Ezután megkérték írástudó munkatársukat, hogy egy őrsi napló bejegyzéssel örvendeztesse meg a nagyérdeműt, hogy aztán azt a police.hu portálon csodálhassuk teljes szépségében.

„A kis diákok egy-egy, a biztonságos közlekedéssel kapcsolatos kérdésre adott jó válasz esetén láthatóságot elősegítő baleset-megelőzési ajándékokat kaptak. Amíg a gyerekek izgatottan bontogatták fényvisszaverő karkötőiket és a kerékpárjaikra szerelhető prizmákat, addig szüleik tájékoztatást kaptak a rendőrség toborzásáról a határvadász egységekbe.”

Egy legközelebbi alkalomra kórust is javasolunk, aki zúghatná a nótát, valahogy így:

Most szép lenni h-vadásznak,
Mert Orbánnak verbuválnak.
Orbán Viktor nem lett vóna,
H-vadász se lettem vóna, ééljen a fiiidesz!
Gyere pajtás h-vadásznak,
Téged teszünk mikulásnak.
Pár esztendő nem a világ,
Éljen a magyar akarság, ééljen a fiiidesz!

Ha ez sem csábítja el az elvetemülteket, akkor még mindig ott van a régi, jól bevált fogdosásos módszer. Ha az egyik óvatlan szülő kezet fog az őrmesterrel, határvadász lesz, mert a szerződés megköttetett. 1715-ben született erről törvény, lehet alkalmazni visszamenőleges hatállyal, vagy előrefelé, tökmindegy. Minálunk az ilyesmivel rugalmasan tudnak bánni.

Örömmel veszem tehát, hogy ezidőtájt a tavas-barlangos település lett a világ közepe. Ahol eldőlnek a dolgok, és ennek megfelelően feszülnek egymásnak nagyjaink, miközben rohad a lábuk. Mindezt a végső küzdelmet már Bayer sámán is fölvezette pár hete Sümegen. Mért éppen ott, a fene se tudja, mindenesetre a hazát védte derékan, gondolom épp ezért fizettek, mert a CÖF az ilyen. Meg ott vár is van az út mentén. Végvár, amit meg köll védeni. Védik is alapost. Elmondhatatlan gyönyöröket okoz nekem, habár nem Hustler csatorna – valami ilyen volt, a férfinépek tudják mire gondolok sandán -, szóval örömös érzeteket kel a májamban, hogy a tavasbarlang okán egymásnak feszül nemzetünk két megtartó ereje: a fasiszta meg a náci.

A CÖF – mint Fidesz, egyugyanaz alakulmány – meg a Jobbik. Ezek ütik egymást a haza üdvére. Adják ki a közleményeket sorra, ha javasolhatnám hungaricummá emelni ezt a delírt, mert ilyen nincs. Aztán mégis van. Aszondja a CÖF: „A CÖF kiemelt fontosságúnak tartja a hétvégi tapolcai választást, amely a múlt és a jövő közötti küzdelemről szól. Az elmúlt napokban rengeteg megkeresést kaptunk a Tapolca környékén élő civilektől, akik elfogadhatatlan eseményekre is felhívták a figyelmünket. Megdöbbenve értesültünk arról, hogy (valószínűleg Budapestről érkező) Jobbik-os aktivisták más pártok önkénteseit követik, zaklatják, egyúttal plakátokat rongálnak.”

Az ő lelkük rajta, ki nem szarja le, hogy egymás plakátjait eszik reggelire. Eleddig azon voltam, hogy a CÖF-nél hülyébb alakulat nem létezik a sártekén, és rá kell jönnöm, hogy de, igen. Ez pedig a szülőanyja neki, aki maga a Fidesz. Ezek még barmabbak, ha lehet. A nácikat ütnék, de úgy, hogy azért a mumus emúttnyócnak is jusson. Ebből sehogyan se tudnak kikeveredni, mint kamaszkoruk legszebb nyarán megakadt tűjű bakelit, úgy jár az eszük nekik. Az ott szép volt, itt épp mosolyos. Ím így: „Az elmúlt hetekben hazugságokkal teli szórólapokat terjesztettek Tapolca és Ajka környékén. A Fidesz ezért feljelentést tett. A hazugságkampányt súlyosbítja, hogy a szórólapok kiadójaként egy nem létező egyesületet tüntettek fel. Ron Werber és a hamisított bajai videó óta tudjuk, az ilyen eszközök nem idegenek az ellenzéki pártoktól. Az eseményeknek különös aktualitást ad, hogy ma a hazugságairól elhíresült Gyurcsány Ferenc személyesen kampányol majd a tapolcai választókörzetben.”

