karácsony előtt nem nagyon dolgoznak ezek a közszolgák, egy kis kézbesítés igazán belefér. Neki is beleférne némi kis utcasöprés, mivelhogy ő is ráér. Nagyon.

Aztán ebben a Vajna tévés beszélgetésben derült ki az is, hogy azért viszik a közszolgák az Erzsébetet, mert ha a postás vinné, a hülye nyugdíjas azt hihetné, hogy ez ezentúl jár neki minden hónapban. Akkor most mit hisznek majd a nyugdíjasok? Ezt is az egyéni megfontolásra bízom. Annyi kajánság még elmegy, hogy kuncogjak azon, Kósa úr nem kapott fánkot, amit a paralimpikonok bezzeg fognak. Nincsen igazság.

Viszont bizonyára kap majd fürjtojásos libamájat az emberminisztertől néhány szerencsétlen gyerek a Hiltonban, meg csomagot hat éves fiúnak meg nyolc éves lánynak. Ennek van a szezonja, a postások is viszik a levelet a hetven éves fiúnak, meg a nyolcvan éves lánynak. Ezzel a karácsony letudva, mert rajtuk kívül mindenki elégedetten böfög az országban, mint az közismert.

Annyira jól mennek a dolgok, hogy a KSH megszünteti a létminimum-számítást is, mert minek? Szegények, azok nincsenek minálunk, és legfőképpen azért, mert a Párt azt mondja. A Párt sok mindent mond egyébként, amit miniszterelnök úr a karácsonyfája mögül kukucskálva elképzel. Minden a legnagyobb rendben van onnan a karácsonyfa mögül, és úgy általában győztünk. Mostanában ezt képzeli

Nem ismerhetni, mit tartalmaz majd az a fenséges levél, amelyet a nyugdíjasok kapnak, miközben azt hiszik, amit Kósa gondol. Bizonyára ilyesmi lesz benne, ilyen győzedelmes haditudósítás, mert 2018 rohadt közel van. Elégedetten zárhatja tehát az évet a kedves vezető, mert mindenki megkapja, ami neki jár. Ki fánkot, ki meg levelet. Esetleg egy szerencsés paralimpikon a Jokert, ami csilingel, mint a Mikulás szánja, vagy a Jézuska fája. Mert olyan szép a világ.

Viszont van annak valami diszkrét bája, amikor az egyik fasiszta párt a másiktól próbálja meg elcsábítani ily módon a népeket, ami egy dolgot feltétlenül mutat, soha nem látott mélységekbe süllyedt a Fidesz-kommunikáció, ahol már minden lehet. A módszer ismert, még a hajdani Hír TV fejlesztette tökélyre Finkelstein nyomán.

Azonban, amióta Orbán meggecült, ez az opció kiesett, ezért nem véletlenül gyalulja le a médiapiacot a kollégisták hordája. Ebben a szexista akcióban a TV2 és a 888.hu, meg a Ripost vett részt, de ott liheg a Magyar Hírlap és a Magyar Idők névre hallgató papírpazarló nyomdaipari termék is. Egyelőre ennyi a látható hadsereg.

De az lesz majd a gyönyörűség, amikor a Népszabadság is – szintén náci irányítás alatt – hozza ezt a nívót, akkor fognak a csillagok leszakadni az égről. A folyamat már megint hitlerájos utánérzéseket mutat. A bajuszos is, amikor már minden az övé volt, kizárólag az árják biológiai szükségleteivel foglalkozott.

Ehhöz persze kellően le kellett butítani a népeket, és mi most tartunk épp az elhülyülés végső stádiuma felé, amelyhez nagyon jól illik, hogy melyik jobbikos kivel, hol és mikor dugott. Mindezt azért büntetésül, mert az alapmicsoda módosításának elfogadásához Vona feltételeket támasztott.

Egyből kiderült, hogy ez csalta a feleségét, a nyomorult. Hogy ennek mi köze a náciságához, azt nem tudom, de a tanyasi Rózsika néniben bizonyára undort kelt, aki egy életen át ragaszkodik vak komondoros urához, és még a seggéből is böjti szelek fújnak. Ellenben a szavazata az kell, nagyon.

