Tegnap öntötte ki lelkének éjfekete tartalmát a nagyvilág, és elsősorban a leendő választók előtt, hogy hitükben őket tudományosan megerősítse. Könnyeivel küszködve, szüpögve, taknyát nyelegetve adta elő a megfelelő orgánumnak az örök igazat: „Ne legyenek kétségeink, a támadás a hősök és az áldozatok ellen ment.” (sic)

Ezen kívül barbárságnak nevezte a dolgot, amely megállapítás engemet sűrű továbbgondolásokra kényszerített, mert ez már minősített eset. Az ókori görögök barbarosz (βάρβαρος) kifejezéssel illették a nem görögöket, ebben a kontextusban tehát igazgató úr megállapítása egybecseng a nagyfőnökével, miszerint a rajtuk kívül álló elemek nem tekinthetők magyarnak.

Más megközelítésben a bárdolatlan népelemeket tekintették a rózsaszín lelkű hellének barbárnak, de a perzsa háborúk után a szónak megvető értelme is volt, jelezve a durvaságot, kegyetlenséget és műveletlenséget. Nem véletlen, hogy az újkorban a nácikat szokás barbároknak nevezni, meg Móricz pásztorait, akik birkákért gyilkolásztak.

Ha tehát igazgató úr a barbár morfémával illeti a jámbor föstékes alakokat, akkor azt kell tételeznünk, hogy a leendő választóknak üzen csalafinta módon azt sugallva, hogy ezektől óvakodni kell, nincsen előttük se Isten, se ember, ezek újszülött kisdedjeinket fogják elmajszolni früstökre, miután szétkúrták asszonyainkat.

Más megközelítésben a barbár megjelölés a görögöknél civilizációs eltérésekre is utalt, és be kell látnunk, hogy tényleg, a ma kormányzó erők, a kormányhoz közel álló kiszolgáló személyzet, az oligarchák és a hívők, valamint a velük szemben elhelyezkedő immár a festékszórás alapján megkülönböztethető sokaság között leginkább kulturális különbség van.

Nem arról van szó elsősorban, hogy a fideszbirka olvasta-e, mondjuk, a Tulajdonságok nélküli embert, vagy létezni sem bír Wagner nélkül. A kultúra ebben az esetben az egész személyiséget jelöli, amely az egyik esetben européer, a másik oldalon pedig a természeti népek felé hajlik, ily módon kettejük között antagonisztikus az ellentét.

A Fidesz és nyája erősen hajlamos arra, hogy totemeket alkosson, amelyeket és akiket vallásosan lehet tisztelni, s egyúttal félni is tőle, mint például Orbán Viktort, aki egyben tévedhetetlen is. Totemizálnak ezek mindent, mint most a terror otthonát, amikor is szakrálissá tettek egy nyüves múzeumot, amit pedig csak azért hoztak létre, hogy a főnökük beteges kommunista fóbiáját kielégítsék.

A szakralizált tárgyakról és dolgokról, úgymint és többek között szent jobb, szent korona, himnusz, meg ilyenek, csak suttogva lehet beszélni, minden más megnyilvánulás istenkáromlás, ami a libsibolsik védjegye. A Fidesz éra így röpít vissza a középkorba, és még azon is túl, megférni ezek semmiféle szabadabb elmével nem tudnak.

Innen nézve világos az is, hogy amint vezérünk egyre inkább elsötétül, úgy veszi őt körbe az egydimenziós emberek tömege, és aki egy kicsit is képes az összetett, elvont gondolkodásra, menekül előle, ahogy csak bír. Így válnak mértékadó emberré a Németh Szilárdok meg a Kósa Lajosok, akik determinisztikusan nem értik a paintballozókat.

Ők – szerintük – rombolnak, ricsajoznak, hangoskodnak, istentelenek, ügynökök, etc. Így van az, hogy ezek a mókusok fölépítették maguknak a saját Hybóriájukat, amely esetünkben inkább Hungória, amelyre az erőtől duzzadó harcosok és a sötétség a jellemző. Csak ebben a mi hard fantasynkban nem a snájdig Schwarzenegger küzd tébolyult szemekkel ellenük, hanem nyeszlett bölcsészek.

Conan-Schwarzenegger egyedül kaszabol és nyiszatol, hogy végül király váljék belőle, itt, a mi délibábunkban sok, és egyre több a harcos ellenálló, akik csak úgy nem ismernek félelmet és látszólag fájdalmat sem, mint a kimmériai barbár. Hogy emiatt totyakos vezérünk és hű szolgái be vannak szarva? Perszehogy, mivel váratlan zavar keletkezett az erőben, és roskadófélben van a ház. Eljött tehát a Conanok ideje a csillagok állása szerint.

