Az előzmények közismertek, midőn a kormányzó erő mocsokmédiája nekilátott a nemes munka elvégzésének. Ez úgy történt, hogy Rácz Terry Black Károly előállt a farbával, és azzal vádolta meg a Jobbik elnökét, hogy melegbulikon vett volna részt. És ezen pörögtek hetekig, egészen odáig, hogy végül Vonáné arra kérte a nagyságos Lévai Anikót, állítsa már le a degenerált férjét, de, mint azt a Fidesz-kommunikáció az ő magas lováról tudatta a Jobbik-nejjel, s egyszersmind a nagyvilággal, ilyen mélységekig ő nem süllyed alá. És hites ura tényleg nem bír leállni.

A parlamentben folytatódott a vásári előadás hétfőn. Orbán itt az égreszóló sikerekről tartott lenyűgöző előadást, ámde elfelejtett szólni az olimpia rögös ügyéről. Vona ezt a szemére vetette, felszólítva hajdani haverját, hogy „ne bújjon Tarlós István szoknyája mögé a kérdésben”.

Orbán elvtárs pedig a maga jól bevált, és igen népszerű pökhendi stílusában megadta a feleletet, amelyben szokása szerint nem a kérdésre válaszolt, hanem csak úgy böffentett egyet az áporodott légtérbe, így: „Nem szoktam én, illetve nem én szoktam más férfiak szoknyája mögé bújni”. Ez magyarra lefordítva annyit tesz, fogd be a pofád, köcsögbuzi!

Mivel Vona ezt kifogásolta, személyes megtámadásra hivatkozva szót kért a bajuszát vesztett házelnöktől, azaz Kövér káplártól, és persze, hogy nem kapta meg a szót, sőt, még a tisztelt képviselőtársak is leszavazták, hogy felhorgadásának hangot adhasson, de hát, így megy ez már csak minálunk.

Ellenben a pörformansz után kifejthette a véleményét az őt szóra méltató médiának, így: „Ma Orbán Viktor a parlamenti vitánk során lesüllyedt a saját bulvármédiája szintjére. Olyat tett, amit eddig miniszterelnök nem: az olimpiai pályázattal és a korrupcióval kapcsolatos konkrét felvetésekre nem volt képes miniszterelnöki módon, érvekkel válaszolni, ehelyett reszkető, bosszúéhes kocsmapolitikussá töpörödött.”

Fájdalmasan kell megállapítanom, hogy a két náci közül Vonának van némi igazsága, de győzelme nem lehet teljes. A „bosszúéhes kocsmapolitikus” szókapcsolattal a lehető legteljesebb mértékig egyet értünk, viszont sajnálatos módon ez nem most történt meg vele, mindig is az volt. Alaposan tanulmányozom én ennek a kisformátumú politikusnak a ténykedését már hosszú évek óta, és bánatos szívvel arra kellett jutnom, mindig is illett rá a Vona-féle megállapítás. Már a történelminek nevezett Nagy Imre-beszédkor is, a helyzet pedig azóta folyamatosan romlik. Ajánlanám az Orbán Viktor idézetek fölkeresését a gugli segítségével, és mindenki megláthatja, miről is beszélek itt.

Viszont nem tehet róla, ezt meg kell adni, a ’csúti avas szagú parasztudvar öröksége ez, a feltörekvő, kisstílű alak tobzódása, amin semmilyen Bibó Kollégium, de még a Soros-ösztöndíj sem segített Oxfordban, onnan is hazarohant szart kavarni. Viszont mi – illetve, hogy ki a rosseb, azt én nem tudhatom – választottuk mind a kettőt, és ami ennél sokkal nagyobb baj, még mindig kiemelt helyen szerepelnek az étlapon. Ez pedig 2018 tavaszának tragédiája.