Ugyanígy szörnyülködésre ad okot az egyszerűek körében, hogy a Volner a susnyásban kefélt idegen macával, a néhai jobbikos Kabai pornózott ifjonti felbuzdulásában, ahogyan Müller Nikolett is. Jeszenszky rúdtáncos volt, Szávay meg permanensen részeg. Még valami betyársereges Tyirityán is képbe került, aki meg a Volner hajdani nőjét huzigálja most.

Egyszóval egy Szodoma az egész párt, egy nagy kupleráj, amelyben Vona a madám. Ezt sugallja a fideszmédia, miközben a KDNP ájtatos szemmel imádkozik a lelki üdvünkért, a Fidesz pedig a fizikai valónkat védi meg mindenféle földi ellenségtől, miközben halkan a Jobbik tökeire lép.

Tulajdonképpen ez az egész engemet egyáltalán nem érdekel, csak bánatos szívvel nézem. Mégpedig azért, mert hajnalonta a boltban látom, hogy a polgártársak szellemi tápláléka elsősorban azon orgánumok, amelyek a Fidesz mostani szintjén vannak, hogy ki kefél kivel. Nos, ezekből a népekből válnak olyan harcosok, akik ütnek, ha meghallanak egy sípot. Végül is, a cél ez, nemigaz?

Amióta azt a falkát odahagyta, és a túlélési ösztöntől vezérelve talált magának egy másikat – és nem megvilágosodás okán -, a szervilizmus mintapéldánya ő, meg a hűségé, amint menetel az első sorban, mellette az energiacellás bácsi, meg az ötös számú tagkönyves, aki szintén népszabadságos volt, míg meg nem hallotta az új időknek új szavait. Ezek a leghangosabbak máma, s míg B. Zs. artikulálatlanul ordít, Bencsik a higgadtság álcája mögött zsolozmázza a hülyeségeit, mint most is.

Ez a veszélyesebb, mert úgy tűnhet, mintha valóban nála lenne a bölcsek köve, holott lófaszt mama. Hideg fejjel és higgadtan alázza meg a magyar választópolgárt, akinek ma a vajaskenyerét köszönheti, amikor ilyeneket böfög a légbe: „A kereskedelmi tévék az alsó, a legértéktelenebb népréteget szolgálják ki, és egyúttal annak legkártékonyabb szokásait erősítik fel. A köztelevíziót a legértékesebb réteg, a véleményformálók nézik.”

Mintha ez nettó fasizmus lenne így első ránézésre, angyali tekintettel előadva. Értéktelen és értékes népréteg. Ej, de szép! Mindezen nagyvonalúan túllendülve azért két kérdés akad itt. Az egyik, hogy akkor a tévékettő, amely úgy általában háromfejű zsiráfokkal foglalkozik, mi a búbánatos jó francnak kellett az Andynak, közpénzből pláne?

Kiderült ez is: „A bulvárban – ahol az értéktelenség a legfőbb vezérlő eszme – a jobboldal nem elég tehetséges, nem elég gátlástalan, nem elég rafinált. Ezért nem annyira sikeresek ma még a jobboldali bulvármédiumok.” Akkor tehát most tanulgatják, hogyan kell kellően gátlástalannak lenni a legalsóbb néprétegek szolgálatában. Örvendjünk.

Másodjára arra lenne kíváncsi az ember, hogy a köztelevízióval, amelyet az értékesek, azaz a véleményformálók, tehát a Bencsikek néznek, azzal mi van? Hogy hányan vannak ezek az übermenschek? Az adatok szerint alig is. Továbbá, hogy aki nincs velük, az következésképp hülye is egyben, mert nem nézi a közokádatot. Érdekes egy szelektálás ez megint.