Íme, hölgyeim és uraim a zsenialitásáról híres Fidesz-kommunikáció világbölcsesség-foglalata. Lófaszt. Nekem épp jó, ha látom, amint down-foglalkoztató szinten működnek már a dolgok, de nem ártana valami új. Ámbár nem véletlenül pörögnek a liba töke szintjén, az ő nagy kombinátoruk a múlt hét végén a Harrodsban eszegetett, Londonban. Habonyról mesélek, egy ott mosogató mérnök kapta a lencse végére, és ezt közzé is tette a valamelyik „Hát ugye hogy megéri” lap. Azért van némi haszna a bulvárnak is. Mindegy, megint csak locsogok. Szóval nincs, aki tanácsokat adjon. Én magam teszem: urakok, ti barmaim nekem, unalmasak vagytok. Gyurcsány virul, jobban mint szeretnétek, örömmel pelenkáz épp, a libákat meg rég levágták. Más ez a mese ma. Csak egyet mondok: kvesztor. Na, elhíresültök, vagy a Jobbik a gond? Szorul a hurok, mint kitetszik.

Horribile: még vénasszony is keríthető, aki kézcsókra járul nemzetünk megmentőjéhez, akit aztán a kiküldött tudósító minden állandósult csütörtökön mutogat a fidesztévében, feltéve, ha nem sötétül el a képernyő, de ez semmit sem változtat a buherált valóságon: ez a jóember, aki van a Fidesz-nek, nem nagyágyú már csöppet sem, csupáncsak tarack. Akit nemcsak a provokátorok meg a besúgók kívánnak a legjobb esetben is a jó francba, hanem meglehetősen széles néprétegek is. Ez utóbbiak közül a többség leginkább lámpavasra. Ilyen terheltségekkel súlyosbított a kampány, de azért megoldható a vezénylés. Párhuzamos valóságokat elő lehet állítani, ingó fejjel, ajkakat nyalogatva hülyeségek is felolvashatók gyűrött papírokról, ám az aranykor végleg oda.

Még a legújabb kori békeharcosok is alig voltak páran a Sümegen a minap – mondjuk jó: kétmilliónyian csupán nemzeti filipszámokban -, pedig a szeánszhoz zászlókat is kaptak a főcivil bótjában zacskóba csomagolva, Bayert is ígértek megminden. De a muzsika már nem a régi. Úgy jártak a gyermekek, hogy elfogytak az arcaik. Nincsen egy elbaszódott hiteles alakjuk már nekik, mert kit is küldhetnének a végvárra? Hendét az élettársával meg a Gripenjeivel, Szijjárót a futsalcsapatával, Lázárt a lézerblokkolójával, Kósát a kupakokkal, a fő ingatlanost: Rogánt talán, esetleg a vasárnapok urát, Harrachot, vagy Semjént lovon? Ugye, hogy nehéz a választás.

Így jártak, téblábolnak, a cipőiket húzgálják mint Vladimir meg Estragon, csak még azt nem látják be, mint ez a kettő szerencsétlen, hogy végleg elbaltázták a jogaikat. Végső tudatlanságukban veszik elő a kalapból a viktorgyereket, de ez sem jó ómen már. Maradna még Pintér Olajos, aki vizionálhatná, hogy szétesik az ország, ha nem rájuk szavaznak, mint tette ezt Veszprémben. Sőt megengedem: uszodát a Tavasbarlang helyén, pláne még aranyat fingó malacot is ígérhetnének, az sem változtatna azon, ami van: a végérvényesen szétkúrt országot kéne rózsaszínű barbievilágnak lefösteni, de ez már az első számú mágusnak sem megy. Csak az új tévéjének. Mindez persze valahol tragédia, hogy öt év alatt sikerült eljutni erre a szintre, de ez van, feleim: nézzünk hát szét a vizes síkon, biccentsünk és merengjünk könnyedén.