Ja, a címért meg Szabó Lőrincet dicsérjék, aki segítségével a terrornak az ő házát is sikerült megdicsőíteni, ha emlékeznek még rá:

„Törvényen kívül, mint az állat,/ Olyan légy, hogy szeresselek./ Mint lámpa, ha lecsavarom,/ Ne élj, mikor nem akarom;/ Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan/ Börtönt ne lásd;/ És én majd elvégzem magamban,/ Hogy zsarnokságom megbocsásd.”

Ezt csak úgy, miheztartás végett, hogy lefössük hatalmunk nívóját, aki Orbánunk személyében e verssel tisztelgett a ház előtt. Baj volt, a mi Lőrincünk nem dakota, és a sorokat kedvesének címezte, ám mindegy, és akkor nosza, és rajta, innentől a hvg.

Az Átlátszó újságírójára, Móricz Csabára uszította híveit múlt pénteken Orosz Mihály Zoltán, Érpatak botrány-polgármestere.

Orosz Mihály Zoltán településén hatodszorra sem sikerült dűlőre jutni a tavalyi zárszámadással, így a falut a működésképtelenség fenyegeti. A polgármester ügyeiről cikkező újságíró is ott volt az ülésen, de hamarosan menekülnie kellett az őt üldöző önkormányzati autók elől. Az ezt követő rendőri intézkedés is önmagáért beszél.

A beszámoló szerint a képviselő-testület hatodszorra futott neki a tavalyi zárszámadás megtárgyalásának, ám az ülés kudarcba fulladt, mert Orosz szidalmazni kezdte az újságírót. Előzőleg a portál a polgármesterhez köthető gyanús ügyletekről cikkezett, amire Orosz helyreigazítás-zuhataggal reagált. A rendkívüli ülést a hattagú testület négy tagja javasolta, célja az volt, hogy Oroszt rávegyék, fizesse ki időben és hiánytalanul a közmunkások és a közalkalmazottak bérét. A második napirendi pont a testület feloszlatása lett volna.

Móricz Csabát az érpataki polgármester ki nem állhatja, ha valahol meglátja, gyalázkodásban tör ki. Az Átlátszón közzétett hangfelvétel szerint Orosz Mihály pénteken is egyből ráfixálódott az újságíróra, bár a képviselők sürgették, hogy kezdjék már meg az érdemi munkát. De Orosz azt mondta, meg kell várni az operatőröket, médiapatkány, hát muszáj kicsit megkamerázni őt is – magyarázta.

Ez végül nem történt meg, hanem megérkezett „Ricsi” – Fügedi Richárd, mezőkövesdi jobbikos önkormányzati képviselő, akit Orosz Érpatakon közmunkásként foglalkoztat. Amikor a káosz közepette egy képviselő megkérdezte Oroszt, hogy van-e még pénze Érpataknak, a polgármester nem is válaszolt, hanem tovább üvöltött.

A botrányba fulladt ülés után Orosz – az egyik helyi képviselő szerint – azt mondta híveinek, „Gyerünk utána!”, amiről az illető képviselő értesítette is Mórciz Csabát. És valóban, az újságíró autóját három autó követte, ebből kettő az érpataki önkormányzat szolgálati kocsija volt.

A mellékutakon Móricznak 140-150-nel kellett hajtania, hogy lerázza üldözőit, de egy elsőbbségadásnál elveszítette előnyét. Ekkor Újfehértó felé fordult, hogy rendőri segítséget kapjon, és szemből érkezett is egy járőrautó, mire Móricz eléjük kanyarodott, hogy segítséget kérjen – derült ki az újságíró feljelentéséből.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, nem az üldöző kocsiból kiszálló Oroszt, Fügedit és Zagyva György Gyula volt jobbikos képviselőt igazoltatták, hanem a panaszost. Oroszék közben kameráztak, hiába kérte az újságíró a rendőröket, hogy ezt állítsák le, amikor a személyes iratai kerülnek terítékre. Eközben Orosz hívei továbbra is kórusban gyalázták az újságírót. A rendőrök, letudva az intézkedést távozni akartak, de Móricz ragaszkodott hozzá, hogy kísérjék el a következő településig. Ekkor fordultak vissza Orosz Mihály Zoltánék.

Azért lezárom: üzenjük Brüsszelnek.