Mint ahogyan különös világlátásra vall az is, hogy Bencsik szerint Habony volt, aki a nemzet lelkiségét gyógyította meg azzal, amikor kezdeményezte, hogy a koronát 2000-ben áthelyezzék a parlamentbe. Ilyen egyszerű ez: a nemzet lelke azóta úgy meggyógyult, hogy csupán meggyakják, aki másképpen vélekedik a dolgok folyásáról, mint a Bencsikek.

Más érdekességek is jelzik rovatvezető úr valósághoz való egyedi viszonyulását. Rogán Antal szerinte azért hazudott arról, hogy helikopterezett-e, mert már elege van abból, hogy a baloldali médiumok éhes sáskái semmi mással nem foglalkoznak, mint azzal, milyen cipője, karórája, pulóvere van. Amúgy Bencsik szerint egy félmilliós helikopterezést minden középosztálybeli ember ki tudna fizetni.

Ilyen eszementségeket még nagyon sokat mondott a megsötétedett, és olybá tűnt, mintha delirálna, aztán mégsem. Mert ezeket ő higgadtan, megfontolva, a köztelevízióból táplálkozva, Habony által lelkileg meggyógyítva böfögte bele a légbe, miután egyet helikopterezett, mint középosztálybeli állampolgár. Mindezek után abba tessenek belegondolni, mi lesz itt, amikor Mészáros Lőrinc már minden lapot fölvásárolt.

Minden országosat, az összes megyeit, városit, falusit, napit, hetit, havit, hogy akkor mivel tömik majd az értéktelen választópolgárok fejét a véleményformálók. Milyen új mesét zümmögnek majd koszos, zsíros füleikbe. Vagy mi lesz, amikor költséghatékonyság okán minden szart összevonnak, és jön a magyar Wölkischer Beobachter. Legszívesebben ezt látná a kedves vezető, s ha ilyen sameszei lesznek, mint ez a Bencsik is, Isten és a Párt segedelmével véghez is viszi. El vagyunk veszve, azt hiszem.

És mielőtt még azt a nyolcvan milliárdot is titkosítaná a rezsim, amely summából gazdaságosan üzemel a házi média, nézzünk szét a kisgyermek TV2 tájékán, amely alakulat oly sebességgel szüli az új-, és még újabb csatornákat, mint akárha redves céda volna a köz összes farkának kitéve.

Tizenegynél tart a szivaros, azt hiszem. Meg az állami, az is, hasonló szinten fungál, de hát, ki bír ennyit nézni? Én például manapság háromnál vagyok lecövekelve, úgymint natgeo, comedy, meg a discovery. Ezek épp elég tartalmat szolgáltatnak a nagyvilágról, annak múltjáról, jelenéről meg a jövőjéről is.

Alkalomadtán, ha a Barca látható valamely sportoson, akkor kilengek. Meg, még ha NBA van, akkor is. De ezek a mániáim nekem nem esnek egybe újfajta alaptörvényekkel, mert nem vagyok kompatibilis az új horizonttal. Ezt már régóta sejtem, viszont a Kata miatt lett világos.

Tudjuk már régóta, hogy az egész Kárpát-medence hülyékkel van telerakva. Őnekik az igényeiket ki kell elégíteni, hogy nyugton maradjanak két böfögés között. Az eddig csupán a sztáranyuka mókás szerepében bizonyító magyaranya biztosan jó lesz egy magazinra, fél órában. Ennyi kijár a szivaros neje öribarijának.

Házi kielégítés pincsiknek. Itt vagyunk éppen dicsőségünkre, hogy valamely félrekefélés miatti bánatunkban adnak egy műsort nekünk. Nem épp semmi, a folyománya azonban messzebb mutató. Az eleddig fészbúkceleb nőszemély osztja majd az igét a honfitársaknak, ami történés egy nagyon szép fejlemény.

Egyebet mást persze nem is remélhetünk most már. A lapokat kiosztották, és le vagyunk sajnálva. Mindez pedig két okból szomorú ránk nézve. Hogy ennyire tartanak minket, meg, hogy voltaképp igazuk is van. Idáig jutottunk.