„Nincs az az eső, nincs az a hörgő magyargyűlölet, amely megállíthatna minket.” – mondta az egyik hülye, ez a Toroczkai, amiből két dolog fakad: ázzanak szarrá, és legyenek büszkék az ilyetén hősiességükre, hogy a keménytökű magyar hogyan állja az esőt, vazze, na, ki a faszagyerek. Másrészt és ugyanakkor megmutatja a vonyító kisebbrendűségi érzésüket, frusztráltságukat és nyomorukat, mert senki nem gyűlöli őket, pláne hörögve, elsősorban is nekik szokott fröcsögni a nyáluk és habzani a szájuk. Jó fasiszta anélkül nem lehet az ember, hogy ne vicsorogna.

Egészen érdekes látni, ahogyan ezek kiestek az időből, ülnek a fluxuskondenzátorukon, lobog a hazaszeretetük, egyszerre sámánok és ufók, és a Kehelyből egy korsó sör mellől nézve tényleg az az ember egyetlen óhaja, hogy csak olyan ne legyen, mint ezek a degeneráltak. „Az egész Horthy-korszak örökösei vagyunk” – ordibálta még ez a Toroczkai, amihöz nem fér kétség: nagyon terhelt és frusztrált örökösök. Nincs, ami megállítaná őket, hallottuk, ugye, csak akkor nem ártana tudni, hová is indulnak, hogy irányuk időbeli, térbeli, vagy egyáltalán mi a szar van.

Teljes tehát a káosz. Itt, az én városomban is egymás nyakába borult az úgynevezett baloldal és a még úgynevezettebb jobb, hogy konszenzussal hozzanak létre Trianon kapcsán valami nemzeti emlékhelyet. A fideszisták találták ki, a hatalmon lévő másikak pedig beálltak mögéjük. Holott arról az oldalról a Trianonra való emlékezés ez, amit tegnap produkáltak, és, ha valaki szellemi restségből csatlakozik hozzájuk, az a valaki elveszett. Mint az új vezetés a városomban, akik együtt trianonoznak a csattogó fogúakkal, és mindenki elalélt a példás egyetértésen.

Ezek sem tudják, hol élnek. Elcsodálkozik az ember, hogy kikkel van körülvéve, s nem is elsősorban a fasisztákra gondolok, mert azok olyanok. Hanem a másikak megengedő gyengeségére, amivel kézen fogva viszik be a farkast az akolba. Nincs bocsánat és elnézés, mert amíg barátilag lapogatod a vállát, elharapja a torkodat. Hogy ennyit nem lehet megtanulni, az arra utal, nemcsak a vezetésre, hanem egyáltalán az életre vagy alkalmatlan. Ez csak egy kis kitérő volt annak bemutatására, hogy miért döglünk meg törvényszerűen, de legalább a konszenzus fölött eltelten mosolyogva.

Onnan indultunk el viszont, hogy a csehek háborognak, nem akarnak olyanok lenni, mint a magyarok, de igazságtalan voltam, a lengyeleket is említették, rájuk sem akarnak hasonlítani. Dva bratanki. Mindemellett, hogy néhány ilyen hobbifasiszta veri a nyálát az utcán, hogy mit neki eső, az még nem olyan nagy baj, selejtes népek mindenhol vannak ugyanis. Viszont, mikor például Lázár viszeget virágokat a nagyméltóságúnak, meg amikor ránézünk a NAT eszmeiségére, akkor már igen. Akkor központilag térünk vissza a Fehérlófia mitikus világába, amitől viszont már csak egy lépés Wewelsburg. Csak szólok.

Szép napunk van, nemde? Nem. Ugyanis nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de ezután már összeáll és beleilleszkedik a képbe, hogy kaptam úgy két napja egy kommentet, amelyben elhajtottak az anyukámba, mert bántottam a Viktort. Nem nóvum, anyagyilkos és magyarellenes féreg vagyok, s jól is van ez így. Ámde a bájos kommentelő javaslattal is élt, hogy a nemzetromboló irkálás helyett meséljek inkább valami felemelő szépet Trianonról. Ez az ország tényleg elveszett, és kezdem azt hinni már, nem is elsősorban Orbán miatt, hanem, mert tele van hülyékkel. Kicsordulnak a pohárból már.

Szerdán Facebook-olt főhősünk, posztolt úgymond, és ezt:

„Felszólítom az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalát (UNHCR), hogy 48 órán belül takarítsák el a pártfogoltjaik által hátrahagyott szemetet, amelyet a mezőőreim által ma reggel felfedezett új embercsempész-váró, úgynevezett erdei pihentetőhelyen találtunk. Amennyiben nem teszik, eltakarítjuk mi, a munka borsos árát pedig kiszámlázzuk az ENSZ-nek. A 150 ezer forintos bírság ettől függetlenül megy a szemetelésért a migráció fő támogatójának számító nemzetközi szervezetnek.”

Ne röhögj, mert kapsz a pofádra.

Ez egyébként – ez a kiállás a nemzetért, oder elborulás vagy mi a rosseb – nem egyedi eset, Ásotthalom tehát nem állatorvosi ló úgymond, és Toroczkai sem az. Élénken emlékezünk a két évvel ezelőtti történetre, amikor meg Csizmadia úr a CÖF nevében kívánt levelezni Obama elnökkel, per tu. Mert ez így megy minálunk. Akkor a levélben a CÖF biztosította az amerikai elnököt arról, hogy:

„A magyar nemzet és a civil társadalom egy tapodtat sem kíván eltávolodni nyugati szövetségeseitől, és velük együtt örömmel és állhatatosan kíván dolgozni a jogállamiság keretei között megvalósuló szabadság és demokrácia értékeiért”.

Ezt meg az Ovális Irodába címezték, és erről se beszéljünk többet.

Viszont mindezek kapcsán jut eszünkbe Kövér László szoptatásügyi biztos elmélkedése a baloldal genetikai kódoltságáról, amely torzult karaktereket eredményez. Ezzel a felismeréssel ő egy évvel ezelőtt örvendeztetett meg bennünket.

A fentiekre figyelemmel azon mélázunk, hogy genetikáról gondolkodni valóban hasznos tevékenység, ámde teljesen más aspektusból, minthogy milyen oldala van az embernek. Ady tömören föstötte le az archetípust: „Vad csókok, bambák, álom-bakók…”

Mindezt annak bizonyságaként emlegettük föl, hogy nem vagyunk mi szibériai csíkosmókusok (tamias sibiricus), aki egy cukorfalat, ellenben arról híres, hogy csak hetvenkét órára terjed ki a memóriája, és mindig elfelejti, hová dugta a makkot. Mert lássák, azt is tudjuk, mi történt tavaly, és pláne tavalyelőtt. Milyen demenciára utaló tünetek mutatkoztak/nak a túlparton.

Genetikailag.